Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – véli Tamási Áron. Nagy Bandó András, a népszerű író, költő, humorista két évtizeddel ezelőtt vidéken találta meg azt a helyet, ahol valóban otthon érzi magát. Egy szeptemberi napsütéses délelőttön a festői szépségű baranyai községbe, Orfűre látogattunk hozzá, hogy megtudjuk, miért. Vendégségbe invitáljuk olvasóinkat Nagy Bandó Andráshoz.
Elég csak a madarakról, macskákról, kutyákról, és a különféle más állatokról, növényekről írott verseit olvasgatni, azokból is bizonyosságot nyerünk: Bandó erős szimbiózisban él a természettel.
„Soha nem volt idegen számomra a vidéki lét, mielőtt Budapestre költöztem, húsz évig voltam falusi. Deszken töltöttem a gyerekkoromat, 1969-től 1987-ig Szegeden éltünk, mindössze hét-nyolc év kötött a fővároshoz. Életem leg-rövidebb része volt, de a legtöbbet tett azért, hogy ismert legyek, és hogy a jelenlegi házunk megépülhessen. Elegem lett a szmogból, a bűnözésből – például a mi lakásunkba is betörtek, akkor újra kellett tervezni az életünket. Vágytam vissza a természetbe.
1987-ben voltam negyvenéves, az életem derekán döntenem kellett. A buda-pesti lakásunk árából itt házat tudtunk építeni. Kétkezi munkám benne van, a padlástér hajópadlózása, a mennyezetborítások, a színes homlokzatvakolás, a kert tervezése és kialakítása.
Itt nyugodt az élet, hagyom, hogy sok minden beleférjen az időmbe. A pasz-szióból főzés vagy a kertészkedés is jó meditációs időtöltés.”
Hagyd ott Budapestet!
1985-től néhány évig Orfűn volt hétvégi házuk, Bandó tavasztól őszig Julival, a feleségével itt töltötte az év nagyobbik, jobbik hányadát. Egyszer az egyik barátja szólt, hogy telket osztanak a faluban, majd nekiszegezte a kérdést: miért nem hagyja ott Budapestet.
„Ez akkor még csupasz telek volt, még lejártak a szarvasok. Két sóhajtás hozott ide: tavaszi érkezésünkkor felsóhajtottam, hogy végre, újra itt! Októberben pedig a másik sóhaj: itt kell hagynunk az őszi színekben pompázó erdőt, amely fontos nekem, akár a hegyek, a tavak, a jó levegő. Rendszeresen úszom, horgászom, futok az erdőben, akkoriban még szörföztem is. A kertben olvasok, írom a verseimet.”
A Budapestről érkező újságíró a 200 kilométeres autóút megtétele után úgy érzi, itt már szinte csak a madár jár. Hogy ide valóban nem ér el a világ zaja. Gyönyörű, él, lüktet a kert, benne minden fának, bokornak, virágnak története van, mindegyikhez kötődik egy-egy emlék. (Akárcsak a tornácon, a Bandó által készített fafaragásokhoz.) Például a lombhullató vörösfenyő, korcs volt, majdnem vízszintesen eldőlve nőtt, a föld fölött elhajolva. És lám, a fa égbe törő élőlény: viharban, szélben, hóban is egyenesen akar állni, kiegyenesedett! Ha a fenyőt látja, mindig arra gondol, akár a testi fogyatékos, a fa is képes megmutatni, többre hivatott. Ez a vörösfenyő tanítása.
Egyetlen nap kevés arra, hogy a messziről jött vendég mindennel megismer-kedjen, és oszoljanak a tévhitei. Mert ha nem is ér ide a világ zaja, a világ beköszön, beárad, ha a házigazda mégis úgy akarja. Néha könyörtelenül betüremkedik.
„Működik az internet, ami összeköt a ’világgal’. Orfűn minden együtt, egy helyen van, kevés időt veszítek, ha ügyeimet intézem. 800 métert teszek meg, ha a boltba, a postára, az orvoshoz és a gyógyszertárba kell mennem. Amíg Emma, a gyógyszerész összekészíti a piruláimat, átugrom a postára, vagy bemegyek a boltba.
