A Boldogság Magazin 2012. októberi számában megjelent interjúból kiderül, hogyan talált egymásra Erőss Zsolt és felesége, Sterczer Hilda. Beszélnek érzelmekről, hegymászásról, családról.
– E havi fő témánk az életerő, amelyből önöknek van bőven. A név kötelez?
E. Zs.: – Nem mindig. Korábban sziklamászó versenyeken előfordult, hogy hiába szerettem volna nagyon bizonyítani, nem sikerült: akkor éppen nem voltam elég erős. Hilda viszont – törékeny alkata ellenére – kifejezetten erős nő. Némi túlzással tréfásan azt is mondhatnám, hogy a pedagógus Hildát az igazgatónője elküldte egy kék túrára a gyerekekkel, ő pedig meg sem állt a Himalájáig. Benne van őserő, rendkívül szívós, ráadásul született tehetsége van a hegymászáshoz. Már a legelső alkalommal lehagyta a fiúkat! Az interneten ismerkedtünk meg, és elhívtam egy hegyi randevúra. A Grossglockneren túráztunk, ahol az volt a jelszónk: „kemények vagyunk!”
– Ha nem lennének hegymászók, másképp élnék az életüket, másképp viszonyulnának a világhoz?
E. Zs.: – Igen, a hegymászás egyfajta életérzés, komplett életforma: erőteljesen alakítja az ember személyiségét. A felfedezés, a kalandvágy határozza meg a mindennapjainkat. A természetben kerül igazán helyére az ember, megérezheti, hogy mennyire porszem. A hegymászó életében bármelyik nap lehet az utolsó, ezért (is) érdemes értelmesen, jól élnie. Ugyanakkor az is fontos, hogy tudja: ettől nem szabad félelemben, rettegésben töltenie a napjait.
S. H.: – Mi éppen ezért nem, vagy szinte alig tervezünk előre. Aki „száz évre” előre gyárt elméleteket, szövögeti a terveit, annak könnyen tönkremehetnek az álmai. Mi, ha tervezünk is, olyanok vagyunk, mint egy GPS, nálunk folyamatos az újratervezés.
– Zsolt, ön a nélkül is talál lelki kapaszkodókat az életben, hogy bármilyen hit, vallás rabja lenne. Mégis, mi ad erőt?
E. Zs.: – Nem túl bonyolult: egyszerűen szeretem az életemet, a dolgaimat. Az életszeretet alapvetően az emberi természet része. Genetikusan szerencsésen vagyok kódolva, az optimista szemléletem meghatározó adottságom. Ennek a hegymászás során is nagy hasznát veszem.
– Tíz évvel ezelőtt a hegyek magányos vándora volt, ma pedig a feleségével és két kicsi gyerekével osztja meg az életét.
E. Zs.: – Valóban, és ugyan azt mondtuk, nem tervezünk előre, bevallom: a tíz évvel ezelőtti álmaimban nem volt ennyire idilli a kép. Az is benne volt a „pakliban”, hogy akár életem végéig egyedül maradok. Pedig még ahhoz sem ragaszkodtam, hogy hegymászó lány legyen a társam. Egy hegymászónak meglehetősen nehéz kialakítania a harmonikus magánéletét, az időrabló extrém sport nem kedvez a tartós kapcsolatoknak, a békés családi életnek. Persze, ha azt nézzük, hány ember jár a kocsmába, ott töltik szinte az egész életüket, és nekik is van feleségük… Akkor már a hegymászás sokkal jobb „őrület”.
S. H.: – Elég hamar egyértelmű volt, hogy egy pár vagyunk. A hegymászó tanfolyamon hallottam Zsoltról, aki „tananyag” volt; nézegettem a honlapját. Természetesen nem gondoltam, hogy ő lesz a férjem. De örülök, hogy egy hasonlóan gondolkodó párra leltem. Kifejezetten akartam, hogy olyan férfi legyen mellettem, aki hegyet mászik. Mert előbb-utóbb komoly gondot jelentett volna, hogy az asszony erősebb, aktívabb a párjánál, és rendszeresen „elhúz” otthonról hegyet mászni – ráadásul más férfiak társaságában…
– Voltak közös hegyi kalandjaik?
E. Zs.: – Már az első túra is emlékezetes volt. Általában nem várunk sokat a lányoktól, így Hildától sem vártam kiugró teljesítményt, ehhez képest figyelemreméltó, sőt, kifejezetten remek volt! Értékeltem a hegymászó tehetségét. Ahhoz persze több kell, hogy az ember egy kapcsolatban is jól működjön. Hilda egy következő zárt expedíció során „tesztelődött” tovább. Kezdetben meglehetősen óvatos voltam, vártam, milyen tapasztalatokat szerzek vele kapcsolatban.
S. H.: – Már a második túránkon közös balesetünk volt. Nekem eleve nem volt jó a cipőm, és a körülmények sem kedveztek, az időjárás kifejezetten rossz volt. Megcsúsztam, kiment a térdem, és úgy „elütöttem” Zsoltot, hogy monoklija keletkezett. Egy másik túrán esett az eső, hűvös volt, kimentem a menedékház elé teát főzni. Ez tetszett Zsoltnak, és tréfásan megjegyezte: „Csinálhatnál már valami hülyeséget!” Mindez persze most háttérbe szorul, hiszen a két gyerekünk megszületése óta főállású édesanya vagyok. Gerda három és fél éves, Csoma pedig idén novemberben lesz egy.
– Hiányzik a hegymászás?
