Az István a Király című musicalben elhangzó kérdés egészen aktuálissá kezd válni napjainkban. Egyre több az ördögűző és az olyan ember, akit megszállottnak neveznek. Legalábbis vallási körökben, merthogy a tudomány ezt nem így fogalmazza. Szendi Gáborral készített interjút az EsoGuru.com.
A hétköznapi ember ebből mindössze annyit észlel, hogy esetleg megnézi a legújabb ördögűzős mozifilmet, ahol elborzonghat a magasba emelkedő testek, földöntúli hangon és idegen nyelveken beszélő megszállottak láttán, akik mindeközben szenvedő alanyai a Sátán és az őt űző pap között zajló csatának. Az élet kínálta a témát ezekhez a filmekhez, mert a valóságban is előfordulnak hasonló esetek. Gondoljunk csak azokra a hírekre, amikor olyan gyilkosságról tudósítanak, ahol az elkövető arra hivatkozik, hogy a Sátán utasítására követte el tettét. Az eseteket az egyházak képviselői a démonok egyre nagyobb befolyásával magyarázzák. Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, az „Isten az agyban” című könyv szerzője szerint azonban szó sincs ördögi jelenlétről, hacsak nem arról a téveszméről, amit a pszichózisos betegségben szenvedők vélnek valóságosnak.
EsoGuru: Az, hogy ezek az esetek mennyire írhatóak a Sátán számlájára, vagy pedig az elme betegségéről van szó, azt mindenki saját világnézetétől függően dönti el magában. Ugyanakkor a tudomány olyan, az agyban kimutatható változásokról beszél, amelyek vallásos-, vagy mesterséges élmények hatására is létrejöhetnek. Ön a könyvében azt állítja, komoly kutatások bizonyítják, hogy az emberi agyban létezik egy ún. Isten-modul, amely az Isteni-élmény során jelentős aktivitásváltozást mutat. Létezik Isten a tudomány értelmezésében?
Szendi Gábor: Jelenség szinten egy szubjektív élménynek nevezem az Isten-élményt. Van, akit ez Isten létéről győz meg, van, aki ezt csak az agy termékének tekinti. Az agy működésének vizsgálata nem igazolhatja, de nem is cáfolhatja Isten létét. Mindez világnézeti kérdés, amit nem lehet tudományos eszközökkel tisztázni. A neuroteológia szerint ezt a modult Isten építette be az agyba, a materialista világnézet szerint pedig egy evolúciósan kialakult mechanizmusról van szó. A kutatók egyelőre még nem tudják, hogy ez pontosan miért volt hasznos. Azt gondolom az ilyen szubjektív élményekkel kapcsolatban, ha Istent nem tekintem létezőnek, akkor a gonoszt sem tekintem létezőnek. Tudományosan nézve a Gonosz az az "Istenélmény", amelyhez félelmi állapotok társulnak. Ilyen a vizsgálatokban is előjött. A kiváltott jelenlétérzés legtöbb emberben kellemes, euforikus élmény volt, de némelyekben félelmetes volt a megjelent "lény". A halálközeli élmények is általában euforikusak, de olykor előfordulnak félelmetes élmények is. A Gonosz, mint fogalom emberi tulajdonságok és értékek szimbolikus kivetülései számomra. A hittel kapcsolatban azt fontos nagyon tisztán látni, hogy a hitszükséglet egyetemes emberi szükséglet, és sokféle formája van a valláson kívül.
EsoGuru: Mi okozza a gonosz létezésébe vetett hitet?
