Énekelni szeretnék. Örömet okozni - beszélgetés Varga Istvánnal

  - Eltelt néhány év az ismertséget hozó Megasztár óta. Mennyiben változott meg az életed?

 Az életem egy időre felbolydult kissé, de én ugyanolyan vagyok, amilyen voltam. Verebes István egyszer azt mondta, úgy látja, én megmaradtam egyszerű embernek. Egyszerű ember pedig ritkán lesz sztár. Azért nem bánom, hogy nem szálltam el. Az emberek szerintem többre értékelik, ha nem felejtem el, honnan jöttem.

 - Pisti, a „Sors Könyvében” mi van a te lapjaidra írva? Mi a te feladatod?

 Énekelni szeretnék. Örömet okozni. Egy kicsit elfeledtetni az emberekkel a napi gondokat. Ha ez sikerül, már megérte.

 - Könnyű volt visszatérni a villamosvezetéshez, felismernek az utasok?

 Őszinte leszek, nem volt könnyű. Egy olyan dologba kóstoltam bele, amire egész életemben vágytam, a színpad, a csillogás, az ismertség, a siker. Féltem tőle, mit gondolnak majd a kollégák, az utasok. Vajon tetszettem-e nekik? Szerencsére a visszajelzések mindenki részéről pozitívak voltak. A mai napig látom a fürkésző tekinteteket, vajon ki vezeti ma a villamost. És ha felismernek, nem marad el a gratuláció. Leginkább arra bíztatnak, hogy soha ne adjam fel!

 - Dalolsz-e néha az utasoknak?

 Sokszor megfordult a fejemben, mi lenne, ha elkezdenék menet közben dalolászni. Persze sose fogok, hiszen tiltja a szabályzat, de szerintem az utasoknak tetszene. A zenétől talán jobb kedvük lenne.

 - Tartod-e a kapcsolatot a többi riválisoddal?

 Eleinte majdnem mindenkivel tartottam. Egy idő után azonban azt vettem észre, ha én nem keresem őket, akkor ők sem keresnek engem. Tudom, ma mindenki rohan, az embereknek nincs idejük egymásra. Én meg nem szeretném erőltetni a dolgot.

 - Milyen emlék marad neked a Kifutó, a Megasztár?

 Mindkettő csodálatos élmény volt. A Kifutó után Sváby András egy nagyon szép kisfilmet készített rólam és a családomról. A Megasztárnak köszönhetem a lemezeimet.

 - Rengeteg ismert emberrel kerültél kapcsolatba, hogyan látod őket közelről?

 A zsűri tagjai nagyon kedvesek, közvetlenek voltak velem, Hajdú Péternek és Galambos Lajosnak is nagyon sokat köszönhetek. Nekem talán nagy szerencsém volt, de soha senki nem bántott, nem éreztem előítéletet senki részéről.

 - Eltetted gondosan a rólad készült felvételeket, interjúkat, képeket?

 Minden képet, cikket és videót gondosan őrzünk. Feleségem és a lányaim minden rólam megjelent írást beragasztottak egy albumba. Csodálatos mappa lett belőle, majd az unokáimnak is meg tudom mutatni. Nem is gondoltam, hogy ennyi újságíró kíváncsi arra, hogyan élek, mik a terveim.

 - A gyerekeid foglalkoznak zenével? Akarják-e a te utadat követni?

 A párom, Mari zongorán játszott, sajnos évekkel ezelőtt abbahagyta. A mai napig követ minden zenei eseményt, nagyon jó kritikai érzéke van. Anita, a nagyobbik lányom már 12 éves, pár évvel ezelőtt beiratkozott zongora szakra. Nagyon ügyes volt, de nem sokáig tartott a lelkesedése. Kamilla lányom most 8 éves. Imád énekelni, tudod, az a fajta, akit le sem lehet lőni, még az utcán is dalra fakad. Nagyon szép hangja van, időnként elképesztő magas hangokat tud kiadni magából. Kívülről fújja az összes dalomat.

 - Tavaly decemberben megjelent második lemezed, mennyiben lettek a dalok újak, mások?

 Környei Attilával körülbelül fél éve kezdtünk el dolgozni a „Hidd el” című új albumomon. Ebben már alkotóként vettem részt. Szinte mindenbe beleszólhattam, a szövegeket is én írtam. Nagyon jó érzés magamról énekelni, dalban megfogalmazni mindazt, ami lejátszódik bennem nap mint nap.

 - Sikerült zenekart találnod?

 Mindig nagy álmom volt, hogy zenekarban énekelhessek. A Megasztárban valósult meg ez először, azóta várok rá. Mindvégig éreztem, hogy sikerülni fog, és most végre összejött.

 - Volt olyan megérzésed, ami később beigazolódott?

 Általában megérzem, kiben bízhatok, kiben nem. Egyszer egy pszichológus is azt mondta, nagyon jó emberismerő vagyok.

 - Ha jósolnának neked, elhinnéd?

Az egyik kolléganőm tenyérjóslással foglalkozott. Ránézett a kezemre, és hosszú, sikeres életet jósolt. Hiszek benne, a fele már be is jött. Anyukám jóslata pedig a legteljesebb mértékben vált valóra.

- Mit jósolt Anyukád?

Mivel egész kicsi korom óta énekelek, rengeteg versenyen vettem részt, Édesanyám pedig nagyon büszke volt rám. Tudta, hogy az éneklés milyen sokat jelent nekem. Mindig azt mondogatta: - Fiam, meglásd, te egyszer még a tévében fogsz énekelni. Az emberek rajongani fognak érted. Istenem, csak megérhetném! Amikor a Megasztárba jelentkeztem, ő már nem élt. Nem csak magamnak, neki is szerettem volna bizonyítani. Színpadra lépés előtt mondtam egy imát. Anyut kértem, hogy segítsen. A dal közepén volt egy kitartott magas hang, felemeltem a fejem, és a reflektorok között megláttam őt. Ott volt velem, neki énekeltem. Ha rá gondolok, most is elsírom magam. Azóta is beszélek hozzá minden nap, tudom, hogy velem van és vigyáz rám. A második lemezemen a „Sors könyve” című dalt neki írtam.

LC