Angkor Wat - A földi menyország

Kambodzsa ősi területén a 12. században egy város állt, amely egymillió embernek adott otthont. Szívében egy szörnyű erőszak nyomán épült templom magasodott, amellyel építői a mennyországot akarták lehozni a Földre. Angkor Watot ma úgy emlegetik: a világ egyik legcsodálatosabb temploma.

A Mekong folyó árteréből kiemelkedő templom egyike a világ leglátványosabb építészeti remekeinek. A magával ragadó építmény Második Szurjavarmánnak, a Nap Védelmezőjének fénykorát hirdeti. Charles Higham régész úgy véli, az uralkodó több lehetett hétköznapi embernél. Egy félisten volt, aki előtt mindenki térdre borult.

A született uralkodó

Kambodzsa, i.sz. 1113. Egy hatalmas birodalom szívében járunk, amelyet a khmerek laknak. Második Szurjavarman tizennégy éves, a trónon nagybátyja ül. A fiú azonban meg van róla győződve: azért született, hogy e nép uralkodója legyen. A monda szerint a fiú egy napon megtámadta nagybátyját: a harc folyamán felugrott a király elefántjára, és végzett az uralkodóval. A fiatal király Második Szurjavarman, a Nap Védelmezőjeként vonult be a történelembe. Az ifjú azonnal nekilátott pozíciója megszilárdításának, amire szüksége is volt, hiszen mindenki tudta, hogy gyilkosság útján jutott hatalomra…

Az Istenek segítsége

Papjaival és tanácsadóival konzultálva, Második Szurjavarman remek tervet forralt ki: uralkodása első napjaiban azonnal megnevezte védelmezőjének Visnut, a hindu istenséget. És ki mert volna szembeszállni a legfőbb hindu siten által védelmezett királlyal? Választása egyfajta üzenet volt, mivel őt háborúk idején más királyok is segítségül hívták. Visnu dicsőségére Szurjavarman egy vallási épületegyüttest készült építtetni. A fa azonban szóba sem jöhetett, mivel nem áll ellent az időnek. Hogy királyaikat istenekké emeljék, a khmerek olyan anyagot használtak, amely az örökkévalóságig tart. Templomaikat ezért kőből építették. Szurjavarmant egyetlen cél vezérelte: azt akarta, hogy élete főműve minden más uralkodó által építtetett templomot elhomályosítson. Angkor Vatnak minden apró részletében az istenek világát kellet szimbolizálnia – idelent a Földön. Az épület ellentmondásos jeleket hordoz magán. Bár elméletileg a hindu istenségnek, Visnunak szánták, Második Szurjavarman poszthumusz neve is szerepel rajta: Paramavisnuloka. Nyugat felé néz, ami szintén Visnuval hozható összefüggésbe, ugyanakkor ez a halál, az elmúlás iránya is.

A papok és jövendőmondók szerepe

Miután Szurjavarma elérte, hogy megkoronázzák, elképzelhetetlennek tartotta, hogy halála után ne a mennybe jusson. Ugyanígy elképzelhetetlennek tartotta azt is, hogy úgy múljon el az élete, hogy nem alkot valami maradandót. Valamit, amiért halála után is csodálják majd. Meg volt róla győződve, hogy a halhatatlanságért cserébe meg kell építtetnie a földi mennyországot – egy templom alakjában. Egész hadseregnyi építész, pap és jövendőmondó állt a rendelkezésére, akik abban segítettek neki, hogy halála után a király egyenesen a mennybe szállhasson. A régészek szerint Második Szurjavarman a templomegyüttest –hasonlóan a fáraókhoz- átjárónak szánta a túlvilágba. Vagyis az építkezésnek még az istenkirály halála előtt be kellett fejeződnie, különben elképzelhetetlen lett volna, hogy szeretett uralkodójuk csatlakozni tudjon a többi istenhez a mennyben.

A sok munka azonban csak akkor ér valamit, ha a papoknak az építkezés előtt sikerül elnyerniük az istenek kegyét, akik majdan a templomban fognak lakni, ezért a munkálatok megkezdése nem eshetett akármelyik napra. A papok a csillagokat és az isteneket hívták segítségül: ki kellett választaniuk a legkedvezőbb napot a kalendáriumból. Zsinórokat merítettek meg színes porban, majd azokkal mandalákat rajzoltak a homokba. A mandalák a mennyországot jelenítették meg, mintegy odakötve az isteneket a templom helyéhez. Ez jelentette a biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a templom felépül. A templom közepébe áldozati felajánlások kerültek: a fehér zafír a holdat szimbolizálta, míg az arany levelek a napot. A két éltető elemet a föld alá temették, ezzel elkezdődött az építkezés.

