Caesar nem ok nélkül ihlette meg a forgatókönyvírókat, filmrendezőket. A nem túl gazdag családba született férfi Róma egyik leghatalmasabb uralkodója lett, akitől rettegtek ellenségei. A sors fintora, hogy halálát annak az embernek is köszönheti, akiben a leginkább megbízott.
Egy elmélet szerint a hatalmas Caesarnak éppen annyi köze volt saját halálához, mint ellenségeinek. Az okot, a magyarázatot abban kell keresni, hogy félt, alattvalói rájönnek arra, mennyire sérülékeny és törékeny ember is ő – főleg egy epilepsziás roham alatt.
Caius Iulius Caesar (Kr. e. 100. július 13. – Kr. e. 44. március 15.), patrícius családban született Rómában, akinek őseit egészen Iulusig, Anaesa trójai herceg fiáig vissza lehet vezetni. A fiatal Caesar mindössze tizenhat éves volt, amikor apja meghalt, és nem telt el egy év, amikor tizenhét éves fejjel feleségül vette Lucius Cornelius Cinna leányát, Corneliát, akitől megszületett egyetlen törvényes örököse, Iulia.
Kr.e. 80-ban már a Thermus vezette seregben harcolt, amikor Milétosz ostrománál bátorságával felhívta magára a figyelmet. Neki köszönhetően több légionárius menekült meg a biztos haláltól, amiért később kitüntetést is kapott. Tulajdonképpen az akkori törvények értelmében így egyenes út vezetett a szenátusi tagságig, és ezzel a lehetőséggel élt is Caesar.
Politikai pályafutása
Miután Kr. e. 78-ban a sokak által gyűlölt Sulla végre meghalt Caesar szinte azonnal visszatért Rómába, és megkezdte politikai pályafutását. Cicero előre megjósolta, hogy az ifjú Caesar éppen kimagasló szónoki képességének köszönhetően sokra viszi majd.
Amikor Crassus és Pompeius is kezdett egyre nagyobb népszerűségnek örvendeni, Caesar politikai karrierje is látványosan ívelt fölfelé. Crassus rendszeresen osztott gabonát és más élelmet a szegényebbek között, míg Pompeiust Spartacus legyőzése miatt ünnepelték. Miután Julius sorra gyűjtötte be a rangos címeket, magánélete romokban hevert. Szeretett feleségének elvesztése nagyon megviselte, mégsem sok ideig gondolkodott azon, hogy vajon megkérje-e a nagy Pompeius lányának kezét, Peomeiat Kr. e. 67-ben. A házassággal valójában a két férfi között meglévő szövetséget akarta megerősíteni, ami meg is történt. Természetesen mindemellett Crassusszal is jó viszonyt ápolt, aki évekig anyagilag segítette Caesart. A dolog érdekessége, hogy Crassus és Pompeius viszont mindeközben ellenségekké váltak.
Caesar a Via Appia curatoraként szolgált, ami ugyan egy költséges hobbinak bizonyult, mégis nagy jelentőséggel bírt. Természetesen nem feledkezett meg a vállalt feladatokról sem: folytatta bírói pályafutását, igazgatta a Circus Maximust, és annyira figyelt a külsőségekre, hogy Crassus pénze is alig mentette meg a csődtől. Ez azonban a legkevésbé sem érdekelte, a nép egyre inkább szerette, az általa szerzett játékokkal óriási tekintélyre tett szert. Ekkor talán még Pompeius és Crassus sem sejtették, hogy minden erejével azon dolgozik, hogy minél előbb betölthesse a „magas rangú pap” (pontifex maximus) tisztséget, hiszen ez nemcsak egy életre szóló rangot jelent, de egy életre szóló anyagi biztonságot is. A főpapi méltóság óriási előnyt jelentett a szenátussal szemben, hiszen így lehetősége nyílt a törvényhozásba való beleszólásra. Kr.e. 63-ban Caesar ismét feljebb lépett a politikai ranglétrán: városi praetorrá választották, de ideje már nem volt elfoglalnia a hivatalát, ugyanis kitört a Catilina összeesküvés. És ez még mind nem volt elég, Caesar ismét komoly bajba került: húszmillió dínáros adósságát megint csak Crassus fizette ki, így Caesar nyert egy kis időt a hitelezőkkel szemben.
Kr. e 61-ben Hispánia kormányzójává nevezték ki. 61 és 59 között legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy megerősítse a gallokkal való jó viszonyt. Amikor Kr. e 60-ban a comitia centuriata Caesart a Római Köztársaság consuljává választotta, már szövetségesekre és komoly tervre volt szüksége ahhoz, hogy céljai valóban valóra váljanak. Mivel eltökélte, hogy egyszer ő lesz Róma első embere, igen fontos lépésre szánta el magát: megalakította az első triumvirátust, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy Caesar gátlástalanul használta Crassus pénzét és Pompeius befolyását.
