A tojás mágikus ereje

A húsvét kitűnő ürügy arra, hogy belemerüljünk a csokoládétojások majszolásába. De miközben sietve csomagoljuk ki őket a csillogó sztaniolból, vajon gondolunk-e a hagyomány mögött rejlő igazi jelentésükre?

A csokitojások ajándékozása a XIX. század elején kezdődött. Ám eleinte csak kevesek drága kiváltsága volt, hiszen kézi munkával készültek. Amikor a gépi gyártásnak köszönhetően tömegcikk lett belőlük, a gazdagok rászoktak arra, hogy ékszertojásokkal lepjék meg egymást. Ehhez a példát a csodálatos és hihetetlenül értékes Fabergè-tojások adták. III. Sándor orosz cár 1883-ban azzal bízta meg az Oroszországban élő francia aranyművest, Peter Carl Fabergèt, hogy készítsen különleges húsvéti ajándékot a cárnénak. Így született meg az első remekmű, amelyet tizenegy éven át újabbak követtek.

A pogányoktól a hímes tojásig

Az a szokás, hogy tavasszal tojást adtak egymásnak az emberek, ősibb a keresztény húsvét, de még a zsidó peszah ünnepnél is. (Hazánkban avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, és már az ősi Egyiptomban is tettek a sírokba.) Úgy vélték ugyanis, hogy a tojás mágikus erővel rendelkezik. De nem is csoda, hogy beindította a fantáziát az a rendkívüli esemény, amikor az élettelenből egyszer csak élet születik.

A tojás maga a megtestesült titok. A természetben található egyik legtökéletesebb forma. Egyszerre az egész, valamint az egymással egyensúlyban lévő két rész, a fehérje és a sárgája. Olyan, mint a Nap és a Hold, a nappal és az éjszaka, az ég és a föld, a férfi és a nő, a jó és rossz, amelyek együtt alkotnak egészet és elképzelhetetlenek egymás nélkül.

A cikk folytatása az EZO Élet Magazin áprilisi számában!