Péter Petrát – akit sokan Rádió Petraként ismernek – igen jól ismerem. Pontosan tudom, hogy egy végletekig nyitott és közlékeny ember, úgyhogy elég volna azt kérdeznem tőle az interjú elején, hogy érzi magát, abból is jópofa monológot kanyarítana.
Viszont amikor a beszélgetésünk helyszínét egyeztettük, nem egy kávéházat, vagy a Gödöllői rádiót jelölte meg (ahol programigazgató), inkább egy biopiacot javasolt. Innentől egyértelmű volt, milyen kérdéssel kezdünk.
- Miért pont egy biopiacon találkozunk?
- Az anyukám a vezetője ennek a piacnak, ami most ünnepelte hetedik születésnapját, és gondoltam kijövök én is pörögni egy kicsit. Mondjuk, annyira nem vagyok ilyen „biokatalizátor”, megeszem az E-s dolgokat is, de azért ha csak tehetem, odafigyelek, mit eszem. Most amúgy is nagyon gondosan táplálkozom, mert épp a közepén vagyok ennek a kilencven napos szétválasztó diétának, és itt minden napra más kell; fehérje, keményítő, szénhidrát, gyümölcs. A víznapot kihagyom, mert hajnalozom, és felfordulnék, ha csak vízzel kellene végignyomnom egy napot. A diéta miatt viszont az ízlelésem is megváltozott, sok dolgot már nem tudok megenni, amit régen szerettem. Például egyáltalán nem kívánom a húst. Mondjuk én már egyszer voltam négy évig vega, és most úgy tűnik, megint ilyen korszakom jön.
- Szóval vegetáriánus lettél, aztán újra elkezdtél húst enni, most pedig megint lemondasz róla. Miért alakult ez ilyen kacifántosan?
- Láttam egy filmet a „modern” állattartásról, és akkor megfogadtam, hogy én ehhez nem asszisztálok, ebből nem kérek. Aztán négy év után egyszer csak rám tört, hogy most azonnal roppanós virslit akarok enni. A családom nevetett, mert lementem a boltba és vettem egyetlen darab virslit, megfőztem és nagy élvezettel befaltam, aztán fokozatosan újra elkezdtem kevéske húst enni. Mostanság viszont megint oda lyukadtam ki, hogy nincs jogom megenni az állatokat. A hús szaga is borzaszt, de egyszerűen úgy érzem, nem halhat meg egy élőlény pusztán azért, hogy én jóllakjak.
- Akkor bevásárolni is ide a piacra jársz?
- Inkább árulni szoktam. Van itt mellettünk egy idősek otthona, és nagyon szeretek az átruccanó öregekkel beszélgetni. Én gyerekkoromtól kezdve tátott szájjal hallgattam, amiket mondtak. A család egyik barátjával, Nelli nénivel például folyton azt meséltettem, hogyan csempészték ki az öccsét az országból egy hajóládában. Ő mindig kérette magát kicsit, aztán csak annyit mondott: „elég az hozzá” és jöhetett ugyanaz vagy épp egy teljesen más történet. Engem pedig, mint egy szivacs szippantottak be ezek a mesék. A gyerekek egyébként ugyanilyenek, csak másféle aspektusból. A Jóisten ezt ügyesen kitalálta, mert az egyik a még, a másik a már. Az öregek már odaát is vannak kicsit, a gyerekek pedig még odaát vannak. Ezt nem csak úgy kitaláltam. Ott voltam, amikor a nagyobbik keresztlányom született, és ott voltam, amikor az apukám elment. Amikor az utolsót lélegezte, akkor is. Lecsuktam a szemét és betakartam. Akkor tanultam meg egy nővérkétől, honnan lehet látni, ha valaki már tényleg távozóban van. Elkezd nyúlni az orra.
- Úgy érted, fizikailag megváltozik a haldoklók arca?
- Igen. Úgy tűnik, mintha az arcuk esett volna be, ami gyakran igaz is, de az orruk effektíve megnyúlik. És itt is működik a még és a már. Az újszülötteknek még lila a körmük, még viaszos a bőrük és még egyformán nyomott az orruk. Az öregek pedig már hasonlóképpen néznek ki. Édesapámnak is gyönyörű, egyenletes alabástrom fehérré vált a bőre a vége felé, pedig már nagyon beteg volt.
