Müller Rózsa - Előre látta a családi drámát

Ahogy arról korábban is beszéltem, a Tigris évét írjuk, amely már előzetesen is számos ugrásszerű, hirtelen fordulatot, köztük tragédiákat ígért. Ahogy a tigris gyors és kiszámíthatatlan, az idén bekövetkező események is azok. Beszélhetünk akár pozitív dolgokról, mint amilyen egy régóta gyógyíthatatlan betegség ellenszerének a felfedezése, vagy épp ellenkezőleg, drámákról, háborúról, halálesetekről. Mindenki bízik abban, hogy nem ő lesz az, akinek szembesülnie kell efféle nehézségekkel, de azt is tudjuk, hogy az ember nem kerülheti el a sorsát. Az elmúlt hónapok folyamán, az én életemben bekövetkező tragédiák számomra felérnek egy világháborúval: meghalt a férjem és a fiam. A férjem már több mint tíz éve beteg volt, és már tavaly karácsonykor mondtam a családomnak, hogy még húsvét előtt itt hagy bennünket. Minden tőlünk telhetőt megtettünk érte, mi a családja és az orvosai is, de neki az elmúlás már megváltás volt. Mondta is az orvos barátnőm, sőt, a végén már ő maga is, hogy ne imádkozzak érte, mert az élet ebben a formában számára már csak kín.

Nehezen engedted el?

Tudom, hogy mindannyian csak átutazók vagyunk itt a Földön, jelenlegi életünket csak időszakosan birtokoljuk, s ahogy a Teremtő életre hívott bennünket, úgy egyszer elkerülhetetlenül magához is szólít. Ő szabja meg az életünk hosszát, és nekünk semmilyen beleszólásunk nincs abba, hogy mikor születünk, vagy halunk meg. A fiam szintén régóta, csaknem 25 éve küzdött egy olyan betegséggel, amely másokat rövid idő alatt maga alá gyűr, de a Teremtő és az orvosok, és az én mágikus erőm segítségével neki hosszú évtizedek is jutottak. Népszerű, közszeretetnek örvendő, tevékeny és rendkívül sikeres ember volt, aki számomra mindennél fontosabbá vált: magát az életet jelentette. Az ő sikere az enyém is, öröme, bánata az enyém is. Büszkeséggel és boldogsággal töltött el olyasvalaki édesanyjának lenni, aki mellett meg sem fordult az ember fejében, hogy a világban bármiféle baj lehet.