Napok férfiak nélkül

Az év minden ünnepe amellett, hogy örömöt hoz a boldog családban élőknek, a legsúlyosabb krízisidőszakokat jelenti az egyedülállóak számára. Piros betűs ünnepeken depressziót, keserű gondolatokat, bezárkózást élnek át nagyon gyakran az egyedülállók. Bármennyire furcsának is tűnhet egy férfi számára, ha az ember lánya kap egy szál virágot, az bizony egy pillanatnyi boldogságot jelent. Az a gondolat, hogy ennek a hímneműnek eszébe jutottam, hogy bement a virágárushoz valamikor napközben, szakított erre időt és pénzt, és hozott nekem valamit, ami nem praktikus és szükséges, hanem egyszerűen csak szép, nos ez a gondolat, boldog bizsergéssel tölt el minket, nőket. És nagyon tud hiányozni ez az örömteli érzés, ha hónap vagy akár évszámra senkitől nem kapunk virágot, mert magányosan vagy kapcsolat nélkül élünk.

Pedig a nőiesség megélésének nincs köze ahhoz, hogy éppen egyedülállóak vagyunk-e vagy nem. A nőiesség ajándék, amit minden nő megkapott, és ennek az ajándéknak egyedül is lehet örülni. Sőt, paradox módon, ha el tudjuk engedni magunkat, és nem minden gondolatunk a görcsös pártalálás körül forog, bevonzzuk azt a férfit akivel dolgunk van.

Nóra barátnőm évekig kitartóan kereste a neki való férfit internetes randioldalakon. Randiról randira járt, ám senki nem keltette fel az érdeklődését, de az is előfordult, hogy ő nem tetszett meg a kiszemeltnek. Aztán egyszer megrázta magát, és eldöntötte, hogy nem azért lesz csinos, ápolt és derűs, hogy fogjon magának valakit, hanem kizárólag saját maga miatt. És ettől megtört az átok, rögtön rátalált a szerelem.

Ugyanis a férfiak megérzik, ha egy nő már az első kávénál, pohár bornál házassági gondolatokat forgat a fejében. És azt is megérzik, ha – kis túlzással - nem levadászandó zsákmánynak tekintik őket, ha egy nő nőies, derűs magabiztosságot sugároz magából és azt, hogy nem kell haladéktalanul és azonnal férfit találnia. Ha tehát egyedül vagyunk egy-egy ünnepen, ne adjuk át magunkat a keserűségnek, hanem ünnepeljük meg a bennünk újjászülető nőt, merítsünk erőt magunkból. S ha most elfogyott a tartalékenergiánk, a magunkba vetett hitünk, forduljunk spirituális segítők felé.

Néhány ötlet ha a hétvégék egyedül telnek:

- Testileg, lelkileg frissüljünk fel! Csináljunk magunknak otthon egy wellness napot! Határozzuk el, hogy tudatosan egész nap pozitív gondolatokat fogunk a fejünkbe forgatni. Vegyünk illóolajos fürdőt, gyújtsunk mécsest, olvassunk közben egy jó könyvet. Együnk valami finom édességet is, persze mértékkel. Kölcsönözzünk ki egy romantikus DVD- t - például a Szív hídjai-t Meryl Streep-pel és Clint Eastwood-dal - és engedjük meg magunknak a végén a könnyeket.

- Hívjuk fel más társtalan barátnőinket, és menjünk el velük munka egy pohár italra valamelyik hely Happy Hour akciójára. Szoknyában, kis sminkkel, csinosan. Ne férfit keressen a tekintetünk, velük érezzük magunkat jól. Erre felfigyelnek a férfiak...

- Hívjunk fel telefonon vagy keressünk meg egy spirituális segítőt, jóst és öntsük ki a szívünket neki. Minden félelmünket adjuk ki, bízzunk meg benne. Segíteni fog.

- Határozzuk el -és ezt írjuk is le - hogy a hétvégén nem foglalkozunk a magányunkkal. Menjünk el olyan helyekre, ahol rég voltunk, ahova most szinte értelmetlen elmenni - pl. az Állatkertbe felnőttként, egyedül, vagy a gyerekkori házunkhoz - és fedezzük fel, hogy az életünk izgalmas és értékes társ nélkül is. Mint ahogy fentebb írtam, furcsa módon ez fontos kulcs a társtaláláshoz.

- Öltözzünk fel csinosan - ez visszahat a lelkiállapotunkra - menjünk el templomba, bármilyen felekezetűbe is. Üljünk be egy kicsit a padba, és csendesedjünk el belül. Utána, ebben a fogékony állapotban igyunk egy kapucsínót vagy egy teát egy jó helyen, és kizárva az azonnal feltoluló szimpátia és antipátia érzéseket, figyeljük az embereket. Bámulatosan sokat tudhatunk meg róluk. Megláthatjuk, hogy sokan vannak egyedül, hogy hozzánk hasonlóan sokan várnak társra.

VK