Régi korok talizmánjai

A talizmánok olykor használati tárgyak, ékszerek vagy kis jelképek, ám jellemzőbb, hogy egyszerű kövek. Nem mindegy azonban, hogy ki, milyen követ használ talizmánként.

Miből lehet talizmán?

Fontos, hogy az adott kő passzoljon az illető saját egyéniségéhez, személyes tulajdonságaihoz, illetve az is, hogy a természetből származó kő legyen. A mesterségesen előállított kövek nem rendelkeznek szellemi erővel – egyszerű, élettelen tárgyak csupán.

A talizmán kiválasztásakor szenteljünk figyelmet a választott ásvány vagy tárgy előéletének. A legjobb, ha olyan dolgot választunk, ami korábban még senkié sem volt. Soha ne tartsuk magunknál olyan személy tárgyait, akit balszerencse kísért, netán erőszakos halállal halt meg! A talizmánok ugyanis akár évszázadokon át magukkal hordozzák előző tulajdonosaik szerencséjét vagy szerencsétlenségét. Éppen ezért senkinek sem javasoljuk, hogy egy régiségkereskedésben szerezze be szerencsét hozó tárgyát, mert így sohasem tudhatja, mi volt az előélete annak.

A történelem híres talizmánjai

Néhány híres talizmán története napjainkig fennmaradt. Ennek oka vagy tulajdonosa személyében, vagy pedig a talizmán erejében rejlik.

Napóleon egyiptomi hadjárata során egy királyi sírban talált szkarabeuszt tartott magánál, s úgy vélte, ez kölcsönözte a szerencsét számára. Ám amikor sikeres hódításai hatására a dicsőség a fejébe szállt, elajándékozta a szkarabeuszt, s ettől kezdve a szerencse elpártolt tőle.

Fia, II. Napóleon is hitt az amulettek erejében, ő azonban egész életében egy kevés francia földet hordott magánál, melyet saját kezével ásott ki.

Az orosz cár, II. Miklós nem bízta a véletlenre: kétféle amulettet is viselt. Az egyik egy gyűrű volt, melyen egy Krisztus keresztjéből származó piciny fadarabot tartott, a másik pedig egy aranyóra. Úgy tartotta, ha ez az óra leáll, óriási veszély csap le a cári családra.

A színészek, művészek még napjainkban is különösen híresek arról, hogy kabaláik nélkül nem hajlandóak fellépni. Nem tudhatjuk, mennyi ezeknek a történeteknek a valóságalapja, és mennyi a babona belőle. Annyi azonban biztos, hogy amivel sokat foglalkozunk, amiben hiszünk, az előbb-utóbb visszahat ránk.