Pikali Gerda – „Az érzelmeim irányítanak”

Egészség, étkezés

10 éve vegetáriánus vagyok. Nálam ezek nem elvek, nem tartom kizártnak, hogy valaha fogok húst enni, de egyelőre még nem hiányzik.

Egyszer ebédeltem valahol, ahol belesütöttek egy csótányt a csirkecombba. Ott valami megtört bennem.

AB a vércsoportom, tehát nem is nagyon igénylem a húst, néha halat vagy sajtot fogyasztok, tejtermékeket eszem, a zöldségeket meg amúgy sem szeretem. A grillezett zöldséggel kimondottan ki lehet üldözni a világból.

Természetgyógyászat

Nem mondanám, hogy a természetgyógyászat közelebb áll hozzám, mint a hagyományos orvoslás. Kíváncsi vagyok több ember véleményére, ezért ha valami problémám van, nem egyetlen orvost keresek meg, hanem begyűjtöm az információkat. Hiszek a természetes gyógymódokban, főleg a betegségek megelőzésében. Körülbelül fél éve járok heti rendszerességgel biorezonancia kezelésre. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy sejtszinten vizsgálják meg, mi lappang benned, milyen elváltozás történt a testedben. A gép jelzi, és újraindítja a rosszul működő sejteket. Ha nincs is nálam probléma, ez a kezelés akkor is karban tart, illetve állandóan ellenőriz. Egy színész életében vannak visszatérő betegségek, ilyen például az állandó fölfázás. Minden színház huzatos, és van olyan darab, amiben tizennégyszer kell átöltöznöm. Fél éve már ez sem jött elő újra, teljes mértékben rendbejöttem.

Energia

Volt olyan időszakom, amikor annyira tele voltam feszültséggel és negatív energiával, hogy szó szerint szikrázott körülöttem a levegő. Megfigyeltem például, hogy ahová beléptem, ott villanykörték pattantak szét, sokszor szó szoros értelmében kiütöttem a biztosítékot.

Általában igaz rám, hogy magas hőfokon égek, tele vagyok energiával, a szerepeimnek is ezer százalékos szenvedéllyel adom át magam.

Jóslás

Voltam már jósnál, főleg általános kérdésekben erősített meg.

Kicsit tartok tőle, nem igazán szeretném tudni, mi lesz a jövőmben. Tudom, hogy nagyon sok minden meg van írva előre, talán legfőképpen az út vége. De szerintem az egész egy labirintusjáték, ahol az irányokat mindig én választhatom meg. Ha döntés előtt állok, inkább a megérzéseimre hagyatkozom.

Megérzések

Már évekkel ezelőtt is rengetegszer előfordult, hogy megéreztem előre dolgokat. Leginkább az jött be, kinek milyen gyereke születik.

Vannak megérzéseim másokkal kapcsolatosan is. Mondjuk belép valaki az ajtón, rám néz, és mielőtt megszólalna, én már tudom, mi a baja, hol rontotta el adott esetben, és min kellene változtatnia az életében. Valószínűleg amiatt van ez, mert állandóan elemzem a körülöttem lévő embereket. A szerepeim miatt pedig vannak megoldó kulcsaim bizonyos problémákra.

Számtalanszor előfordult olyan is, hogy valakivel történt valami, bennem meg azonnal felvillant egy kép. Szinte mindig beigazolódott a megérzésem.

Figyeltem egyszer egy párt, sétáltak a Róna utcában, és a lány nagyon dobálta magát a pasi mellett. Idétlenül viselkedett, szinte érezhető volt, hogy mindjárt történik valami. Kíváncsi voltam, vajon elesik, vagy megsérül? Egyszer csak a semmiből, az égből leesett mellette egy fűrész éllel. Munkások, építkezés nem is volt a közelben.

Álmok

Gyerekkorom óta sokat álmodok. Az mindig is benne volt az álmaimban, hogy színész leszek. Persze ezt ébren is tudtam, hiszen ez volt az, ami érdekelt. Az irodalom és a történelem volt a kedvenc tantárgyam, amatőr színpadon adtam elő. Szüleim sem tudtak eltántorítani ettől, akik állandóan figyelmeztettek, ez nem egy olyan szakma, amiből meg lehet élni, a színészek pedig nem normális életet élnek.

