Boszorkányság régen és ma

A boszorkányhit – bármilyen meglepő – még napjainkban is eleven. A vajdasági szórványban, de akár a hazai tanyavilágban is találkozhatunk azzal az elképzeléssel, hogy a faluban lakó boszorkány befolyásolja a termést vagy a jószágok egészségi állapotát. Bár szerencsére manapság már nem büntetik máglyán való megégetéssel, a legtöbb népi hiedelem makacsul tartja magát. Eszerint a boszorkány a sátánnal cimborál, illetve sötét titkokat és varázslatokat ismer: képes ráolvasni, megigézni, bájitalt kotyvasztani, „kötést” létrehozni, kutyává vagy farkassá változni stb. A népmesékben gyakran embervérrel (legtöbbször egy gyermekével) vagy bűzös főzetekkel táplálkozik. Érdekes, hogy – a női boszorkánnyal ellentétben – a boszorkánymester általában vonzó, karizmatikus férfi, akiért bolondulnak a lányok és az asszonyok.

A felvilágosodás kora előtt a boszorkányperek hozzátartoztak a hétköznapokhoz: afféle „látványosságok” voltak ezek, akárcsak a nyilvános kivégzések. Mára – szerencsére – mindez már a múlté, de az ismeretlentől való félelem megmaradt. Félelem attól, aki valamiért nem illeszkedik az adott társadalom egészébe, aki tudásával, hitével kilóg a sorból, aki a kollektív félelmek és frusztrációk megtestesítője. A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy az ilyen embereknek általában üldöztetés jut osztályrészül. Ennek ellenére a boszorkánykultusz, főként persze a szórakoztatóiparnak köszönhetően (gondoljunk csak például Stephen King Sorvadj el! című regényére, vagy mondjuk a népszerű Bűbájos boszorkák sorozatra), napjainkban továbbra is nagy népszerűségnek örvend.