Szendi Gábor: A vallások világmagyarázatok, ezért mindig is léteztek konstruktív és destruktív erőket megtestesítő istenek. Minden vallásban vannak jóindulatú és ártó szándékú természetfeletti hatalommal rendelkező lények. A keresztény egyház megörökölte az Istenek világának kétarcúságát. A monoteista vallásokban a többi istenből angyal lesz, és a bukott angyal a Gonosz, aki Isten hatalmára tör. Ez egyben kijelöli azoknak a körét, akik a Gonoszt imádják, vagy a Gonoszt követik. Amióta az egyház kinyilatkoztatta, hogy van egy legfőbb jó lény, akinek hódolnunk kell, attól kezdve a lázadás is bekövetkezik vallásos köntösbe bújva. Gondoljunk csak a reformációra. Tulajdonképpen minden kétpólusú hitrendszerben törvényszerűen alakul ki a lázadás, ami a legradikálisabb formában a sátánista szekták megjelenését hozta magával. Az egyház egyszerűen vezeti le ezt a kérdést. Ha van legfőbb jó, akkor van legfőbb rossz is, amit keresni és irtani kell. Másoknak viszont a Gonosz valójában egy ellenhatalom, amelyet más célok, más értékek vezérelnek. Sokak számára a jó korlátozó, a vallási értelemben rossz pedig felszabadít.
EsoGuru: Az utóbbi 25 évben rohamos növekedésnek indult a Római Katolikus egyház által kiképzett ördögűzők száma és közöttük akad olyan, aki már önmaga több, mint 70.000 rítust hajtott végre. Ön szerint minek köszönhető az, hogy a mai - tudásalapú társadalomnak nevezett – világban szinte reneszánszát éli az ördögűzés?
Szendi Gábor: Egy új miszticizmus jelent meg az utóbbi évtizedekben, ami valószínűleg összefügg a demokratizálódással és talán valóban egy új világrend kezd kibontakozni, amiben az emberek elveszettnek hiszik magukat. Egyfajta értékbizonytalanság alakult ki napjainkra.
EsoGuru: Vannak, akik azt mondják, hogy a vallásos hit háttérbe szorulása okozza az értékrend felborulását. Valamilyen kapaszkodó azért mégiscsak kell. A tudomány hogyan definiálja, hogy mi a jó és mi a rossz?
Szendi Gábor: Fontos dolog, hogy az ember alaptermészetéből és a társadalmi létezéséből kell levezetni azt, hogy mi az erkölcsi rossz és nem pedig valamilyen mesterségesen felállított értékrend alapján. Alapvetően rossz az, ami más embernek vagy a közösségnek kárt, fájdalmat, vagy szenvedést okoz. Mindez az evolúció során stratégiaként fejlődött ki, amit úgy értelmezhetünk, hogy a gonosz ember az, aki más kárán tesz szert haszonra. Mindez sokféleképpen nyilvánulhat meg taktika szintjén. Vannak akik, csalnak és szélhámoskodnak, mások pedig már gyilkolnak is. A valóságban jóval árnyaltabb a kép. A pszichopaták nem ismerik a szorongást, nem ismerik az empátiát, aminek az az oka, hogy a frontális lebenyükben található erkölcsi érzékért felelős területek alulfejlettek. Ez tulajdonképpen egy veleszületett állapot. A pszichopátiát nem tekintjük betegségnek, mert nem gyógyítható. Ez egy embertípus. A pszichopaták nagyon kegyetlenek tudnak lenni, ha érdekük úgy kívánja. Az erkölcs evolúciós kutatása azt bizonyítja, hogy van egy velünk született erkölcsi érzék.
EsoGuru: Hova sorolhatóak azok, akik nem eredendően saját természetük miatt hajtanak végre gonosz tetteket, hanem úgy érzik, egy külső erő irányítja őket?
Szendi Gábor: A pszichotikusok azok, akik azt állítják, hogy megszállta őket a démon. Az állapot sajátossága, hogy elvesztik realitásérzéküket és az éntudat normál működése felfüggesztődik. A pszichotikus ilyenkor úgy érzi, hogy idegen erő játékszerévé vált. Hallucinációk lépnek fel, aminek során idegen hangokat hall és nem létező dolgokat lát. Teste működését akaratán kívüli erők mozgatják, bizarr testi érzések gyötrik, észlelése torzult lesz, következtetési képességét elveszíti, amelynek helyét egy pszichotikus logika veszi át. Ebben az állapotban bármit bármivel összefüggésben láthat. Ezeket az élményeket az elszenvedő és az ördögűző is könnyen a Sátán művének értelmezhetik. A helyzet megértéséhez mindenképpen szükség van valamilyen fogózkodóra és a vallásos ember számára a gonosz létezése szolgál magyarázatul.
