Médiafenegyerek és útkereső - 2in1

De azért az indiai étterem főnökasszonya így veszi fel tőle a rendelést: „Mit adhatok szívem?” (Férfiként ez a legkedvesebb mondat, amit hallhatunk - a szerz.) És persze vegetariánus ételt rendel.

Mindig vega voltál?

Viccelsz? Böllér volt az apám. Imádtam a húst.

Akkor?

Jött az útkeresésemmel.

Mikor kezdődött a megcsömörlés?

A hústól, vagy az egész elértéktelenedett világtól?

Utóbbi.

A Danubiusnál kulminálódott. De kezdődni régebben kezdődött, amikor rájöttem, mennyire kétszínű a média. Egyszer például rajta felejtettük egy műsorvezetőn a mikroportot, ő bement egy tárgyalásra, és én azt hallgattam, hogy engem ócsárol. Majd amikor kijött, mentem felé, és ő vidáman üdvözölt: „Anti, szevasz…” mintha mi sem történt volna. Két-három ilyen történés után rájöttem, hogy ez nem nekem való.

Azért útkereséseid ez előtt is voltak?

Persze. Isten keresése nálam gyerekkorban kezdődött. Kissrácként papnak készültem. A falunkban, Újlengyelben ott volt Nándi atya, aki fantasztikusan jó fej volt – még mindig él, és 87 évesen is szolgál. Annyira magával ragadott, hogy gondoltam, maga a katolikus egyház is ennyire közel áll majd hozzám. Elmentem piarista gimnáziumba, és kellett egy hét, míg rájöttem, hogy ez nem így van. Utána persze még harcoltam két évig a szüleimmel, míg megengedték, hogy elmenjek onnan. De Isten keresése ennek ellenére egész életemen végigkísér. Van, hogy érzem a jelenlétét, és volt, hogy bedurcáztam rá, …

Most megvan?

Hogy megtaláltam-e? Megint visszafelé tartok hozzá. Lehet, hogy egyik létező vallásban sem találom. Akkor Kaldenecker egyház lesz. Én leszek a pápája, a legjobb hívője, és mindent megengedek.

Szimpatikus megoldásnak tűnik. Látszik, hogy belekóstoltál a keleti vallásokba is.

Igen, egy jó pár filozófiáról, harcművészetről olvasgattam.

Emlékszel az első találkozásodra a keleti tanokkal?

A Wing-chunra egészen pontosan vissza tudom vezetni, hogy honnan jött. Akkor a filozófia még nem érintett meg. 13 éves koromban Újlengyelben a késdobáló diszkóban voltam. Szerintem életemben másodszor vagy harmadszor lehettem diszkóban. Az utca túloldaláról – hajnali egy lehetett – egy srác odakiabált: „Hé te! Mit nézel?” Körbenéztem, nem volt körülöttem senki: „Ki én?” Gondoltam odamegyek, és megmondom, hogy nem néztem én semmit, de mire kartávolságba értem, már feküdtem is a földön. Ekkor rájöttem, hogy férfiembernek szüksége van rá, hogy legalább egy ütést ki tudjon védeni, mielőtt futni kezdene. Úgyhogy elkezdtem foglalkozni a Wing Chun kungfuval, ami azért jó, mert aránylag nyüzüge vagyok, és az ellenfél erejét használhatom föl.

Feltűnik két csinos lány, mindketten utánuk fordulunk.

Na emiatt sem mentem például papnak. 14 évesen rájöttem, hogy túl nagy kiesés. … Hol is tartottunk?

A kungfunál. Gondolom a harcművészet hozta a keleti filozófiákat is?

Nem mondanám. Tudom, hogy például az Aikidonak komoly filozófiai része is van, de ekkor én a harcművészetből csak a harcot ízlelgettem. A két dolog nem ért egybe bennem. Azért olvasgattam később hinduizmustól kezdve a taoizmuson keresztül a buddhizmusig mindenről. Végül a buddhizmus megengedő volta megérintett. Szoktam mondani, hogy én annyira liberális vagyok, hogy már véleményem sincs, ezért ez volt, ami hozzám legjobban passzolt. Elkezdtem könyvből tanult módszerekkel meditálni, majd a testvérem révén bekerültem Franciaországban egy közösségbe.

Komoly hittel és elszántsággal?

Egyszerre vagyok szkeptikus és elfogadó. Amikor Istent keresem, akkor is néha 100%-ig bizonyos vagyok benne, néha megkérdőjelezem a létét. Franciaországban Ching Hai Legfelsőbb Mester követőjeként Quan Yin módszerrel meditáltunk napi két és fél órát. Ez már konkrétan arról szól, hogy innen elszakadj. Itthonról nagyon tetszett, aztán amikor kijutottam Franciaországba szerzetesi életet élni, és megismerkedtem a mesteremmel, akitől rengeteget kaptam, mégis úgy éreztem, ez az út sem az enyém. És hidd el, nem amiatt döntöttem, hogy konkrétan papagájokat gondoztam, de lényeg, hogy onnan is kiugrottam, hazajöttem, és most dolgozom, a médiának talán egy kevésbé kétszínű részében, és keresgélem tovább a saját utamat.

S.E.