Egyiptom halálkultusza

A homokdűnék tengerében helyezkedik el a gízai fennsík, ahol Kheopsz fáraó monumentális piramisa található, amely az egyiptomi nemzet szimbóluma. 4000 év után is ugyanolyan tekintélyt parancsolóan emelkedik az ég felé, mint fénykorában. Kheopsz piramisa mellett Khephrén, és Mükerinosz fáraó piramisa található, valamint egyéb sírboltok is.

Út a másvilágba

Az egyiptomi vallás szerint a lélek tovább él a túlvilágon, éppen ezért, a temetkezési helyet a leggazdagabb díszítéssel készítették, mivel a másvilágon ez jelképezte az uralkodó tekintélyét. Ezeken a helyszíneken készítették el az uralkodó testét. A rituálésorozat, több hétig tartott. Ez a folyamat volt a mumifikálás, mely már akkor több száz éves tudomány volt. Külön, erre szakosodott papok, és segédek végezték a munkát, melynek lényege részben, a belső szervek eltávolítása volt. A kiszedett szerveket tartósították, és kanopus-edényekbe helyezték. Csak a szívet hagyták meg a testben, mert annak szükséges volt maradnia. A testet belülről pálmaborral, és fűszerekkel fertőtlenítették, ritka esetben az orrlyukon eltávolított agyvelőt is elraktározták. Majd a kiszárításra került sor, melyet próbáltak felgyorsítani különböző technikákkal. Végül lekezelték a bőr felületét olajokkal, gyantával, és mindenféle illatanyagokkal. A fizikai megtisztítás folyamata alatt, zajlottak a spirituális előkészületek. Ezek összessége megkönnyítette a lélek továbbjutását. Felkerült a fásli, majd arra a halotti maszk, és az egyéb tisztségek szimbólumai. A szarkofág mellé kerültek amulettek, személyes tárgyak, háziállatok, sőt szolgák, vagy akár a halott hitvese is.

Túlvilági élet

Így továbbra is fényűző életet élhetett a túlvilágon. (Időszámításunk előtt 200 körül, az egykori nagy kínai uralkodó Csin Shi Huang-ti hasonló eszmék vezetésével teljes felszereltségű 8000 fős agyaghadsereget készítetett, hogy a túlvilágon is szolgálhassák őt.) A sírkamra falaira, és az oda vezető folyosókra, hieroglif-írással lejegyezték az ott nyugvó életét, valamint áldásokat és könyörgéseket írtak az isteneknek, hogy fogadja be az uralkodó lelkét. Mindemellett a szkarabeusz bogár kultusza rendkívül elterjedt volt, főleg a köznép körében, mivel szent lénynek tartották. Ez a kép egy tévhitből alakult ki, mivel több rovarfaj is a földbe helyezi petéit, mint az imént említett Scarabeus Sacert, így mikor a rovar kifejlődött, előmászott a földből. Így azt hitték, hogy ez az élőlény csupán a földből jön létre, ezért a születés jelképévé vált. Az egyiptomiak azért konzerválták mind a testet, mind a szerveket, mert hittek a feltámadásban, melynek jelképe ez az apró bogár volt. Végül is a mumifikálásra azért volt szükség, mert ha a személy teste nem ép, akkor a szelleme is sérül. Így a létezés két eleme szorosan összefügg egymással.

Örökségünk

Napjainkra sajnos, eme emlékek csupán töredékét csodálhatjuk meg, mivel az évszázadok során a sírrablók, a jövő örökségének jelentős részét ellopták. Tutanhamon sírja volt az egyik legnagyobb eredményt hozó feltárás, mivel a fáraó sírkamráját nem fedezték fel egészen 1922-ig, így szinte minden ereklyét, és kincset épségben tudtak a felszínre hozni. Ám olyan monumentális alkotásokat, mint a Sphinx, és a Nagy Piramisok, még az idő vasfoga sem tudott kikezdeni. Így Kheopsz piramisa máig a legnagyobb ókori épület, míg a Sphinx a világ legnagyobb, és legősibb szobrának címét viselheti. Ezt az örökséget hagyta ránk az ősi Egyiptom, melyet érdemes megismerni.

Horváth Márk