EsoGuru: A történelem során minden kultúrában fellelhetőek a Sátán létezését ábrázoló motívumok. Vannak – e értelmezésbeli különbségek?
Szendi Gábor: A megszállottság élményének megítélése kultúrafüggő. Ha valaki egy kollektívan elfogadott Istenben hisz, akkor az normális, ha privát Istene van, akkor pedig őrült. A primitív kultúrákban nem kell pszichotikusnak lenni ahhoz, hogy valaki megszállottnak érezze magát. Ahol a démoni jelenlét magyarázóérv, ott minden betegséget és zavart a Sátán megszállásának tekintenek. Rontással magyarázzák a nem kívánt szerelmi szenvedélyt, vagy szexuális kívánást is. Így, mondhatni bárki átélheti a megszállottság élményét ezekben a kultúrákban, ezért ott nem is tekinthető pszichiátriai betegségnek. Csak a nyugati kultúrákban tekintik pszichózisnak. A pszichiátriai diagnózisok meglehetősen önkényes kijelentések, sokszor nem mérlegelik a páciens kultúrhovatartozását, hiedelemrendszerét. Vannak kultúrák, ilyen a nyugati is, amely a Rosszat alantasnak, rútnak, üldözendőnek tekinti. Más kultúrákban a Rossz a Jó kiegészítője, hiszen egyik nem létezik a másik nélkül. Goethe Mefisztójában a rejtett emberi vágyak megtestesítője a Gonosz.
EsoGuru: A Vatikán ördögűzői állítják, hogy pszichiáterekkel is együtt dolgoznak és még a beavatkozás előtt közösen állapítják meg, hogy klinikai kórképről van-e szó, vagy ördögi megszállásról. Dr. Stephen Diamond Los Angeles-ben élő törvényszéki és klinikai szakpszichológus évtizedeket szentelt ennek a témának és ő betegségtípusként említi az ún. megszállottság szindrómát.
Szendi Gábor: Természetesen, ha egy pszichiáter önmaga vallásos alapon közelít meg egy pszichotikus beteget, akkor elképzelhető, hogy nem csak betegének, hanem neki is olyan téveszméje van, hogy az illető a Sátán hatalma alatt áll. Ez azonban a privát véleménye. Álláspontom szerint ez az orvosi etikát sérti, amit az ilyen pszichiáterek művelnek. Ők ugyanis elvégeztek egy tudományos egyetemet, ahol megtanulták, hogy a különböző mentális zavarok milyen kategóriákba sorolhatóak. Más nem létezik, így olyan betegség sem létezik, hogy megszállottság! A megszállottság világnézeti és nem pszichiátriai diagnózis.
EsoGuru: Az előbb említett Dr Diamond értelmezése szerint az ördögűzést a pszichoterápia prototípusaként is értelmezhetjük és vizsgálati eredményeiből kiindulva szorgalmazná egy jóval mélyrehatóbb és komplexebb pszichoterápiás eljárás kidolgozását, amelynek az lenne a lényege, hogy tulajdonképpen a beteg egyént konfrontálná a saját metaforikus sátáni erejével.
Szendi Gábor: A pszichózist nem lehet pszichoterápiával kezelni, mert ezzel a módszerrel csak akkor lehet eredményt elérni, ha a betegnek van betegségtudata és van határozott éntudata. A pszichózisban pont a tudat zavaráról van szó, tehát ezekben az esetekben sajnos kényszerűen gyógyszereket szoktak alkalmazni. Az egy másik kérdés, hogy ezek a gyógyszerek oki terápiát jelentenek -e, vagy pedig csak a tüneteket csillapítják. A legnagyobb probléma inkább az, hogy a pszichiátria a mai napig nem rendelkezik olyan mérési módszerrel, amivel bizonyítani lehetne, hogy fennáll – e mentális zavar, vagy sem. Mindössze a páciens viselkedését tudják megfigyelni. Ha a pszichiáter vallásos világnézettel rendelkezik, előfordulhat, hogy egy pszichózisos beteget megszállottnak fog tekinteni. De ez ugyanolyan önkényes, mint sok más pszichiátriai betegség.
