November hónap 11. napján ünnepeljük Márton napját, amikor is a hagyományok szerint mindenki libát eszik libával, ám sokan nem is sejtik, hogy milyen ősi gyökerekhez nyúlik vissza ez a népszokás. Induljunk hát el a hagyományok útján, és fedezzük fel együtt, miért is társítunk ilyen szokásokat a Márton naphoz!
A Márton-napi népszokásokat a mezőgazdasági munkálatok befejezéséhez, valamint az adventi készülődéshez kötötték. Az, hogy ilyenkor miért pont liba kerül az asztalokra, az mindjárt kiderül.
Szent Márton tulajdonképpen hazánk ősi földjén, Pannóniában látta meg a napvilágot, Savaria (később Szombathely) városában. Édesapja jómódú pogány katonatiszt volt, ezért jutalma az volt, hogy kapott egy földbirtokot Itáliában, így hát a kis család itt telepedett le. Szent Márton tehát az itáliai Paviában nevelkedett, és már 12 évesen úgy döntött, hogy tüzetesebben megismerkedik a kereszténységgel. Mivel szülei a római hit követői voltak, nem nézték jó szemmel fiúk döntését, ő azonban csak arra vágyott, hogy tanulmányozhassa a katolikus hitrendszert.
Szent Márton és a koldus története
Alig múlt 15 éves, amikor édesapja akaratának engedelmeskedve végül belépett a hadseregbe, ahol lovas testőrként szolgált. A feljegyzések már a korai éveiben is megemlítik, mennyire segítőkész és jóindulatú ember volt, aki számára a legfontosabb volt a tiszta őszinteség és a felebaráti szeretet. Sok helyen lehet olvasni arról az esetről, amikor egy fagyos téli estén hazafelé tartva összetalálkozott egy koldussal, akit a rablók kifosztottak, megvertek, majd csúnyán helyben hagytak. Szent Márton egyetlen percig sem gondolkodott, kardjával kettéhasította a saját köpenyét, és egyik felét a koldus hátára terítette. Ezen az éjszakán különös álmot látott, ugyanis nem más, mint Jézus jelent előtt, méghozzá abban a köpenydarabban, amelyet az este folyamán a nélkülöző koldusra borított. A ruhátlan koldus és Szent Márton jelenetét egyébként rengeteg festményen megörökítették.
Katonáskodása alatt Szent Márton többször került „összetűzésbe” önmagával, illetve a az uralkodóval, ő ugyanis teljesen függetleníteni szerette volna magát az anyagi világtól, és kizárólag Istent akarta szolgálni. Az uralkodó azonban úgy akarta ösztönözni a katonáit, hogy mindenféle ajándékkal halmozta el őket. Márton viszont hallani sem akart róla, hogy bármit is elfogadjon, és kijelentette: „
Én Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom!” Az uralkodó természetesen azt hitte, hogy mindezt azért hangoztatja, mert gyáva, és nem mer harcba menni, de igencsak nagy meglepetés érte, amikor másnap Márton mindenféle fegyver nélkül akart nekiindulni a csatának. Ez az ütközet végül elmaradt, és az emberek egyfajta csodának fogták fel. Ezt követően Szent Márton kilépett a hadseregből, visszatért szülőföldjére, és megkeresztelte édesanyját. Apja továbbra is pogány maradt.
A IV. századtól, miután mindenhonnan kiűzték a hite miatt, Galliában telepedett le, és a kis falvak lakóit térítette, majd megalapította az első európai szerzetes kolostort, és ott jártát mindenfelé csodák és gyógyulások jellemezték. 371-ben végül kinevezték Tours püspökévé, jobban mondva csak szerették volna, ugyanis ő mereven tiltakozott a megválasztása ellen. A legendák szerint el is bujdokolt, és egy liba ólban keresett magának búvóhelyet, ahol meghúzhatja magát. Ám a libák a hangos gágogással elárulták. Innen ered hát a Szent Márton napi lúdevés hagyománya.
Márton napi libalakoma
Mivel Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért érthető, hogy ezen a jeles napon hatalmas lakomákat, bálokat és vásárokat csaptak. A hatalmas eszem-iszom, dinom-dánom annak érdekében történt, hogy a jövő esztendőben is legyen bőséggel ennivaló. Mivel novemberben levágták a tömött libát, ezért a Márton-napi jellemző fogások a libaleves és a libasült voltak, mely utóbbihoz párolt káposztát, és zsemle- vagy burgonyagombócot tálaltak. Mert a mondás szerint „
Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
A püspökfalat
Sokan nem tudják, de a püspökfalat kifejezés abból a szokásból ered, hogy a liba hátsó részéből a papnak is küldtek egy kis kóstolni valót.
Vacsora utáni újbor
A hatalmas lakoma után természetes, hogy jár a koccintás. És mi mással is koccinthatnak a hagyománytisztelők, mint a novemberre már éppen kiforrott újborral. A hagyományok úgy tartják ugyanis, hogy ilyenkor nagyon sokat kell inni ahhoz, hogy erőt és egészséget töltsenek magukba.
A nyugati filozófiáktól a keleti tanításokig, az univerzum törvényeitől a boszorkány rituálékig, a gyógyító kristályoktól a meditációig a spiritualitás számos irányzatot foglal magában. Mindegyik irányzatnak és eszköznek azonban egyetlen célja van: megtalálni a tisztánlátás, a jólét és a boldogság útját. Más szóval a lelki békét, a belső egyensúlyt.
Ahhoz, hogy a lélek megtalálja egyensúlyát az életben szükséges a szeretet és a boldogság. A spirituális útmutatás segítségével megtapasztalhatod, hogyan hozhat el életedbe a láthatón túli világ szeretetet és boldogságot, miként érhetsz el belső egyensúlyt az égi energiák által. Konzultálj egy spirituális tanácsadóval és éld meg saját lelki békédet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!