Vindornya a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, vizek, mocsarak és hőforrások adják erejét, pompás virágok, cikázó pillangók és szerelemittas madárrajok töltik meg élettel. Akit azonban nem szédít meg a természet, azt másféle vonzás hozza erre. Vindornyalak idillikus domboldalán a nyugalmában is vibráló Vindornyalaki Mesék Falva.
Nem vicc, a másfél holdnyi terület szív alakot formáz, olyan, amilyennek egy angyalszigetet álmodik az ember. Aki átlépi Pálfalvi Dorottya írónő birodalmának kapuját, egyszerre tündérmesék és népi históriák irigyelt hősének érezheti magát, a hely energiája feltölti az ereit élettel.
Akinek dolga van itt, az nem téveszti szem elől a száz lelkes település kapujában terebélyesedő mesebirodalmat. Mi sem tervezzük előre a látogatásunkat, mégsem tudunk továbbmenni a rejtelmeket ígérő vörös fakapuk mellett, így megállunk a templomdomb tövében hajladozó szomorúfűz lombja alatt. Semmi sem ismerős, mégis otthonosságot ígér, olyan kalandot, amit nem lehet szökni hagyni. A fűszálak között megreked a csend, lelassul a szívdobbanás. A kapu tövében Lili kutya ugrik ránk és nyal az arcunkba, sosem látott, mégis barátot szimatol bennünk. Alig lépünk néhányat és kakaskukorékolás tölti be a kertet, a baromfiudvar hercegének nyomában tyúkok lépdelnek, idilli békében néhány macskával. Utóbbiak közül Liliomfi lett a kedvenc, aki mindenhol ott van és mégsem. Gondolatban talán máshol kalandozik, de órákon át nem szabadulunk a lába keltette macskanesztől.
Az illuzórikus birodalom lelke Pálfalvi Dorottya író, egy valóságos tündérrévész, aki a realitások földjéről az álmok világába emeli át a titkok birtokára betérőket. Nemcsak elkóborolt női lelkeket, de csodaváró gyerekeket és szépre éhes férfiakat egyaránt.
„Mindenkinek megvan a maga meséje, de hogy én a valóságban is megleltem a mesék földjét, az egy kegyelmi állapot. Én már egészen kicsi gyerekként is teljes szimbiózisban éltem a láthatatlan világgal, beszélgettem a tündérekkel és angyalokkal, boldog voltam, ha barátságomba fogadhattam egy kutyát, macskát, lovat vagy madarat. Mindez idegen volt attól a budai úrilánytól, akinek a szüleim látni szerettek volna. Sokáig szenvedtem a betonvilágban, de szerencsére a felnőtté válásom egybeesett a spirituális nyílással. Az Édesvíz Kiadó jóvoltából ugyanis hirtelen olyan szakrális tanítások áramlottak be az országba, amelyekre az értelmiség már nagyon ki volt éhezve. Olyan volt, mint amikor az ember végre hozzáfér a tiszta forráshoz. Az olvasmányélmények hatására igazolást kaptam mindenre, amit kicsi gyerekként tudtam a világról. Elkezdtem buddhista filozófiával foglalkozni, de nem a vallási része érdekelt, hanem a rendszer. Miután minden tanítás azt igazolta, hogy a világmindenségben minden egy, és minden ennek az egynek a része, megnyugodtam. Végre olyan világra találtam, ahova mindig tartoztam, ahol nem volt megdöbbentő egyként lélegezni a természettel.”
Dorottya azóta sem csak elméletben követi ezt az eszmét, hiszen teljes lényével békére szerződött az őselemekkel. Múlhatatlan barátságban él az állatokkal, alázattal és szeretettel közelít minden természeti elemhez, s inkább megérteni, semmint megváltoztatni akarja azokat. Azt mondja, az önbecsülés ott kezdődik, hogy a másikat is becsüli, legyen az levél, pillangó vagy ember. Ő maga olyan barátságban van vízzel, széllel és Földanyával, hogy kiváltságos lett, rátalálhatott arra a helyre, amit a valódi élet forrásának tekint. Amikor 13 évvel ezelőtt egy könyv alakú kőre bukkant, megértette a feladatát. A „megkövesedett mesekönyv” megértette vele, hogy fel kell oldania a meséket a varázslatok alól, felhajtani a tündérfátyol szélét és másoknak is láthatóvá tenni a csodát.
„A mese nem gyerekműfaj. Michael Ende, Oscar Wilde, Saint Exupery világa vagy a magyar népmesék nagy titkok tudói szakrális iránytűként közvetítenek alsó és felső világ között. Meggyőződésem az is, hogy a magyar nem egy nép, hanem egy tanítónyelv, egy angyalkód rendszer. Legfontosabb szava a „szer”, ami isteni energiát jelent. Az embernek szer-elemmel kell működni, mert ha nem szer-elemmel működik, akkor fél-elemmel működik, és ha fél-elemmel működik, akkor nem egész-séges, és ha nem egész-séges, akkor két-ségbe esik. Ehhez a tudáshoz semmit nem kell tudni, csak érteni magyarul. A népmesék tanítják ezt. Amikor azt mondom, hogy jótett helyébe jót várj, arra gondolok, hogy leteszem a magam jócselekedeteit a világmindenség asztalára, és majd akkor és annyit kapok vissza belőle, amikor és amennyire szükségem lesz. Ez is egy szer-etet alapú rendszer, amit nem lehet elégszer tanítani. Eszerint a rend-szer szerint, a lélekzet az Isteni energia áramoltatása, ami életben tartja a földlakókat.„
Mindez elmondva is gyönyörűséges, és aki idelátogat, csak hálás lehet azért, hogy létezik egy olyan hely, ahol valóban testet öltenek a mesék. Ahol be lehet ülni az Égig érő fa odvába, tündérhintán lengeni a diófa alatt, ahol a buja zöldekben megbúvó tavak szélén békák ücsörögnek, a kerti kutakban vízimanók élnek, ahol minden fény és árnyék megszemélyesíthető, s ha megcsillan a napsugár a leveleken, feltárulkoznak a kert tündérei. A madáritatóban lévő víz hosszan tükrözi a felhők játékát, de a vízcseppek táncán is órákig lehet gyönyörködni az esőben.