Az, hogy Caesar királyi babérokra pályázik, először a konzervatív párt fejében fordult meg. A triumvirátus ezt egy Kr.e. 55-ben meghozott döntésével szinte alá is támasztotta: Pompeiust és Crassust konzullá választották, ők pedig tiszteletük jeléül azonnal meghosszabbították Caesar prokonzuli pozícióját, újabb öt évvel. A nagy barátság egészen Kr.e. 50-ig tartott, ezt követően Caesar senkinek nem akart kegyelmezni, akiről azt gondolta, hogy akadályozza előrejutásában. Háború háborút követett, barátok és ellenségek jöttek és mentek Caesar életében: Pompeiust meggyilkolták, ám az élet az egykori barát helyett egy asszonnyal ajándékozza meg a nagy Caesart. Részben a háborúknak köszönhetően megismerkedett VII. Kleopátrával, akivel ugyan soha nem házasodott össze, azonban a gyönyörű nő egy fiút szült a vezérnek, akit a történelemkönyvek legtöbbször Caesarion néven emlegetnek. Az ellenzékkel és megmaradt ellenségeivel Caesar Kr.e. 45-re teljesen leszámolt, és ekkor kezdetét vehette a diktatúra. Caesar, miután visszatért Egyiptomból és Kleopátrától Itáliába, első dolga az volt, hogy elkészítesse végrendeletét.
A legyőzhetetlen isten
Vannak, akik úgy vélik, hogy Brutus azért szerepelhetett Caesar végrendeletében, mert valójában a vér szerinti fia volt. Igaz, sok bizonyíték nem tudja mindezt alátámasztani, de nem zárható ki, hogy Caesarnak viszonya volt Brutus anyjával, de mivel az uralkodó ekkor mindössze 15 éves volt, a viszonyra soha nem derült fény, arról csak a legközelebbi hozzátartozók tudhattak.
Caesart hol ünnepelték, hol pedig a pokolba kívánták, aminek oka az volt, hogy soha nem tudták, egy nagyszerű elmével, vagy esetleg egy őrülttel állnak-e szembe, aki semmitől nem retten vissza annak érdekében, hogy megszerezze azt, amit meg szeretne szerezni. A nagyobb ünnepségeken viselhette a bíborpalástot és a babérkoszorút, Quirinus templomában szobrot emeltek a számára „A legyőzhetetlen istennek” felirattal, elefántcsont képmása szinte mindenütt ott volt. Ezt talán még Róma lakói is elnézték volna neki, amikor azonban pénzt verettek a képmásával, már olyan botrányt okozott, amiből sejteni lehetett, nem lesz jó vége a dolgoknak. Mindezek ellenére elérte, hogy élete végéig Pontifex maximussá válasszák, sőt, parancsot adott arra, hogy az addig használt római naptárt hozzák összhangba a csillagászati megfigyelésekkel, az évek álljanak 365 napból. Mindettől az sem riasztotta vissza, hogy a Kr.e. 46.év 445 napos volt, de ki is mert volna szólni ezért a nagy Caesarnak.? Szintén ebben az évben hatalmas építkezésekbe kezdett, sorra építtette a palotákat, márványt hozatott a piactérre, nekilátott a nyilvános könyvtár tatarozásának, és ami még ennél is fontosabb, elkezdte kibővíteni a város határait.
Caesar ezek után elérte, hogy ismét diktátornak nevezzék ki, holott ezt a címet előzőleg kétszer már visszautasította. Egyszerre volt a nemzet atyja, erkölcsi elöljáró, de voltak olyanok is, akik nemes egyszerűséggel Rexnek, vagyis királynak szólították.
Kr.e. 44-ben Caesar a népet tesztelte: február 15-én Marcus Antonius volt az, aki több alkalommal is megpróbált a fejére helyezni egy diadémet. Mivel a nép ezt egyáltalán nem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy oldja a feszültséget, a következőket mondta: „Nem leszek Róma királya. Jupiter a rómaiak egyetlen királya.”
Caesar visszavonulása előtt, már ha igaz, hogy tervezte azt, még egy hadjáratra készült, ez alkalommal Dáciába és Parthiába (Perzsia). Minderre azért volt szükség, hogy megerősítse Rómát, mind a város, mind maga számára hatalmas vagyonra tegyen szert. Mivel a szenátuson belül az ellene szervezkedők nem engedhették meg, hogy erre sor kerüljön, gyorsan kellett dönteniük: Caesarnak meg kell halnia.
Megjósolták a gyilkosságot
Az áprilisra tervezett indulás előtt Caesar március 15-ére hívta össze a szenátust. Tette ezt mindazok ellenére, hogy a gyűlést megelőző napokban egy jós kereste fel őt, és óva intette március idusától. Miután a szenátus összegyűlt, a magukat Liberatoresnek nevező csoport tagjai megtámadták, és 35 késszúrással megölték. Ekkor hangzott el Caesar egyik leghíresebb mondata: „Te is fiam, Brutus!” A gyilkosok ezt követően bezárkóztak Jupiter templomába, és azzal védekeztek, hogy nem öltek, hanem megszabadították Rómát a zsarnoktól.
Az egyik lehetséges elmélet szerint Caesar igenis tudott az ellene folyó összeesküvésről. Nem csak kémei voltak mindenhol, hanem elég okos volt ahhoz is, hogy tudja, mik a korlátai, mennyire szereti őt a nép. És elég okos volt ahhoz is, hogy felmérje, az epilepszia miatt jelentkező egyre erősebb rohamok egyszer úgyis a vesztét okozzák. Caesar azonban túl büszke volt ahhoz, hogy görcsök közt, a földön fetrengve mondjon búcsút a Királyságnak…
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!