Fenyő Iván

Azt mondja, szerencsésnek érzi magát, mert időben rájött: az élet másról, sokkal többről szól, mint azt eredetileg gondolta. Mindezek ellenére azt állítja, van még mit tanulnia.

- Pár hete volt a születésnapja. Hogyan telt?

- Csendesen, elmélkedéssel, nagy szeretetben.

- Haverok, buli nélkül?

- Szűk családi körben ünnepeltünk, kinn a természetben… Bőven van még min dolgoznom, ezért a születésnapomat is buli helyett leginkább azzal töltöttem, hogy együtt voltam a legközelebbi szeretteimmel.

- Volt időszak, amikor más miatt került a címlapokra…

- Ahhoz, hogy mikor, mit írtak és írnak rólam a lapok, nekem is nagyon sok közöm van. Sokszor volt olyan, hogy nem minden fedte a valóságot, sőt, sok felháborító, kitalált dolgot is írtak rólam. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy cselekedeteimmel, viselkedésemmel mindig adtam valami okot arra, ha tudattalanságból is, hogy az újságírók felnagyíthassanak, eltorzíthassanak, kitaláljanak dolgokat. Volt egy időszaka az életemnek, amikor igenis sok okot adtam arra, hogy a negatív dolgaimmal is a címlapokra kerüljek. De már nem a lapokra neheztelek, vagy azokra az újságírókra, akik azokat a cikkeket megírták. A harag nem jó, megértés, és szeretet kell a helyébe. Nekik ez volt a dolguk. Ők ezt vállalták. Nem az én feladatom ítélkezni felettük. Mindenki figyeljen a saját portájára, hogy egymás hasznára lehessünk. Magunkban kell keresni minden hibát, nem a másikban. A külvilág reakciója csak egy tükör. Elvetettem egy magot, amiből aztán kinőtt valami. Amióta pedig jó a mag, a gyümölcs is csak jó lehet, ami a magból kinőtt fán terem!

Folytatás az EZO Élet Magazin 7. számában!