Borbás Marcsi, a közszolgálati média egyik arca, tipikusan az az ember, akinek mindig félig tele van a pohár, képtelen hosszasan elkeseredni. Folyamatosan megtalálták a számára kihívást és örömöt adó feladatok.
Az m1-en látható Gasztroangyalban lelkesen járja a vidéket, ismereteket és élményeket gyűjt. Máskor pedig stúdióbeszélgetéseket folytat négy különböző szellemmel az élet fontos kérdéseiről. Ezúttal mi kérdeztük őt az életéről – íme az ötödik szellem: őszintén, természetesen.
– Fogorvosnak majd logopédusnak készült, végül biológia-földrajz szakos tanári, illetve művelődésszervezői oklevelet szerzett. A diplomáit sutba vetve végül televíziós bemondó és műsorvezető lett. Imádja az élet „kacskaringóit”?
Nem, sőt! Inkább azt szeretném, ha egyenes mederben folydogálna az életem. Ragaszkodom a stabilitáshoz, kifejezetten nehezen élem meg a jelentős változásokat. Próbálom őket elkerülni, de mivel ez nem lehetséges, felveszem a küzdelmet. Bevallom, nehéz jól csinálni, éppen ezért soha nem is tervezek előre. Időnként megkérdezik tőlem, mit szeretnék tíz év múlva. Mindig azt felelem: kiegyensúlyozott, boldog életet. Mást, konkrétumokat nem tudnék mondani.
– Most kifejezetten népszerű, de volt idő, amikor kevesebb reflektorfény jutott. Egyszer fent, egyszer lent.
Ez az élet rendje. De nem éltem meg „lentnek” azt, amikor kevesebb reflektorfény jutott. Közel tíz évig dolgoztam a Hír TV-nél, folyamatosan jó munkáim voltak, egytől egyig a saját ötleteimet valósíthattam meg; mindent úgy csinálhattam, ahogyan szerettem volna. Nem is emlékszem, mikor volt igazán „lent-érzésem”. Persze, az új műsorok indulásánál rendre van egy kis izgalom bennem, hiszen minden egyes résznél újra és újra bizonyítani kell: képes vagyok jó műsort készíteni. Az alkotás folyamata a legizgalmasabb és a legszebb dolog, de egyben talán a legnehezebb időszak is egy stáb életében.
– Gyerekkorában hashártyagyulladása volt, amibe majdnem belehalt, és egy teljes évet kórházban kellett töltenie. Mennyiben formálta, mire tanította meg a kényszerű bezártság?
Az volt a legrosszabb, hogy hónapokig nem jöhettek be hozzám a szüleim, csupán egy üvegablakon keresztül kommunikálhattunk egymással. Hatéves voltam, és az a legmeghatározóbb élményem, hogy sokáig nem érinthettük meg egymást. Rengeteg mindenre megtanított az a nehéz év. Egyebek mellett a pozitív, optimista életszemléletemet is ennek köszönhetem. Igaz, már gyerekként is mindig nevettem és nevettettem, mégis, jó adag pozitivitás egy tanulási folyamat részeként rakódott rám. Nagyon korán megkaptam a leckét: mi fontos és mi nem. Alapvetően nehéz kihozni a sodromból, de ha mégis sikerül, hamar megnyugszom. Kudarctűrő vagyok, talán azért is, mert képtelen vagyok hosszasan elkeseredni. Igaz, rendkívül jó családom van – szerencsés vagyok, mert élnek a szüleim –, testvérem, szerető párom. Nincsenek nagy kérdések és bizonytalanságok az életemben. Problémáim persze adódnak, de nem rágódom rajtuk hosszasan, hanem azonnal a megoldást igyekszem keresni, és tudatosan jókedvű maradni.
– Mi kell ehhez, hogyan csinálja?
A legapróbb dolgoknak is tudok örülni. A hétköznapok pici csodái izgatnak, engem akár egyetlen mosollyal is jókedvre lehet deríteni. Nem vagyok tárgymániás, nem vágyom rájuk. Helyettük inkább élményeket gyűjtök. Társaságban és egyedül egyaránt szeretek lenni, mindkettőre szükségem van.
– Mennyire ismeri önmagát?Remélem, elég jól. Az ösztönök embereként nem tudnék csak ésszel élni. A munkámban maximalizmusra törekszem, ami gyakran másoknak is fárasztó. De alapjában véve nem vagyok nagy ellenálló, meg lehet győzni, és szót lehet érteni velem. A kollégáim közül vannak, akikkel hosszú évek óta egy csapatban dolgozunk, amire büszke vagyok.