Minden pszichoterápia az ember felszabadítását és a benne rejlő lehetőségek kibontakoztatását célozza meg. Nem látom, miféle kapcsolat lehetne az ördögűzés és a pszichoterápia között.
EsoGuru: Az ördögűzéssel foglalkozó papok szerint a nagy különbség egy klinikai eset és egy valódi megszállott között az, hogy létrejönnek olyan jelenségek a rítus során, mint a levitáció, azaz a test lebegése, vagy az idegen nyelveken való beszélés. Ezekre van-e valamilyen tudományos magyarázat?
Szendi Gábor: A könyvemben foglalkozom a halandzsanyelv kialakulásával, amit már régóta vizsgáltak kísérleti keretek között is. Egy alkalommal amatőr színészeket kértek fel arra, hogy utánozzák a pünkösdieket, akik legismertebb képviselői a halandzsanyelvnek. A színészeknek sikerült ugyanazt az élményt átélni. A vizsgálatok autohipnotikus állapotnak írják le a „sok nyelven beszélést”, ekkor az egyén megőrzi éntudatát, de passzív elszenvedőjévé válik a történteknek. Az érzés megegyezik a hipnózis alatt cselekvő emberével: nem én csinálom.
A másik jelenséggel, azaz a levitációval kapcsolatban azonban kétségeim vannak. Eddig még semmilyen valós bizonyíték nem áll rendelkezésre arról, hogy ez valóban megtörténik. Úgy tekintem, mint amikor az illuzionista a színpadon felemel egy testet a levegőbe, majd egy karikát húz át a teste körül. A szemünkkel látjuk ugyan, hogy a magasban van és nincs észlelhető függesztés, de ez egy mesterséges környezet, amit a trükk számára alakítottak ki. Addig nem érdemes megmagyarázni valamit, amit csak azoknak a beszámolójából ismerünk, akik az ördögűzés eksztatikus állapotában tapasztaltak ilyesmit. Ezek nem meggyőző beszámolók.
EsoGuru: Gabriele Amorth Atya a Vatikán legfőbb ördögűzője olyan tárgyakról is beszél, amiket a rítus során a megszállott köp ki, majd ezután manifesztálódnak például vasszögekké.
Szendi Gábor: Az ördögűzést végrehajtó személynek nagyon mélyen át kell élnie, hogy jelen van a gonosz, ezért mondhatjuk, hogy ő is módosult tudatállapotba kerül a rítus során. Ez hasonlatos az Isten-élményhez. A módosult tudatállapotokban sok olyan dolgot tapasztalnak és tesznek az emberek, ami objektíve nem igazolható. Sok szent vagy stigmatizált állította, hogy évek óta csak az áldozati ostya minden tápláléka, de közben bizonyíthatóan ettek és ittak. Ilyenkor nem csalásról, vagy hazugságról van szó, hanem arról, hogy az ember egyik része megtehet valamit, amiről a másik része nem tud.
Nagyon sok módosult tudatállapotunk van, némelyiket megszoktuk, ismerjük, ilyen a könyvemben említett ún. „Flow” állapot, amely az alkotásba való belemerülést jelenti, de ilyen a hipnózis, az alvás, a szerelem, az izgalom, a betegségek, az izoláció, stb.
Az ördögűzést végrehajtó személy is egyfajta transzállapotba kerülhet és ilyenkor akaratán, illetve tudomásán kívül becsempészhet olyan tárgyakat, amiket később annak vélnek, hogy azt a megszállott ember köpte ki. Ezt még csalásnak sem nevezhetjük, hiszen az ördögűző sem tud róla. A pszichiátriában is ismerik ezt a jelenséget, nem tudatos tettetésről van szó.