Tudom, hogy jót akartak nekem, ennek ellenére én úgy láttam magam előtt a felnőtt koromat, hogy egy másik városban fogok lakni. Bármennyire is szerettem Hódmezővásárhelyet, meggyőződésem volt, hogy kinövöm a városomat, és Budapesten fogok élni. Szeretek hazamenni, hiszen rengeteg szép emlék köt ide. Most épp a 15 éves osztálytalálkozómra megyek, és nagyon izgatottan várom.

Vívódás, útkeresés

A Színművészeti Főiskolára elsőre vettek fel. Nagyon fiatal voltam, még az érettségi előtt megtudtam, hogy bejutottam. Az első évben sokat vívódtam, nem voltam egészen biztos benne, hogy tényleg ezt akarom-e csinálni. Időnként nehezen ment hozzászólni dolgokhoz, nem volt még kialakult világképem. Egy vidéki kislány Pesten, vidéki gondolatokkal, tájszólással – furcsa életérzés volt ez. Mélyvízbe dobtak, ahol nagyon nehéz volt megállni a helyemet. Talán ez is közrejátszott abban, hogy állandóan betegeskedtem, tüdő- és mellhártyagyulladásom volt.

Érzelmek, csalódások, talpra állás

Engem az érzelmeim irányítanak. Mindig az a típus voltam, aki nagyon figyeli önmagát. Vizsgálgatom a hibáimat, tévedéseimet, csalódásaimat. Tanulok belőlük, fejlesztem magam. Egyedül lenni is szerettem világéletemben, egyáltalán nem vagyok társfüggő alkat.

A csalódásokat nem úgy élem meg, mint mások. Még ha nagyon rosszul vagyok, akkor sem tart tovább egy-két napnál, és egyszer csak túl vagyok rajta. De még ilyen is csak ritkán fordulhat elő: soha nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a rossz hangulat és a szomorúság. Túl rövid az élet ahhoz, hogy boldogtalan legyek, sírjak vagy sajnálkozzak bárki vagy bármi miatt. Kinőttem már ebből, amiben valószínűleg a szerepeim és az életvitelem segített a legtöbbet. A színpadon sok sorsot megismertem, sok életet éltem, ez alakította ki a hitvallásomat, miszerint szinte minden pillanatot sok-sok szenvedéllyel tele élek meg.

Horoszkóp

Rák vagyok Oroszlán aszcendenssel. Mindkét jegy jellemzői illenek rám. Magánemberként inkább Rák vagyok, az Oroszlán pedig a pályám, a hivatásom. Én ebből a kettőből vagyok „összerakva”, és nagyon jól érzem magam a bőrömben.

Család és karrier

Mióta mindkettőben van részem, beállt az életemben az egyensúly. Amikor az ember egyedül van, akkor csak magára figyel. Minden pillanata csak magáról szól, és ez így teljesen normális is. Az önismerethez ez mindenkinek elengedhetetlenül szükséges. Aztán jön egy társ, ő már megosztja a figyelmet. Aztán jönnek a gyerekek, és a figyelem még jobban szétdarabolódik. Az ember a sor végére kerül. Nem figyelsz már annyira magadra, és így egyensúlyba kerülsz.

Egy nőnek az a feladata, hogy gyereket szüljön, ennél nagyobb boldogság nincs az életben. Persze nehéz és rögös út ez, türelemért például még én is állhatnék sorba. Próbálom is magam fejleszteni, hogy higgadtabb tudjak maradni. Szerencsére a férjem nagyon erős ebben.

Véletlenek

Nincsenek. A férjemmel való találkozásom a legjobb példa erre. Nem lehetett véletlen, hogy ő lett a társam. Ő a másik felem, nekünk elég egymásra néznünk, még ha épp rosszban vagyunk is, és tudjuk, mire gondol a másik. A gyermekeink miatt örök kapocs van közöttünk, soha nem fogunk egymástól elszakadni. Nem szeretem az „örökké” meg a „soha” szavakat, de hogy ez egy végtelen valami, abban biztos vagyok.

Életcél

Közvetíteni. A jót, az értékrendet, amit képviselek, átadni a bennem levő tudást. Nem a világbékét építeni, ahhoz én kevés vagyok. A kis morzsaéletemet felhasználni, hogy adni tudjak az embereknek. Segíteni, a színházi szerepeimmel vagy egy filmmel, kimozdítani őket a hétköznapok egyhangúságából, mosolyt vagy könnyeket csalni az arcukra, emlékezetessé tenni egy órát az életükből.