Auratisztítás - hitetleneknek

Naponta megmossuk az arcunkat, a testünket, a fogainkat többször is, a ruháink egy használat után a mosógépben landolnak és mégsem tisztul ki minden körülöttünk.

Fáradtak, lemerültek vagyunk, sosincs vége a hajtásnak, a stressznek, mert nincs időnk a lelkünket megtisztítani.

Amikor hiába faljuk az édességet, amikor nem szerez örömet egy új ruha megvásárlása, amikor fáradtabban érünk haza a wellness-hétvégéről, mint ahogy mentünk, akkor új megoldásokon kezdjük törni a fejünket.

A gondolatainkat, az agyunkat kéne kitisztítani.

Az auránkat.

Hogy mit is jelent pontosan ez a szó? Aura – minden létezőt átölelő, átható energiaburok, energiamező.

Tehát az a valami, ami körülvesz bennünket, ami véd, ami erőt ad, és ami kifelé sugározza a személyiségünket.

Vajon mitől piszkolódik be az auránk? Nem kell hinnünk az ártó szellemekben, bárkivel találkozunk, érzéseket közvetítünk egymásnak, amelyek akaratlanul is bemélyedéseket, lenyomatokat hagynak az auránkon. Rajtunk érnek célba különböző negatív energiák, ezektől talán meg lehetne szabadulni.

Ha tudományos definíciót keresek, oldalak ezrei állnak a rendelkezésemre.

A módszerek is igen sokfélék, eltérők. De vajon mit mond nekem, ha azt olvasom, hogy gongfürdő, vagy tibeti hangtálazás?

Egy magasabb rezgésszintre emelkedve magunk mögött tudjuk hagyni a negatív energiákat, a lelkünk is megtisztul. Felébred belső énünk, jobban tudunk befelé koncentrálni, az érzelmi alapon keletkezett blokkok feloldódnak, fel tudjuk ismerni a valós problémáinkat, közelebb kerülhetünk a megoldásokhoz.

Sokat beszélgettem olyanokkal, akik nap mint nap foglalkoznak spirituális dolgokkal, meditálnak, hagyják lecsendesedni az elméjüket. Valahogy kiegyensúlyozottabbnak tűnnek, nyugalom, megbékélés árad belőlük. Sokkal könnyebben túlteszik magukat apró kis sérelmeken, amiken én éjszakákon keresztül rágódom.

Irigylem őket. A hitetlen, földhözragadt agyammal, a hiperaktivitásommal soha nem leszek képes kikapcsolni. Ezért vagyok elgyötört évek óta.

Egy darabig mondogattam, hogy ez a tavaszi fáradtság, ez meg a nyári, most sokat dolgoztunk, most csak rossz volt az éjszaka… Azért annyi idős talán még nem vagyok, hogy már minden reggel valamim fájjon?!

Honnan tudod, hogy nem teljesen tiszta az aurád? - Onnan, hogy nem vagy tökéletesen egészséges, onnan, hogy valahol fáj (szúr, nyom, nyilall...) és onnan, hogy nem vagy olyan felhőtlenül boldog, hogy legszívesebben "átölelnéd a világot"!

Nekem szinte mindennap szúr, nyom, nyilall valamim. És bár a világon mindenem megvan, nem érzem magam felhőtlenül boldognak. S ha mások nyomorára gondolok, a lelkiismeret furdalás is gyötörni kezd.

Ma délután elhatároztam, hogy megtisztítom az aurámat. Elmentem egy kineziológushoz. Megtettem az első lépést. Mielőtt odaértem volna, ezt az alkalmat gondoltam utolsó lehetőségnek, és próbáltam minden hitemet összpontosítani: Én innen csak felszabadultan, boldogan távozhatok. Két és fél órát beszélgettünk. Ő – ingával a kezében - tette a dolgát. Tisztított. Feltárta a bajok forrását, rámutatott a problémákra.

Azóta csak ezen jár az eszem. Vajon megtisztult az aurám? Másképp látok dolgokat? Felhőtlenül boldog vagyok?

Az inga az én kezemben a beszélgetés elején mozdulatlan maradt, két óra múlva egy millimétert kibillent. Lehet, hogy tényleg segít valaki föntről? Vagy csak megremegett a kezem az erőlködéstől?

Ezen túl figyelni fogom magamat.

Már másnap van. Egészen tűrhetően aludtam.

Ha nem is érzek eget rengető változást, nyugodt vagyok, és már nem gondolom, hogy évek elmulasztott törődését egyetlen délután helyre lehet hozni.

Egy komoly, hosszú távú munka vár rám, ami azzal kezdődik, hogy megpróbálom magamat szeretni. Fel kell hagynom azzal, hogy pálcát törjek önmagam felett.

A hozzáértők azt mondják - az ártó, bántó energiáktól, információktól, lényektől tiszta aura az, ami számomra egészséges, alkotó életet, energikus testet, kellemes gondolatokat tud megvalósítani. A tiszta aurával tudom elérni céljaimat; tiszta, jól működő aurával - tiszta lélektesttel könnyen és örömmel tudom élni az életemet.

Nem fogom feladni. Elindultam egy úton, s ha még nincs is kedvem átölelni az egész világot, hinni akarom, hogy ez vár rám az út végén.

LC