EsoGuru: Ez rendkívül kockázatosnak tűnik. Ki uralja a történéseket az ördögűzés során, ha mindenki transzállapotban van?
Szendi Gábor: Történt már haláleset ördögűzés közben, de azért én azt gondolom, hogy a módosult tudatállapot nem azonos azzal, hogy az ember az eszét veszti. Ez lehet nagyon is célirányos viselkedés. Egy egyszerű példa erre az a színész, aki nagyon mélyen átéli a szerepét! Olyankor ő is módosult tudatállapotba kerül, mégis célirányosan viselkedik, azaz a szerepét játssza. A hipnózisról is közismert, hogy olyasmire nem lehet valakit rávenni, amivel belülről nem értene egyet.
EsoGuru: Az agykutatás eredményei alapján lát-e olyan lehetséges alternatívát a jövőben, ami teljesen új oldalról közelítheti meg a pszichózisos embert, így a ma gyógyíthatatlan betegség átléphet – e a tünetmentesített állapotok sorába?
Szendi Gábor: Meglehetősen kétséges, mi is a pszichózis. A pszichiátria normatív szemlélete miatt nagyon éles határokat akar húzni "normális" és "nemnormális" közé, holott ilyen határok nincsenek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy teljesen átlagos és "normális" emberek is viszonylag gyakran mutatnak pszichotikus tüneteket, pl. hallucinálnak, pszichotikus hiedelmeik és téveszméik vannak, jellegzetes gondolkodási zavarokat mutatnak - de ezzel együtt élik vidáman az életüket. Nyugati országokban elvétve található Soteria-ház, ahova az akut pszichózisban szenvedő ember beköltözhet, ott vigyáznak rá, de ha nem muszáj, nem adnak gyógyszert, vagy minimálisat minimális ideig, és ezek az emberek rövid idő múlva feltisztulnak és örökre meggyógyulnak. Ez a megközelítés azt vallja, hogy elvileg bárki kerülhet krízisállapotba, vagyis a normalitás része az, hogy időnként valaki furcsa állapotba kerül.
Egy másik megközelítés szerint, én egyre inkább erre hajlok, a pszichózis nem az agy betegsége, hanem az agy tünete. Mi a különbség? Pl. a pszichotikusok közt igen gyakori a rejtett glutén, azaz gabonafehérje érzékenység. A glutén az agyban pszichotikus tüneteket tud okozni, akár egy kábítószer. A schizofrénia a 19. század beköszöntével jelent meg a nyugati világban, erről áprilisban megjelenő könyvemben írok is. Ez azt jelenti, hogy a modern életforma és táplálkozás hozta létre ezt a sajátos tünetegyüttest. Sok schizofrén beteg állapota javul(na), ha gluténmentes étrendre tér(ne) át. A pszichózisok immunológiai és táplálkozás felőli megközelítése ma keveset érdekel, mert a pszichiátria a gyógyszeripar kiszolgálójaként abban érdekelt, hogy a pszichózisok agyi betegség mítoszát minél tovább fenntartsa. A valódi megoldások azért is késlekednek, mert a pszichiátria kisajátította a kérdés vizsgálatát, és rossz helyen - kizárólag az agyban - keresi a választ.
A nyugati filozófiáktól a keleti tanításokig, az univerzum törvényeitől a boszorkány rituálékig, a gyógyító kristályoktól a meditációig a spiritualitás számos irányzatot foglal magában. Mindegyik irányzatnak és eszköznek azonban egyetlen célja van: megtalálni a tisztánlátás, a jólét és a boldogság útját. Más szóval a lelki békét, a belső egyensúlyt.
Ahhoz, hogy a lélek megtalálja egyensúlyát az életben szükséges a szeretet és a boldogság. A spirituális útmutatás segítségével megtapasztalhatod, hogyan hozhat el életedbe a láthatón túli világ szeretetet és boldogságot, miként érhetsz el belső egyensúlyt az égi energiák által. Konzultálj egy spirituális tanácsadóval és éld meg saját lelki békédet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!