A pénz és a nők - nehéz ügy!

Mert neki, akárcsak a történelem során a legtöbb nőnek, nem sikerült megtanulni, hogyan kezelje ügyesen a föníciaiak nagy találmányát, a pénzt.

Legyen egy nő húszéves vagy hatvanéves, biztos hogy saját egyéni viszonya van a pénzhez. Hogy miért állíthatjuk ezt ilyen biztosan? Mert minden nő álldogált már cipőbolt kirakata előtt, nézett már vágyakozva egy-egy gyönyörű magassarkúra vagy csizmára és átélte azt az érzést, hogy nincs pénze megvenni. (Kivéve persze Victoria Beckhamet.) Márpedig ezt a fusztrációt fel kell dolgozni, esetleg stratégiákat kialakítani, kreatív megoldást találni, hogy mégis meg tudjuk szerezni a vágy tárgyát... Nincs olyan háziasszony, kapcsolatába belefáradt feleség, vagy épp régóta magányos szingli, akinek ne volna valamilyen áhított megszerzendő tárgya, amire gyűjtöget, vagy gyűjtögetne szíve szerint, ha tehetné. (Parfüm, konyhai robotgép, új szőnyeg, vagy végre egy igazi, elegáns kis fekete ruha egy csodás brossal...) Vagyis a nők sok pénzt költenek, pontosabban sok pénzt költenének magukra, ha tehetnék. És itt jön a probléma. Mert vannak köztünk, akik egész életükben remek érzékkel, kiválóan kezelik pénzügyeiket, de ők a kisebbség. A nők többsége élete során akár többször is beleesik olyan pénzzel kapcsolatos csapdahelyzetekbe, amelyekből nehéz kimásznia. Lássuk milyenekbe - hátha a következőt sikerül esetleg elkerülni!

A Hamupipőke szindróma. A nők nagy része legalább egyszer átéli ezt az állapotot: vár a hercegre, aki majd belovagol és kihúzza a csávából, kifizeti a felgyűlt adósságot, és persze mellékesen egy életre beleszeret. Csakhogy erre igazán kár várni. Önáltatás nem szembenézni a valós anyagi problémákkal, és várni egy jó partira.

Az elaltatott éberség. Ha viszont szerencsére jól fut a szekér, a nők sokkal hajlamosabbak feltételezni, hogy a kedvező pénzügyi helyzet örökké tart, hátra lehet dőlni, meg van oldva az élet - legalábbis ami a pénzügyeket illeti. Az egyébként egészséges éberség ellankad, elapad a megtakarítási kedv, végre tényleg meg lehet venni azt az álomszép kabátot amire már rég fáj a fogunk... Vigyázat! A üzlet, a szerencse, a pénz forgandó; ne ringassuk magunkat abba a hamis illúzióba, hogy életünk végéig kaviárt fogunk vacsorázni. Lehet, hogy így lesz persze, de mégis valószínűbb, hogy nem minden este.

A My Fair Lady szindróma. Speciális női zavar a pénzhez való viszonyban: amikor az illető hölgy megismer egy rokonszenves férfit, sőt, beleszeret, hirtelen saját anyagi helyzetéhez képest kisebb vagyont költ arra, hogy kiskacsából hattyúvá változzon, és beilleszkedjen a férfi - gyakran túlzottan idealizált - környezetébe. Ez rengetegbe tud kerülni. Extra drága fodrász, kozmetika, ruhák, botox, plasztikai sebészet... Ne feledjük: a férfi azt a már egyébként is ápolt, csinos, helyes nőt szerette meg, akit az "átváltozás" előtt ismert meg. Persze, csinosnak kell lenni, de ezért ne verjük adósságba magunkat!

A költségvetés hiánya. A pénzproblémával küzdő nők nagy része nem készít költségvetést, pedig ez az alapja annak, hogy hatékonyan bánjunk a pénzzel. Sokan még érett nő korukban sem használják ezt a talán legkiválóbb önnevelési eszközt - például én sem mindig bírom rávenni magam -, de jó hír, hogy online vagy élő tanfolyamon néhány nap alatt meg lehet tanulni a módszert. Onnantól kezdve pedig csak csinálni kell...

A Malacka szindróma. A. A. Milne zseniális Micimackójában Malacka az a szereplő, aki a legkisebb kockázattól is retteg. A való életben is sokan vannak, akik a legkisebb kockázatot sem képesek vállalni pénzügyeikben - egy jövedelmezőnek és biztosnak ígérkező befektetést, vagy egy igazán közeli barátnak nyújtott kölcsönt. Nyugi! A siker titka az, hogy a pénzünknek mindig csak egy kis hányadával zsonglőrködünk, annyival, amennyinek az esetleges elvesztése „belefér”. Gondoljuk végig a legrosszabb forgatókönyvet: anyagilag semmiképp sem rokkanhatunk bele, talán segíteni tudunk valakinek, és egy fontos tapasztalattal mindenképpen gazdagabbak leszünk. A pénz nem minden. Sőt!

VK