- Mi változott benned ez után?
- Letisztultan láttam, mi vesz körül. Éreztem, hogy mindenki a helyén van, és teszi a dolgát. A haldoklók, a családtagjaik, a nővérek, mindenki a világon, de valahogy mégsem tudjuk, mi a helyes. Ha Isten bennünket a saját képére teremtett, akkor mi ugyanúgy képesek lehetnénk jót teremteni a saját kis világunkban. Olyan, mintha a Jóisten kiabálna: EMBER ÉBREDJ FŐL! És csak nem. Pedig, ami a földön történik, az már nem jel, hanem egy világítótorony. A lényeg szerintem, hogy mindenki megtalálja magában Istent. A humorérzék például Ő. Apukám legalábbis így találta meg magában. Nagyon tudta, hogy mit kell komolyan venni, és mi az, amin csak röhögni lehet. Még az utolsó pillanataiban is viccelt. Feküdt mellette egy idős bácsi, aki nagyon sípolva aludt. Ez a kórház steril, éjszakai hangulatában még élesebbnek hatott. Apu pedig, aki tényleg a halálán volt, kinyitotta a szemét és azt mondta, szegény öreg, nagyon kivan. A másik szobából meg hirtelen felüvöltött valaki, hogy a „mocskos, k..va anyádat, te ribanc.” Mire apám, áh, ne is törődj vele, ez hülye. Kiderült, hogy a bácsi éjjel kettőkor egy rádióműsorral vitázott. (nevet)
- Beszéljünk kicsit rólad. Nem szoktad azt érezni, hogy ahogyan te gondolkodsz a világról, az egyben kicsit el is távolít tőle?
- Nagyon. Sőt, én direkt ki is vonom magam a világból, olyannyira, hogy már fizikai tüneteim is vannak. Budapest belvárosától például effektíve rosszul leszek. Nem pánikbetegség ez, vagy becsavarodás, nem akarok kiugrani a kocsiból, nem látok fekete párducokat a nyugati téren, de amikor végre hazaérek és futnak elém a macskáim, mindig fellélegzek.
- Közben azért csak kell élned a házadon kívül is, ha másért nem, hogy pénzt keress.
- Szerintem a pénz is olyan, mint bármilyen más energia. Ha visszafogod, az nem jó. Áramoltatni kell.
- Legtöbbünknek a kiáramoltatás része nagyon megy…
- Igen. (nevet) A pénz gátolni is tud. A társadalmi berögződések miatt, arra kell törekednünk, hogy minél több legyen, gyűjtögetjük, bebiztosítjuk. Én ellenben azt gondolom, hogy a pénz azért van, hogy én jól legyek tőle itt a földön. Azt csak itt érezhetjük, milyen egy majonézes, sonkás szendvics íze. Azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, a pénz csupán ezt segíti. Ezért vagyunk ezen a bolygón, ebben a dimenzióban. Apám volt erre a nagy igazság, aki az utolsó három napjában csak evett és ölelt. Így próbálok élni, mindig elfogadni azt, ami van, tudva, hogy számomra épp az a legjobb.
KA
Nem is hinnéd, hogy mennyi közös van benned és a hírességekben! Elég csak a csillagokra nézned, és máris megtudhatod, hogy ugyanolyan lelkes és intenzív személyiség vagy-e, mint Julia Roberts, vagy esetleg egy természeténél fogva intuitív és analitikus szűz, mint Beyoncé. Bármi is legyen a csillagjegyed, bőven akad olyan sztár, aki szintén ugyanannak a jegynek a szülöttje, mint te. A sztárhoroszkóp kiváló útmutatás lehet számodra is, és ha egy-egy konkrét problémára keresel megoldást, akkor sokat tanulhatsz a celebek történeteiből. Fedezd fel rejtett képességeidet és ismerd meg jobban magad a sztárhoroszkóp segítségével, hívd asztrológusainkat, vagy tudj meg még többet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!