Föléje Szurjavarman mérnökei aknát építettek, mely a halotti kamrán keresztül egyenesen a megszentelt központi kamrába vezet, a templomhegy pedig eköré az akna köré épült. Az egymás tetejére rendezett, teraszos kialakítású templomhegy hatalmas építmény, melynek legtetején öt csúcs található, ezek a szent Meru-hegyet, valamint társhegyeit szimbolizálják.

A mocsárra épített templom

Kambodzsa területének nagyobbik részéhez hasonlóan Angkor Vat is egy lapos, elmocsarasodott síkságon helyezkedik el. Mivel azonban ez a Khmer Birodalom fővárosa, Szurjavarmannak muszáj volt ide építkeznie, főleg, ha mindenáron növelni szerette volna a tekintélyét. Mivel a templomot szent helynek szánták, kizárólag szeplőtelen földre építhették. Ez azt jelenti, hogy a földréteget több méter mélységig ki kellett termelniük, a helyére pedig vastag homokrétegek kerültek, kövekkel a tetején. A végén egy újabb réteg homokot használtak, hogy egyenes felületet kapjanak.

Az építkezésben részt vevő embereknek több millió kőtömböt kellett lerakniuk a mocsár közepére, ami a mai napig képes megtartani ezt az óriási építményt. A nagy magasság és az óriás kövek miatt az építkezés rendkívül veszélyes volt. Igazából nem lehet tudni hányan zuhantak le és haltak meg. Azt viszont igen, hogy szó szerint a Mennyországot építették idelent, a Földön, és ennél nagyobb ösztönző erőt akkor elképzelni sem lehetett.

Folyton ringó bölcső

Damian Evans kutató szerint Kambodzsa szélsőséges éghajlata nagy hatással volt Angkor építésére. Az év hat hónapjában rengeteg a csapadék, míg másik hat hónapjában egyáltalán nem esik eső. Mivel az eső nyolcvan százaléka a monszun idején esik, a khmereknek tudniuk kellett tárolni a vizet, majd pedig a száraz évszak idején újból felhasználni. A kilencedik században azonban ez nem volt annyira egyszerű, bár meglepő módon a mérnökök hatalmas csatornarendszereket építettek.

A tizenkettedik századra már száznál is több összefüggő csatorna, gát és víztározó működött, egy több mint ezerötszáz négyzetkilométer kiterjedésű területen. A rendszer egy minimum Los Angeles méretű város csaknem egymillió lakójának igényeit szolgálta, rendkívül gazdaggá tette lakóit, hiszen az öntözés miatt mindig bőséges volt a termés. A víz ugyanakkor nagy hatást gyakorolt az épületekre is, a rossz tervezés következtében Angkor Vat ma nem létezne. Valódi mérnöki zsenialitásra volt tehát szükség a természet erőinek a leigázásához.

Angkor Vat olyan, mint egy felszín alatti vízfelületen lebegő hajó: az isteneket mindig ringató bölcső. Sokan úgy gondolják, azért maradhatott fenn ennyi ideig, mert ők így hálálták meg az embereknek és Szurjavarmannak ezt a csodát. Angkor Vat építésénél rengeteg homokkövet szállítottak a szent Kulen-hegyről. Hogy kifejezzék tiszteletüket e megszentelt hely iránt, a khmer művészek linga néven ismert faragott fallikus szimbólumokkal díszítették a folyópartot. Hitték, hogy ezek az ikonok áldást hoznak a vízre, hatalommal és erővel töltik fel azt, mire eljut Szurjavarman birodalmába.

A szakértők becslése szerint a harmincöt évnek, ameddig Angkor Vat felépítése tartott, csaknem a fele a faragások elkészítésével telt. Amikor a király személyesen jött, hogy megszemlélje az elkészült faragványokat, mindent színarany borított.

Visnu életre keltette a halottat

Szurjavarman temploma, bár nem tökéletes, képes ellátni legfontosabb feladatát: őrzi királya hamvait, aki temetése napján is képes volt újjászületni: Paramavisnuloka, azaz „Aki Eltávozott, Hogy Visnuval Éljen” néven fönnmaradt. A temetés alkalmával a király valóban istenné vált, ezért a templom a mai napig szent zarándokhely. Hamvait egy hatalmas kőkoporsóba helyezték. Amikor a hamvakat elhelyezték a kőkoporsó közepén, a központi torony alatt, a kőbe faragott istenkirály, Visnu kinyitotta a szemét, és a király újból életre kelt…

A Szurjavarman mérnökei által királyuk túlvilági otthonának emelt mennyei építmény a mai napig csodálattal tölti el az ide látogatókat. Évente egymillió utazó keresi fel Angor Vatot. Második Szurjavarman szándékainak megfelelően, a templom a mai napig az egyik legnagyobb és leginkább félelemmel vegyes, tiszteletet parancsoló vallási. Ma is működő vallási központ, ami fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind pedig a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált: megjelenik a nemzeti zászlón és címeren, és ez az ország fő turista-látványossága.

EZO Élet Magazin