Az eltűnt lány - Sikeres jóslás

Klári - kártyajós 441-es mellék -  megmondta, hol keressék a lányt.

-Gondolom, ismeretlen ön előtt az a fogalom, hogy lehetetlen.

Nagyon sokféle problémával keresnek meg az emberek, de a magyar kártyám segítségével mindig meg tudom mondani, merre érdemes továbbmenni.

-Akárcsak annak a hölgynek, akinek az unokája tűnt el?

Az utóbbi időben talán ez volt a legnagyobb feladat, amit az élettől kaptam. A nagymama, aki a Pilisben él, telefonon keresett meg és elpanaszolta, hogy januárban eltűnt a Pécsett élő fia lánya, akiért egyre inkább aggódnak, hiszen a rendőrségi nyomozás semmilyen eredményt nem hozott, a lány pedig, akinek biztos egzisztenciája, lakása, autója volt, három hónapja nem ad életjelet magáról.

-Azonnal tudta, hogy mi lehet a baj?

Igen. Elmondtam neki, hogy az unokája önként ment el, egy olyan közösségbe, amelynek tagjaival igen régóta kapcsolatban van. A közösség tagjai szellemileg erős hatást gyakorolnak rá, és bár egészséges, valami problémát mégiscsak látok.

-Mi volt az?

A nagyi végzett egy kis kutatást, és pár nap múlva azzal hívott vissza, hogy az unoka több alkalommal is részt vett egy nyári táborban azzal a céllal, hogy megszabaduljon a fölösleges kilóktól.

-Ez még nem olyan nagy baj.

Ez önmagában nem, viszont kiderült, hogy kitöltött egy tesztet is, amelynek kérdései érdekes módon nem is a súlyproblémával voltak összefüggésben, hanem sokkal inkább az egyén anyagi helyzetével. Elmondtam a hölgynek, hogy az unokája nem csak a nyári táborok alatt találkozott a barátaival, hanem a táborozások közti időszakban is, sőt, a találkozások eredménye az lett, hogy már sem az ingatlan, sem az autó nem képezi a tulajdonát.

-Mindezt a kártyából látta?

Részben, hiszen a kártya egy eszköz a kezemben, és csupán megerősítést ad azzal kapcsolatban, amit tisztán hallok… A nagymama nem nagyon hitt nekem, ezért egy kis magánnyomozásba kezdett. Bement az illetékes földhivatalba, ahol gyorsan kiderült, hogy bizony a tulajdoni lap széljegyzete engem igazol, és egy ideje már az autó is más tulajdonát képezi.

-Gondolom, azonnal visszahívta önt.

Igen, hiszen mindez alátámasztotta azt, hogy igazam van, és nem nagyon tudta, hogy mi is most a teendője. Ismét kártyát vetettem és elmondtam neki, hogy érdekes módon az unokáját nagyon közel látom hozzá, úgy érzem, hogy a környezetében kell keresni. Ahhoz, hogy megtalálja, részben szüksége lehet egy magánnyomozó segítségére, részben pedig egy nagy adag szerencsére. Ami júniusban egy kutyasétáltató férfi képében érkezett meg.

-Hogyhogy?

A hölgy kétségbeesésében nagyon sok embernek elpanaszolta, hogy mi történt. Egy alkalommal az egyik szomszédja éppen a pilisi erdőben sétáltatta a kutyáját. A kutya elszaladt tőle és egy szakadék szélén állva csaholásba kezdett. A gazdája hiába hívta vissza, a kutya nem reagált. Amikor érte ment, a völgyben egy tábort vélt felfedezni, amelynek létezéséről sem tudott, holott a közelben élnek. Hazafelé beszólt a hölgynek, hogy talán érdemes lenne elmenni a táborba, hátha az unokája is ott lehet.

-Különös történet.

A körülmények még különösebbek voltak. Amikor pár nap elteltével a nagyi ismét hívott, és megkérdezte, hogy esetleg látom, ott van-e az unokája, a kártya veszélyre figyelmeztetett. Elárultam neki, hogy a tábor egyetlen csoport, gyülekezet találkozóhelye, és bár nem őrzik a kislányt, de mégsem lesz egyszerű elhozni onnan. Jobb lenne, ha többen mennének érte, és lehetőség szerint férfiak. A nagyi ekkor már a fiát is beavatta abba, hogy én segítem a keresést. Távcsővel figyelték a helyet, majd miután megbizonyosodtak arról, hogy a lány is ott van, elmentek a táborba.

-Hogyan fogadták őket?

Nem tárt karokkal, hanem bezárt kapukkal, őrökkel. Ekkor már augusztus volt.

-Ezek szerint a kártya most sem hazudott.

Nem. Az események után a nagyi újra hívott, így pontosan tudtam, hogy határozottan kellett fellépni ahhoz, hogy a kislányt el tudják hozni. Nem volt egyszerű dolga a papának, mert a hölgy nem akart menni. Azt mondta, hogy nem ismeri őket, hagyják békén, ő a táborban van otthon. A nagy adag szerencse ismét elkelt: a táborban élők közül egy hölgy odarohant a papa egyik barátjához, és könyörgött azért, hogy őt is vigyék magukkal.

-Fogva tartották őket?

Részben. A táborban tudatmódosítókkal befolyásolták őket, amit a lány elmondása szerint az italukba keverhettek. Ennek befolyása alatt írtak alá különböző papírokat is, melyeket nem olvashattak végig. Tulajdonképpen az aláírásukkal lemondtak minden anyagi javukról a csoport részére.

-Mit tud most a lányról és a nagymamájáról?

A nagyi sokszor hívott, hiszen ebben az esetben is ez volt a legegyszerűbb módja a gyors segítségnyújtásnak. Legutóbb elmondta, hogy a lány ismét otthon van, de hónapokig pszichiátriai kezelés alatt állt, a papa pedig rendőrségi feljelentést tett az ügyben. Az orvosok megerősítették, hogy valóban gyógyszerek befolyása alatt állt. Bele sem merek gondolni abba, hogy mi lett volna vele, ha a nagymamája nem kér segítséget, vagy ha nem hisz nekem…

Ezo Élet Magazin

Klári elérhetősége itt!