Kapcsolatba lépni a túlvilággal izgalmas, ugyanakkor olykor hátborzongató élmény is lehet. A jobbik eset, amikor egy jószándékú szellemmel van dolgunk, aki bíztatni próbál minket, esetleg segíteni a jövőnket. De mi van akkor, ha egy szellem úgy dönt, hogy tartósan az otthonunkban marad? Amennyiben úgy érzed, hogy nálad is megbújt egy túlvilági lélek, és szeretnél megszabadulni tőle, akkor mindenképpen olvass tovább!

Az élők és a holtak világa közötti metafizikai korlátra az ezotéria világában „fátyol” néven szoktak hivatkozni. Ez a fátyol a Halloween, valamint a Mindenszentek és a Halottak napja – vagy a pogány a Samhain ünnep – közeledtével elvékonyodik. A fátyol eszméje azonban nem kizárólag a pogányság hitvilágában létezik, amelyet az észak-európai kelták alakítottak ki és gyakoroltak. A görög mitológiában az elvékonyodó fátylat Perszephoné alvilágba távozása jelképezte. A görög és római mitológiában létezik egy szó szerinti átjáró a holtak világába, amely az évnek csak ebben az időszakában válik hozzáférhetővé.

Az élet egyik legnagyobb tragédiája azoknak az embereknek az elvesztése, akiket szeretünk. Bár a halál elkerülhetetlen, amivel előbb-utóbb mindannyiunknak szembe kell néznie, a hozzátartozók elvesztése azonban soha nem könnyű. Sokan gyakran érzik úgy, hogy kimondatlanul maradtak dolgok köztük és az eltávozott között, vagy egyszerűen csak szeretnék tudatni vele, hogy minden rendben van.

Az emberek fantáziáját ősidőktől fogva mozgatja, hogyan kerülhetnek újra kapcsolatba elhunyt személyekkel. Mindannyian szeretnénk tudni, milyen „odaát”, vagy csak még egyszer látni szeretteinket. Szellemidézés céljából fordulhatunk médiumhoz, de belevághatunk odahaza is. Utóbbi sok veszélyt rejt magában, legyünk nagyon körültekintőek!

Olykor fárasztó, de ugyanakkor örömteli feladat közvetíteni a holtak és az élők között – mondja Marcus, a médium. Interjúnkból kiderül, hogyan képes a szellemekkel kommunikálni.

Az emberek három csoportra oszthatók: azokra, akik biztosak benne, hogy léteznek; azokra, akik az ellenkezőjét állítják; és vannak, akik bizonytalanok.

Vannak ugyan megrögzött szkeptikusok, akik akkor sem hinnék el a szellemsztorikat, ha ők maguk állnának szemben a „fej nélküli lovassal”, ám efféle furcsaságok, legalább néhányszor mindenkivel előfordulnak az életében. De vajon mennyire biztos, hogy ezek mögött tényleg parajelenségek állnak?

A látók szerint a léleknek a halál után 48 napja van arra, hogy eltávozzon ebből a világból. Szerencsés esetben ez sikerül is, ám sokszor előfordul, hogy távozása akadályokba ütközik.

Sok szülő egyszerűen csak megijed, de olyan is akad, akinek feléled a kíváncsisága az ezotéria iránt, amikor észreveszi, hogy gyermeke egy másik dimenzió lényeivel kommunikál. Csupán legyintsünk egyet a gyermeki fantáziára fogva az egészet, vagy valóban van a látomásoknak reális alapja?