Az emberiség jelentős része öt érzékszerve bűvkörében él – azt hiszi el, amit közvetlenül, fizikailag képes megtapasztalni. A többiek viszont birtokában vannak egy olyan képességnek is, mely kitágítja az általunk ismert, empirikus világ határait.

Máig nincs válaszunk arra a kérdésre, hogy van-e élet az élet után, és ha igen, milyen minőségben, milyen formában, főképpen pedig hol? Ha pedig nincs tovább a halálunk után, akkor sem marad bennünk kevesebb a kérdés és a kétely. Lehetséges, hogy ennyi volna? 60-70-80 év, sokaknak még ennyi sem, és nem marad belőlünk semmi, csak az itt maradtak emlékeiben?

Azok, akiknek halálközeli élményben volt részük, általában lélekben teljesen megváltozva élik tovább az életüket. Türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Nem félnek már többé a haláltól annyira, gyakran bátrabbakká és sokkal inkább vállalkozó kedvűekké válnak, mint azelőtt voltak. De vajon miért van ez így? Mit tapasztalhattak meg „odaát”?