Az interneten valóban kinyílik a világ, még elutaznom sem kell sehová. Vir-tuálisan bárhová eljuthatok, és még azt sem kockáztatom, hogy valahol éppen zűrök vannak. A boldogságunk nem azon múlik, hogy hová jutunk el, vagy éppen hová nem, hanem azon, hogy ott, ahol vagyunk, jól érezzük-e magunkat. Itt nap, mint nap madárcsicsergésre ébredek, az én egzotikumom itt van helyben. Tegnap fotóztam egy jókora sáskát, előtte meg a mályvabokor virágain röpdöső szendert. Mostanában felhőket is szívesen fényképezek.
Ki hiszi el: az Adriára sem kívánkozom, ott csak lötyögök a hullámokon, itt kilométereket úszom, tükörvízen. Ha kimegyek Orfűről, máris honvágyam van. Úgy vagyok ezzel, mint Seress Rezső: ha átment Pestről Budára, már a hídon honvágya volt.”
Aktív meditáció
Bandó az aktív meditáció híve. A régi kínaiak tanítását idézi: naponta két órát rajzolgass, ami azt jelenti, olyasmit tégy, ami nem pénzről szól, csak az örömszerzésről.
„Azt szoktam mondani: este írd be a naptáradba: ’Holnap, adott időben talál-kozom velem!’ Ezt igyekszem magamévá tenni, tényleg hagyok időt magamra.
A hegyvidék más, mint a síkvidék. Több szögből látom a tájat, a házakat. Gyakran nézek le a dombtetőről Abaligetre, amely festőien simul bele a völgybe! Háton úszom a Pécsi tóban, az eget bámulva, legtöbbször a tündöklő ’semmit’. Azonban a ’semmibe’ néha beleröpül egy kócsag, egy bogárgyűjtő fecskecsapat. Minap két varjú repült, szinte egymást érintve. Meglepett, amikor két varjú kergetett rikácsolva egy egerészölyvet. Akár egy világháborús repülős csata.
A minap úszás közben azon gondolkodtam, mi a boldogság. A válasz egyet-len szóban benne van: halálfélelem. Amikor tudomásul veszed, hogy mennyi szépség, jóság van körülötted. Amikor rájössz, hogy mindennek, akár a legapróbb dolognak is lehet örülni. Például annak, hogy testedet perzseli a nap, hogy úszás közben apró hullámok, akár egy kiskutya, lefetyelnek a füledben. Melléd úszik a kacsamama a kicsinyeivel, vagy a hattyúszülők a hat kis szürke pelyhesükkel. Szóval jó itt lenni. Otthon meg a fűszálakon futkosó hangyákat lestem meg, ebből a mikró élményből írtam meg A hangya banda nagy kalandja című verses mesémet. Ebben a közegben hamar rájövünk, mit és mennyit veszítünk. Már tudom, rengeteg vesztenivalóm van: egy teljes, boldog élet.”
Bejárjuk a kertet, amelyben nincs kedvenc helye a házigazdának. Mint mondja, ez a csönd gondolatébresztő és -érlelő. A nyugágyon szeret olvasni, mellette asztalka, mindig jegyzetel. A hintaágyban Hanna unokájával ülnek a leggyakrabban, beszélgetnek; a nagypapa szívesen mesél az immár nyolcéves unokájának. Néha kint terítenek meg a verandán, a lócás asztalon. Ugyanitt rajzolnak, festenek, gyurmáznak, vagy éppen a bélyeggyűjteményt rendezgetik Hannával.
A kert felső részében kovászos uborka díszlik két ötliteres üvegben. Érlelőd-nek az őszeleji ajándék-napsütésben. Eredeti ízüket azzal éri el Bandó, hogy naponta egyszer-kétszer megforgatja, fejre állítva fölrázza az üvegeket, így a só megkavarodik bennük, egyenletesen éri az összes uborkát. Világbajnok kovi ubi, mondja a „mesteredző”.
„Filléres emlékek”
Megismerkedünk a kúria jellegű, mély sárga, fehér ablakkeretes, tornácos épülettel. Bandó dicséri az ámbitust, azt mondja, az a paraszt légkondi: az oszlopsor és a boltívek nem díszként készültek, bár díszesek is. Leárnyékolják a főfalat, e nélkül a nap melegét radiátorként továbbítanák a szobákba. Ősztől, mikor a Nap mélyen jár, bekukkant a boltívek alatt, melengetve a lehűlt falakat.
