Egy igazi bűbájos boszorka

A hamarosan az ESO.TV vendégeként Magyarországra látogató spirituális nagykövet nyíltan vállalja különleges foglalkozását, az EZO magazinnak adott exkluzív interjújában pedig arra is vállalkozott, hogy megjósolja, milyen lesz a következő, 2010-es esztendő az emberiség számára.

- Stacey, azt olvastuk, hogy Ausztráliában idén az Év Jósának választották. Mit jelent ez a cím önnek?

- Az Ausztrál Jós Szövetség tulajdonképpen a déli félteke vezető szakmai testülete, amit nagyon sok különféle jós működtet. Ez a szervezet szabja meg többek között azokat az etikai normákat, amelyekhez a gyakorló jósoknak tartaniuk kell magukat. A szövetség minden évben díjazza a legkiemelkedőbb teljesítményt és azt a szolgálatot, amely leginkább hasznos a köz számára. Nagy megtiszteltetés, hogy ezt a díjat idén én kaptam, már csak azért is, mert a szövetség tagjai szavazzák meg, kit tartanak maguk közül erre érdemesnek. Ebben a kiváltságos helyzetben még inkább kötelességem folytatni a munkám, méltó módon képviselni az ausztráliai jósokat.

- A gyermekmesékben a boszorkányok öregek, csúfak és gonoszak. Ön viszont korántsem egy bibircsókos vasorrú bába, épp ellenkezőleg: fiatal, szép és kedves. Ennyire hülyék lennének a meseírók vagy csak egyszerűen nem írtak igazat?

- Azt gondolom, hogy az öreg, ronda és gonosz boszorkány egy idejétmúlt sztereotípia. Ha megnézzük, van egy sereg olyan sztori is, amelyekben a boszorkányok kedvesek, szépek és jót cselekszenek. Vegyük csak a Harry Pottert, vagy a helyes lányokat az olyan sorozatokban, mint a Charmed (Bűbájos boszorkák – A szerk.) és a Buffy például. Persze annak, hogy a boszorkányokat öregnek ábrázolják, van igazságalapja. Az a szó, hogy boszorkány („witch”), a „wicce” (óangol) szóból ered, amit most úgy mondanánk, hogy „wise”, azaz bölcs. A boszorkányok eredetileg a falu bölcs asszonyai, gyógyítók, javasasszonyok, bábák és mesemondók voltak. A bölcsesség pedig olyasvalami, aminek elnyeréséhez idő kell, az évtizedek múlásával, az élettapasztalattal fejlődik ki, tehát a legtöbb boszorkány értelemszerűen a közösség idősebb tagjai közül került ki. Ez az, amiért gyakran öregnek írták le őket. Az, hogy ők csúfak is egyben, az már a kereszténység terjedésével jött. El akarták tántorítani az embereket a hagyományos pogány hitvilágtól, inkább az új vallás, a kereszténység irányába próbálták fordítani őket, így a történetírók is igyekeztek negatív szereplőt formálni a boszorkányokból. Ez egyáltalán nem volt igaz, azoknak a borzalmas dolgoknak, amiket a történetírók a boszorkányokról lejegyeztek, nekik tulajdonítottak, nincs valóságalapjuk.

A cikk folytatása az EZO Élet Magazin 09. számában!

Az élő internetes műsor részletei itt!