Létezik sorsszerű szex?

„Kedves férfi, de nem tudom megkívánni, döglött halként csókol, taszít valami az illatában, unom az együttléteinket”. Nem tudjuk az okot, csak nem érezzük azt vágyat, ami kiteljesít minket.

Gondolkoztak már azon, hogy miért érzünk valaki iránt vonzalmat, míg más miért taszít bennünket?

Mindenekelőtt azt kell magunkban tisztázni, hogy mit jelent számunkra a szex.

1. Pusztán kémiai reakciókon alapuló fajfenntartási aktus?

2. A szerelem nyelve, amellyel elérhetjük a földön két ember között megélhető legtökéletesebb harmóniát?

3. Egy isteni játékszer, amellyel a sors egymáshoz ragasztja, szétválasztja, jutalmazza vagy épp bünteti a párokat?

Az első vegytisztán tudományos megközelítés, ami nem csupán romantikátlan, de az élettől is elveszi a kedvünket. A második a hollywoodi filmek csöpögő világát idézi, ahol a szőke nő és az izmos férfi a lemenő nap fényében csókolózik, majd „boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Pedig pont az a kérdés, mi történik a kezdeti fellángolás után, mit olvashatunk ki az együttléteinkből? Azt mondják, ha két ember között nem működik a szex, az idővel szétbomlasztja a kapcsolat minden részét. Ugyanakkor mi a helyzet az évek óta örömtelen házasságokkal? Amikor a férfinek csupán havonta egyszer támad kedve „rámászni az asszonyra” és a feleségnek előjáték és gyengédség hiányában esélye sincs élvezni az együttlétet. Sajnos azok a statisztikák, amelyek szerint a nők 50%-a sosem él át orgazmust azt mutatják, hogy ez korántsem néhány szerencsétlen, elszigetelt ember problémája. A többség így él. Egy idő után elfogadják, hogy ez a dolgok rendje, és teljesen száműzik az életükből a testiséget.

Aztán ott a másik véglet. Akiknek a szex mindenük. Cselekedeteiket ennek a vágynak rendelik alá. Sűrűn váltogatják a partnereiket, és képtelenek érzelmi kötődést kialakítani. Vad szeretők, de ez a technikai bravúrokban kimerül. Változatos pózok, szexuális segédeszközök és egyre sötétebb perverziók. Rövid idő alatt kiüresedik a szexuális életük, ezért folyton új kihívásokat keresnek, így hamar eljutnak a csoportos szexig, az élvezeteket gyakran keverik fájdalommal, és ha szenvedélybetegségük annyira erős, sokszor – közvetve vagy közvetlenül – a szex okozza a halálukat.

Az utcalányok fájdalmas munkaként, a melegek a társadalmi előítéletek miatt folytonos kihívásként, a szüzességi esküt tevők pedig legyőzendő kísértésként élik meg a szexualitást; de jól látható, hogy akár jó, akár rossz a szex az életünkben, megkerülhetetlen a fontossága és pontosan illeszkedik a kialakított életünkhöz és a sorsunkhoz. Ez a válasz a címbeli kérdésre. Csak sorsszerű szex létezik. Mindannyian olyan testiséget élünk meg, amilyet meg kell élnünk ahhoz, hogy fejlődjünk.

A legenda szerint, amikor Karinthy Ferenc élete alkonyán megtudta az orvosától, hogy valószínűleg már soha többé nem lesz képes az ágyban teljesíteni, csak annyit mondott: „egy gonddal kevesebb.” Ezt mondják a buddhisták is, a vágynélküliség az egyetlen út a tökéletesség eléréséhez. A földhözragadtabb énünk azért a vágynélküliség előtt még szívesen megtapasztal egy napokon keresztül tartó, a szobából ki nem mozduló, édesen fájdalmas hámsérülésekkel járó, folyamatos szeretkezést.

KA