Bent hatalmas rend és tisztaság, mindennek helye van. A könyvekkel zsúfolt dolgozószoba Bandó „főhadiszállása”. A polcokon jól megfér egymás mellett a Buddha és Jézus, köröttük ezerszám írók, költők kötetei, a dedikáltakat kikukucskáló cetlik jelzik. A falakon bekeretezett családi fotók, kitűzött fontos feljegyzések. Bandó mutatja a különféle „filléres emlékeit”.
„Gyönyörű kavicsaim is vannak. Ezt például Szegeden, az Úttörő téren lévő sóderrakásban találtam. Amikor Szegeden árvíz volt, a kilakoltatás előtt fel-szólítottak bennünket, hogy csak a legszükségesebbeket pakoljuk össze. Ösz-szeszedtem a faragásaimat és a kavicsaimat.
Ikaroszt egyetlen faágból faragtam, csak a szárnyát raktam rá külön. A fa, a kő fegyelemre tanít. Amit egyszer már levésőztél róla, nem rakható vissza. Faágplasztikáimat észrevettem, fölfedeztem, szobrocskákká csiszoltam. Gyakran fejre állítva látom az erdőt. Keresem a fura ágakat.”
Faágplasztikák mindenütt, egyebek között például a félkarú táncos, meg szá-mos megálmodott madár. A nappaliban saját kezűleg épített, kandallóként működő búbos kemence, nagyapja, a kemence falazásához is értő ezermester apóka emlékezetére készült. Tervezése közben álmodta meg a tűz útját. Hi-bátlanul működik, gesztenye is sült már benne.
A nappali falán Szkok Iván „homorú” műve, a Kalotaszegi madonna. Bármerre lépünk, arca elfordul, szemével követi a tekintetünket. Az emeletre vezető lépcsőn régi pálinkás üvegek, kerámiák (nem lep meg: mindegyiknek saját története van), Bandó lelkesen magyaráz, mutatja a kormozással készült mohácsi fekete korsót.
A kamrában a múlt egy-egy darabja. Egyebek között az általa átfestett téka, egy tulipános szék, eredeti tésztaszűrő, mángorlók, maga korongozta miska-kancsók, hímzett falvédők, tréfás szövegekkel, maga festette cseréptányérok. Hamvas Bélát citálja Bandó: „A hagyomány fontosabb, mint a vallás.”
A rozsdafarkúnak is ideális
A kérdésre, hogy hiányzik-e neki Budapest, a nagyvárosi forgatag, őszintén feleli:
„Időnként hiányzik Budapest. Régebben elhatároztam, hogy színházba Buda-pestre fogok járni, végül maradt az alig húsz kilométerre lévő Pécs. Iroda-lommal pótolom a veszteséget.
Amikor Budapesten éltünk, vizslánkkal, Csokival jártam futni az erdőbe. Gyakran futottam a Hármashatár-hegyen és a Hűvösvölgyben. De az más volt, oda el kellett mennem, itt pedig benne élek, a természet része vagyok. A kertből az egész csillagos égboltot láthatom. Gyönyörködhetek a napkeltében, a napnyugtában, míg a városi ember annyit észlel, hogy világos lett, és a sötétedésből veszi észre, hogy beesteledett.
Egyszer Sári Lacival és Molnár Danival a Rádió stúdiójában beszélgettünk a Távol-kelet szellemiségéről. Lejjebb húzták a fényt, amitől a hangunk is hal-kabb lett. A vidéki lét is ehhez hasonlítható. Ma már zavar, ha valaki hango-sabban szól hozzám. Ha csöndben vagyok, jönnek a kertbe a feketerigók, az öntözött fűben sok kukacot találnak. A fenyő körül, vagy éppen a nyugágyam közelében szökkengetnek. Esténként két-három rozsdafarkú alszik a tornácunk oszlopfőin. A madármama évente kétszer költ a tornác mennyezete alatti elhagyott fecskefészekben. Rosszul építette meg a kezdő fecskepár, kipotyogtak belőle a fiókáik, így a rozsdafarkúak fészkévé lett.”
Beszélünk még munkáról, versekről, könyvekről, e téren szinte kiapadhatatlan Bandó „kincsestára”. A közelmúltban jelent meg humorista életműve összefoglalása, az Egyedül állok című kötet, a Nagyon fájl című kötetben a felnőtteknek szóló verseit gyűjtötte egybe. A Százszorszép pedig minden eddigi kötete legjobb verseit tartalmazza, és mellettük húsz új verset is; maga által készített, színezhető rajzokkal. Két hónap alatt szülte meg A Varázspadlás lakói című verses meséjét, melyet CD-re is fölmondott. Lapunkkal egy időben mutatja be az ugyancsak CD-melléklettel kiadott verses meséjét, A hangya banda nagy kalandját. Alkotóként nyughatatlanul nyüzsög, mint egy interaktív kisgyerek.