A szív alakú kert mesebeli ura sem akárki, nagytiszteletű Pötty Ödön, a foltos óriásmalac. Ő a jelkép, az összetéveszthetetlen, aki ugyanolyan természetességgel sétál a zegzugos ligetek közti teraszokon, ahogy a patak vizében hempereg, vagy birtokba veszi a kert közepén délutáni napozóhelyét. Vonzása megkérdőjelezhetetlen, ahogy feltápászkodik a délelőtti szunyókálásból, nyomába szegődnek cicák, tyúkok, a kakas, és hóna alatt szaladgál a kutya is. Nem ereszti őket az aurájából.
„Az emberek elsősorban angyalokkal vannak kapcsolatban, az állatok és a növények pedig a tündérekkel. Az állatok sokban hasonlítanak az emberhez, de nem indivíduumok, hanem fajtánként csoportlelkekhez tartoznak. Ennek ellenére vannak olyan állatok, amelyek kiragyognak a közegükből, egészen más szellemiséggel élnek, mint a többiek. Dönci is ilyen tündérlény, sokat beszélget, főleg metakommunikációval. Ezen amúgy már gyerekként is jókat kacagtam, amikor tudósok elképesztően bonyolult kísérleteken keresztül igyekeztek közelebb kerülni az állatok és növények lelkivilágához, holott egy virágot nem úgy kell megismerni, hogy atomjaira bontom a bibét meg a porzót. Sokkal közelebb jutok a lényegéhez, ha megfigyelem, ahogy él és szeretetteljes kapcsolatba lépek vele.”
Mondja ezt olyasvalaki, aki világéletében közelebb érezte magát az angyalokhoz és a természethez, mint az emberekhez, az állatok és növények szeretete most mégis hozzásegíti, hogy embertársait fölemelje az őket megillető szintre. Már persze, ha hagyják. Ahogy Szepes Mária fogalmazta: nem lehet másokon mindenáron segíteni. Az ember élete végére eljut oda, hogy viszonylag rezzenéstelen arccal képes végignézni, ahogy a közelében elsüllyed valaki a mocsárban és nemhogy a fadarabot nem veszi észre, amit odanyújt neki, de még a gerendát sem. Sajnos azonban ez egy ördögi kör, minél lejjebb süllyed valaki, annál kevésbé lesz igénye rá, hogy a lelkét emelje, így nem sok reménye marad ebben az inkarnációban a feljebbjutásra.
„Amikor 13 évvel ezelőtt ide költöztem, a barátaim féltettek, hogy eltemetem magam a világ végén, vajon mit fogok csinálni itt egyedül. Ehhez képest többet találkozom velük, mint ha a városban élnék, hiszen ide nem öt percre ugranak be, hogy igyunk egy kávét, aki eljön, az napokig marad és átadja magát az angyali közegnek. Az ismeretlenek közül is a legkülönbözőbb szellemi és szociális szinten állók találnak meg, csak egy dologban vannak szinkronban egymással, hogy spirituálisan már annyira magas fokon állnak, hogy igénylik ezt a világot. Már érték a szemükben a kézművesség, megbecsülik, ha a tárgyaknak lelke és története van, és szeretik megtapasztalni azt a szeretetet, amit az alkotó beletett a munkájába. A szépség ugyanis nem luxus, hanem a legfontosabb dolog a világon. Ha valami nekem tetszik, ha szépnek találom, akkor szeretet vált ki belőlem, felelősnek érzem magam érte, a részemnek élem meg, és vigyázok rá.”
Olvassa tovább! A cikk folytatását megtalálja az Boldogság Magazin novemberi számában!
A nyugati filozófiáktól a keleti tanításokig, az univerzum törvényeitől a boszorkány rituálékig, a gyógyító kristályoktól a meditációig a spiritualitás számos irányzatot foglal magában. Mindegyik irányzatnak és eszköznek azonban egyetlen célja van: megtalálni a tisztánlátás, a jólét és a boldogság útját. Más szóval a lelki békét, a belső egyensúlyt.
Ahhoz, hogy a lélek megtalálja egyensúlyát az életben szükséges a szeretet és a boldogság. A spirituális útmutatás segítségével megtapasztalhatod, hogyan hozhat el életedbe a láthatón túli világ szeretetet és boldogságot, miként érhetsz el belső egyensúlyt az égi energiák által. Konzultálj egy spirituális tanácsadóval és éld meg saját lelki békédet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!