– Mi az, ami a leginkább bosszantja?Hihetetlenül irritál a sok nyavalygás és panaszkodás, energiavámpír dolognak tartom. Még kisiskolás koromban olvastam egy kínai történetet, ami máig elkísér. A lényege: egy kisfiú a nagypapájának panaszkodott, hogy nincs cipője. Mire a nagyapja odavezette az ablakhoz, és azt mondta neki: „Nézd csak, annak az embernek pedig nincs lába!”. A történet azt üzeni, ne gondoljuk, hogy a mi bajunk a legnagyobb. Persze, előfordul, hogy én is problémázom, de a terheimet igyekszem nem másokra „pakolni”. És folyamatosan formálom magamat. Ami másban idegesítő, magamban is irtom. Önmagunk formálásához minél több önismeretre van szükség. Sajnos a legtöbben gyakran másokat akarnak formálni, holott magukon kellene kezdeniük a sort.
– Minek örült utoljára?Például a tegnapelőtti forgatásnak! Nyolc helyszínen dolgoztunk és csupa jó emberrel találkoztunk. Kedvesek, tehetségesek, vendégszeretők és mosolygósak, öröm volt velük lenni.
– Mindig megtalálták a feladatok és a megfelelő emberek. Ki irányítja a sorsunkat?Számomra a Jóisten a felsőbb erő, aki maga is egy fantasztikus energia. Kaptunk tőle akaraterőt, tehetséget, ugyanakkor nagyon sok gyarlóságot is, ezekkel magunk sáfárkodhatunk. Ránk van bízva, mit használunk, mi az, amit észreveszünk a lehetőségek közül, amelyeket az Isten elénk sodor.
– Egyik műsora a Négy szellem, amelyben négy különböző ember véleménye jut felszínre. Olyan jelentős témákról beszélgetnek, mint például a barátság, a hűség, a félelmeink, a motivációink, a vágyaink, az időhöz és a tárgyainkhoz való viszonyunk, vagy éppen hogy kellenek-e a hősök és példaképek, illetve megváltoztatható-e az ember. Mutatkozik tömegigény az efféle fajsúlyos beszélgetésekre?Nagyon jó a műsor nézettsége, sok pozitív visszajelzést kapunk. Úgy gondolom, a népszerű embereket is jobban meg lehet ismerni attól, hogy egy témában kifejtik a véleményüket. Szomorúan tapasztalom, hogy manapság nem jönnek össze beszélgetni az emberek. A Négy szellem elsődleges célja éppen az, hogy otthon minél többen újra leüljenek egymással, kezdjenek el beszélgetni – még akkor is, ha különböző a véleményük. Szeretném kinyitni a lelkeket. Tudatosítani, hogy érdemes odafigyelnünk egymásra. Hogy nem az anyagi javak az elsődlegesek.
– Borbás Marcsi számára mi e műsor legfőbb hozadéka?A Négy szellem készítése során pszichológiai, szociológiai, társadalmi elemzéseket olvasok, vagy éppen az aktuális témához kapcsolódó verseket, szépirodalmi műveket forgatok, amelyek muníciót adnak a munkához, gazdagítanak. De a műsor számomra legnagyobb adománya, hogy érdekes, értékes emberekkel beszélgethetek, valamennyire megismerhetem őket.
– Ilyenkor barátságokat is köt?Inkább azt mondanám, hogy kedves ismerősöket szerzek. Kevés olyan ember van az életemben, akit igazán, a szó klasszikus értelmében véve a barátomnak tudhatok. Én ugyanis – a látszat ellenére – meglehetősen zárkózott vagyok, csak egy bizonyos pontig engedem magamhoz közel az embereket.
– Másik műsorának címére utalva a Gasztroangyal (aki a szlogen szerint „eszik, iszik, sosem alszik”) hisz az angyalokban?Mielőtt a konkrét kérdésére válaszolnék, elmesélek valamit. Eleinte nem kedveltem a Gasztroangyal címet, mert nem szeretem, ha valamiért kiemelik a személyemet a műsoraimban. Hiszen csapatmunka a miénk, és mindig a riportalany, illetve az ügy a fontos, amit meg szeretnénk ismertetni. Szándékaink szerint mi csak segítünk megmutatni az igazi értékeket. Végül a kollégáim meggyőztek: maga a műsor a Gasztroangyal, én továbbra is Borbás Marcsi lehetek... Az említett szlogen egyébként determinálta az életemet, főleg, ami a nem alvást illeti. A vidékre való utazásokon kívül napi tizennégy-tizenhat órát forgatunk, ami kemény feladat. A nézők talán nem is gondolják, de az evés-ivás a legkevesebb benne. Rátérve a kérdésére: hiszek az angyalokban. A szó elsősorban hírvivőt jelent. Soha nem konkrét kívánságok teljesítését kérem az angyaloktól, hanem inkább erőt ahhoz, hogy tudjak szeretni, és jól csinálni a dolgaimat. Segítséget a választásban, a jó döntések meghozatalában.