„Mostanában visszavettem a tempóból, ritkábban lépek fel. Nyugdíjaztam magam azért, hogy nyugodtabban dolgozhassak – mondja tréfásan. – Életem utolsó szakaszában pedig megfestem, amiket megálmodtam.”
Tipikusan az a fajta nyugdíjas, aki soha nem ér rá. Ugyanis „nem hagyják békén” a vidéki nyugalomban folyamatosan születő ötletei.
Elismerései: Karinthy Frigyes emlékgyűrű (1988), Szalmaszál a hajléktalanokért (1996), Hajléktalan emberért díj (2006), Aranybölcsős díj a nagycsaládosok Egyesületétől (2011).
Könyvei: Úton-útfélen (1986, 2007); Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001, 2007); András könyve – Fordított teremtés (2002); András II. könyve – Kútásó (2003); Ízes beszéd (2003); 333 haIQ (2005); Sosemvolt Toscana (2006); Nagy Bandó világa (2007); Furcsa pár-beszéd (Sándor Györggyel, 2007); Orfűi medvehagyma kincseskönyv (2007), Kabaré-sikerlista (2007), Kalandárium 2005, Kalandárium 2006, Kalandárium 2007 (2008); Gondolatélesztő – Füveskönyv (2010); ÖT HÉT ÖT haiku (2010); András könyve I-II. (javított kiadás, 2010); Isten bikiniben (2010); Vár rád Toscana (2011)
Verseskötetei és mesekönyvei gyerekeknek: Családi szókincstár (2000); Madarak tolláról (2004); Fából vasparipát (2005); Gyöngykaláris (2006); Szappanbuborék (2007); A táltossá lett kiscsikó (2007); Kicsinyek könyve (2007); Keresztnévsor (2008); Szivárványhíd (2008); A Kiskalácsai királyság (2008); Ringató (2008); Ami a bögyünkben van (2009); Nagyapám, nagyanyám és a vakond (2009); A világjáró kiscsikó (2010); Egyik kutya, másik is (2010); Hetvenhét macskajaj (2010); Bandó mondókák (2010) Lexi már olvas (tankönyv, Csabay Katalinnal 2010) Kicsi versek kicsinyeknek (2011); Egyedül állok (2012); Százszorszép (2012); Nagyon fájl (2012) A Varázspadlás lakói (2012); A hangya banda nagy kalandja (2012)
CD: Tölgyből van a fakutya (a Kalákával, 2008). CD-k a verseiből: Madarak tolláról (Szélkiáltó, 2004); Madarak tolláról (Énekmondó, 2005), Fából vasparipát (Palinta, 2005); Hívd a nagymamát! (Halász Jutka, 2008); Tündér és tekergő (Holló, 2008); Gyümölcskenyér (Hangoló, 2010); Magyarország mennyország (Republic, 2008); Bio (Alma, 2010); Szappanbuborék (Palinta, 2011).
Megjelent a Boldogság Magazinban.
Képzeld el, hogy van egy forgatókönyv, amely feltérképezi az összes olyan utat, amelyet ebben az életben megjárhatsz. Sőt, azt is pontosan elárulja, hogyan tudsz sikeresen célba érni, úgy, hogy mindvégig a benned rejlő potenciált tartja szem előtt! Mindannyiunknak van egy életút története: múlt, jelen és jövő. Mindenki hivatott valamire, mindenkinek van egy életcélja.
Az életutad feltérképezésével te is megtalálhatod azt a célt, amely igazán boldoggá tesz téged és elégedett ember lehetsz, hiszen biztos, hogy szeretni fogod majd, amit csinálsz.
Az életút olvasása a megvilágításról és a felhatalmazásról szól. Bizonyos életesemények és tapasztalatok előre meg vannak határozva, de a legtöbb megváltoztatható a szabad akaratod által. A sorselemzésre szakosodott jósok felderítik a sors, a személyiség és az élettapasztalat sajátos valószínűségeit, hogy azt a bizonyos „jót” elérhesd.
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!