S. H.: – Nagyon! Néha elmegyek sziklát mászni, vagy futok a közeli mezőn. Erőt ad, hogy előbb-utóbb újra együtt mászhatok Zsolttal. Imádom a gyerekeimet, nagyon jó, hogy vannak. Senkivel nem cserélnék, és nem bánom, hogy miattuk életformát kellett váltanom. Nem egyszerű két kicsivel az élet, de így kerek a világ. A jövő nyáron talán tudunk az Alpokban mászni, részben a gyerekekkel együtt. Télen pedig már nagyobb mászásokat is bevállalhatunk.
E. Zs.: – Úgy hiszem, ha Hilda nem akar végképp lemondani a hobbijáról, legkésőbb két év múlva vissza kellene térnie a hegymászásba. Reméljük, sikerül.
– Mi a kiegyensúlyozott kapcsolatuk legfőbb titka?
S. H.: – Hogy jó csapat vagyunk! Mindent képesek vagyunk együtt megcsinálni, az egymás iránti tolerancia jellemzi a kapcsolatunkat. Az benne a jó, hogy meg tudjuk adni a másiknak az élethez szükséges szabadságot. Klasszikus veszekedéseink sincsenek. Én ugyan időnként felemelem a hangomat – kettőnk közül én vagyok a pörgősebb –, mire Zsolt csupán annyit mond: „jó”. Egyértelmű, hogy nem a lábai száma miatt szereti az ember a férjét, hanem a belső értékei a fontosak. Zsoltból árad a nyugalom! Imádom az improvizációs készségét, amellyel mindent megold, a legnehezebb helyzetekben is képes higgadt maradni. Már eddig is sokat tanultam tőle türelemből.
E. Zs.: – Amióta vannak gyerekeim, jobban szeretek itthon lenni. Azelőtt egész nyárra elmentem hegyet mászni, mire visszaértem, derékig ért a gaz a kertben. Most építkezünk, a nyáron belaktuk a kertet. Úgy érzem, tudok jó apa lenni. Igaz, nem könnyű működtetni, de a család az élet egyik legnagyobb és legszebb kihívása. Hullámvasút az életünk, de összességében nagyon jó! A kisfiunk, Csoma valóságos kis boldogságtréner! Rendkívül kiegyensúlyozott, elégedett baba, mindig vidáman ébred, örül, amikor meglát bennünket – és az érzéseit azonnal kinyilvánítja. Imádjuk, ahogyan csinálja! A boldogsága pedig ragadós!
– Mi Erőss Zsolt életreceptje?
E. Zs.: – Minden azon múlik, hogy mennyire válunk a saját akaratunk rabjaivá. Ha képesek vagyunk ettől elszakadni, boldogabbak lehetünk. Például az afrikaiak tudják, hogy létezik az övékénél gazdagabb világ, ők mégis boldogabbak, mint mi. Az adott élet minél jobb megélése a boldogság kulcsa. Gyerekkoromban hallottam, hogy az ausztrál nomád őslakosoknál meghatározták, mennyit vihetnek magukkal egy-egy alkalommal: a nők hat kilót, a férfiak pedig tizenkettőt cipelhettek – ez volt az összes „vagyonuk”. A hegymászónak lételeme a festői, nomád környezet, az a fajta szabadság, amit csak egy hegyen kaphat meg. Nekünk a lelkünk is valamennyire „nomád”, tudnunk kell elengedni dolgokat, lemondani tárgyi, anyagi értékekről. A nyugati világ fogyasztói társadalom, a reklámok is azt sulykolják belénk, hogy akkor vagyunk boldogok, ha mindenünk megvan. Sokan éppen attól tartva nem vállalnak gyereket, hogy nem tudnának neki mindent megadni. Ne legyünk rabjai a „mindennek”!
– Melyek a legfőbb értékek, amelyeket a gyerekeiknek szeretnének átadni?
E. Zs.: – Éppen most olvasok ilyen könyveket. Független, autonóm személyiségeket kell nevelnünk. Szeretném, ha a hegymászás része lenne az életüknek – szívesen csinálnám családi vállalkozásban –, de természetesen nem erőltetünk semmit. Reméljük, majd önállóan is választanak olyan elfoglaltságokat, amelyekben ki tudják teljesíteni magukat. Számunkra fontos a természet szeretete, Gerdával sok tudományos filmet nézünk, például a kozmoszról, az oroszlánokról, a vulkánokról vagy a dinoszauruszokról. Érdekes, hogy mindössze három és fél évesen is mennyi mindent megért. Barlangban is voltunk már vele, tavaly még félt ott, idén azonban már nagyon ügyesen feltalálta magát. Reménykedem, hogy az alma nem esik messze a fájától.
Képzeld el, hogy van egy forgatókönyv, amely feltérképezi az összes olyan utat, amelyet ebben az életben megjárhatsz. Sőt, azt is pontosan elárulja, hogyan tudsz sikeresen célba érni, úgy, hogy mindvégig a benned rejlő potenciált tartja szem előtt! Mindannyiunknak van egy életút története: múlt, jelen és jövő. Mindenki hivatott valamire, mindenkinek van egy életcélja.
Az életutad feltérképezésével te is megtalálhatod azt a célt, amely igazán boldoggá tesz téged és elégedett ember lehetsz, hiszen biztos, hogy szeretni fogod majd, amit csinálsz.
Az életút olvasása a megvilágításról és a felhatalmazásról szól. Bizonyos életesemények és tapasztalatok előre meg vannak határozva, de a legtöbb megváltoztatható a szabad akaratod által. A sorselemzésre szakosodott jósok felderítik a sors, a személyiség és az élettapasztalat sajátos valószínűségeit, hogy azt a bizonyos „jót” elérhesd.
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!