Feng-shui: kuruzslás, vagy évezredes bölcsesség?

De tudjuk-e vajon, bármelyik táborba is tartozunk, hogy a térrendezés ősi művészete valójában milyen elveken nyugszik, vagy csak egy-egy kiragadott gondolat alapján mondunk véleményt?

Itt és most persze nekünk sincs lehetőségünk hosszas filozófiai okfejtésbe bonyolódni, de hadd hozzunk fel egy egyszerű érvet: a feng-shui követőinek tábora azért olyan nagy, mert hisznek abban, hogy a dolog működik. Sőt, talán többről is beszélünk itt, mint hitről, ugyanis a szakirodalom számtalan példát hoz arra, hogy egy-egy térátalakítás milyen komoly változásokat hozott egyesek életében.

 A távol-keletről érkezett életfelfogást azonban egy nyugati embernek kétségtelenül nehéz megértenie. Éppen ezért terjedt el sok tévhit, és valóban babonaságra hajló hiedelem a feng-shuival kapcsolatban. Nézzünk meg pár ilyen alapvető félreértést, hogy megerősítsük a feng-shui tekintélyét, illetve kedvet csináljunk azoknak, akik csak most ismerkednek ezzel a lenyűgöző tudománnyal.

1. A legfontosabb, hogy a feng-shui nem lakberendezési tanácsadó! Tény, hogy hasonló a célja: harmóniát teremteni a minket körülvevő térben, de elvei gyakran ellentétesek a modern lakberendezés szabályaival. Például nem tud segíteni egy-egy bútor megválasztásában, vagy a konyha funkcióinak kialakításában, ellenben határozottan javaslatot tesz a vizesblokkok, vagy az ablakok elhelyezésében - és nem a célszerűség, hanem az energetika törvényszerűségeit figyelembe véve.

 2. Egy divatos otthon épülhet a feng-shui elveire, de a feng-shui soha nem követi a divatot! Annál szigorúbban követi viszont az égtájak elhelyezkedését, vagy a fény járását, de azt sem a nyugati ember számára kézenfekvő módon. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a feng-shui szerint nem ajánlatos délre, dél-nyugatra hatalmas ablakokat és teraszt tervezni, mert így a fény (ami az energia „teste”) akadálytalanul átdübörög az otthonunkon, és a nappal együtt alkonyatkor eltűnik a horizonton, ahelyett, hogy a vendégünk maradna, és élettel töltené meg házunkat.

 3. A feng-shui nem oldja meg helyettünk a problémáinkat – különösen nem egy-egy nevezetes sarokban (pl. „szerelemsarokban”) elhelyezett delfinpárral! Ez valóban oktalan kiragadása egy összetett rendszernek, ami azt vallja: a minket körülvevő tárgyak folyamatosan érzéseket és gondolatokat ébresztenek bennünk, ami nagyban meghatározza a cselekedeteinket, valamint bevonzza a jót, vagy a rosszat életünkbe. Magyarán: ha az éjjeliszekrényen egykori szerelmünk képét őrizgetjük, és így az elhagyatottság érzésével fekszünk és kelünk, vajon mennyi esélyünk van arra, hogy tiszta szívvel és nyitottan álljunk egy új kapcsolat elébe?

 4. A térrendezés (szándékosan használjuk mindig ugyanezt a szót!), bár nagy hangsúlyt fektet egy-egy részletre, mindig a tér egészével foglalkozik! Hiába is koncentrálunk egy-egy helyiségre, hiába újítjuk fel hipermodern csillogóra a konyhát, ha a fürdőszobában penészedik a csempe, vagy az előszobaszekrény tele van lommal. Mindez arra az analógiára épül(és jó, ha megértjük, hogy a keleti filozófia mindig analógiákban gondolkodik), hogy elég egy tisztázatlan terület az életünkben ahhoz, hogy minden más építő folyamatot blokkoljon. Ahhoz, hogy elégedettek és boldogok legyünk, mindenhol rendet kell teremtenünk – ez a feng-shui talán legfontosabb alapelve.