Az ünnepek alatt minden a vacsoránál kezdődött. Az apám ugyanis elkezdett a politikával hergelni engem. Az volt a meggyőződése, hogy az iskolában agymosást kaptam, és politikai nézeteim teljesen tévútra tértek. Amikor pedig egyszerűen azt tanácsoltam, hogy – „Élvezzük egyszerűen csak a vacsorát és egymás társaságát. Biztosan vannak más, fontosabb dolgok is amiről beszélhetünk.” – próbálkozásom teljes kudarcba fulladt. Minden alkalommal, amikor a politikával állt elő, akkor esélyem sem volt az ellen, hogy kioktasson, és közölje velem, hogy mekkora tévedésben élem az életem. Bármit is mondtam, ő mindig az ellenkezőjét állította. Az egyik évben végül a beszélgetésünk olyan mértékű gyűlöletbe és mocskolódásba torkollott, hogy könnyeimmel küzködve felálltam az asztaltól, és otthagytam őket. Az apám igazi „nehéz eset”.

Sokunkkal előfordul mostanság, hogy vágyainkat, céljainkat nem igazán tudjuk teljesíteni. Elindulunk valamerre, de pár lépés után meghátrálunk. Hiányzik belőlünk a bizalom, az erő ahhoz, hogy kellő bátorsággal lépjünk a választott útra.