– Maradva a gasztronómiánál: mikor tanult meg főzni?Alig tízévesen már ott álltam a konyhában, igyekeztem ellesni a főzési fortélyokat. Vallom, a sütés-főzés hangulatfüggő dolog, az összes ételbe „belemegy” az ember kedve. A leginkább kelt tésztákat szeretek készíteni, a dagasztásban minden szeretetem benne lehet. Nemcsak azért kell ételt adnunk a családunknak, hogy tápláljuk a szeretteinket, hanem azért is, mert ennek összetartó szerepe van. Ez rendkívül fontos, nem szabadna legyinteni rá.
– Gyakran saját maga által készített ajándékokkal kedveskedik a szeretteinek, például fügelekvárt főz, házi bonbonokat alkot.Ez ugyanezért fontos: benne akarok lenni az ajándékban. A saját kezűleg készített meglepetés többet ér, mint ha vennék valamit pénzért. Mert az alkotás közben is arra gondolok, akinek a meglepetést szánom, és fontos számomra, hogy örömet szerezzek neki.
– Elárulná a házi bonbonjai receptjét?Háromfélét szoktam készíteni. Az aszalt sárgabarackot egy-két napra tokaji aszúba áztatom, majd a mag helyébe belenyomok egy pirított mandulát és gőz fölött felolvasztott fehér csokiba mártom. Az aszalt szilvát pedig szilvapálinkába áztatom, majd marcipánt nyomok a közepébe és végül olvasztott étcsokoládéval burkolom. Az aszalt meggyes finomságnál a meggyet és a darált diót összekeverem az olvasztott tejcsokoládéval, majd az így kapott masszából golyókat formázok, amelyeket a maradék darált dióba forgatok. A desszerteket bonbontartó papírosokba téve ajándékozom el.
– Egyik korábbi, legkedvesebb műsora a Főtér volt, a Gasztroangyal szintén vidéki munkát jelent. Bácskában, Madarason töltötte a gyerekkorát, Solymáron lakik, nyáron sok időt tölt Balatonkenesén és mivel Őrség-mániás, Szalafőn is van egy telke. Mit jelent önnek a vidék?Magát az életet! A vidék a normál életterem. Solymár igazi kis sváb falu. A párom nézte ki a házunkat, szeretünk ott lakni. Fontos a jó levegő, a kert. Egyik hobbim a fotózás, szívesen fényképezek virágokat és bogarakat.
– Hosszú évek óta kiegyensúlyozott párkapcsolatban él. Tudatosan szinte alig beszél a magánéletéről, azt azonban minden bizonnyal sejti, mi a jó párkapcsolat titka...Valóban nem teregetem ki a magánéletemet, ha így lenne, semmi nem maradna belőle nekünk. A legfontosabb, hogy odafigyeljünk a párunkra, arra, hogy miközben velünk él, önmaga lehessen. Ne akarjuk megváltoztatni, hagyjuk, hogy boldogan élhessen mellettünk. Ahogyan nekünk is fontos, hogy egy kapcsolatban ne adjuk fel önmagunkat. Ha két ember külön-külön jól érzi magát a bőrében és kölcsönös figyelemmel szeretik is egymást, jó lesz nekik együtt. Ugyanez a barátságokra is igaz. Az élet valójában mégsem túl bonyolult, lehet jól csinálni: szeretettel, ösztönösen, természetesen.
Nem is hinnéd, hogy mennyi közös van benned és a hírességekben! Elég csak a csillagokra nézned, és máris megtudhatod, hogy ugyanolyan lelkes és intenzív személyiség vagy-e, mint Julia Roberts, vagy esetleg egy természeténél fogva intuitív és analitikus szűz, mint Beyoncé. Bármi is legyen a csillagjegyed, bőven akad olyan sztár, aki szintén ugyanannak a jegynek a szülöttje, mint te. A sztárhoroszkóp kiváló útmutatás lehet számodra is, és ha egy-egy konkrét problémára keresel megoldást, akkor sokat tanulhatsz a celebek történeteiből. Fedezd fel rejtett képességeidet és ismerd meg jobban magad a sztárhoroszkóp segítségével, hívd asztrológusainkat, vagy tudj meg még többet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!