Hívja jósainkat most! 06 90 60 27 27
A hívás díja: 485 Ft/perc
 
Akciós bankkártyás fizetés 06 1 225 4141
Alapdíjas szám
 
 
Ügyfélszolgálat Telemedia Holding Kft. Info: 06 1 877 2509
Sztárhoroszkóp, Pénz és karrier

Király Linda

Legújabb klipjében egy dögös, hihetetlenül vonzó lány néz szembe a kamerákkal. Király Linda elárulta, nem mindig volt ez így, sőt, tulajdonképpen azért menekült a zenébe, mert soha nem volt kibékülve önmagával. A zene révén azonban Linda sokkal többet kapott, mint remélte. Ma már tudja, miért is született erre a Földre.

Amikor először hallottam énekelni, meg voltam győződve arról, hogy a fekete hanggal megáldott, fiatal énekesnőből egy csapásra sztár lesz…

Amikor a Szerelem az utolsó vérig című számnak köszönhetően a hazai közönség is megismert, mindössze tizenhét éves voltam. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy hirtelen bedobtak a mélyvízbe, úgy, hogy én még alig tudtam úszni. Számomra akkor is, most is egyetlen dolog volt fontos, mégpedig az, hogy énekelhessek. Nem igazán érdekelt, hogy ennek köszönhetően egy napon sztár leszek-e vagy sem. Az viszont annál inkább, hogy azáltal, hogy énekelhetek, és, hogy ezt mások is hallgathatják, boldog vagyok. Ma már tudom, hogy naiv voltam, de miután megkaptam az élettől az első pár pofont, már én is másként kezdtem szemlélni a dolgokat. Bár idehaza mindenki megismert, mégis Németország után Londonban, majd Amerikában kezdtem dolgozni, New Yorkban egy alkalommal én voltam az év felfedezettje és a Billboardban is elismerően írtak rólam. Lassan minden álmom valóra vált. Ha a kezdet kezdetén valaki azt mondta volna nekem, hogy egy napon együtt bulizok majd Prince-szel, és együtt dolgozhatok Michael Jackson producerével, biztosan furán néztem volna rá.

Ha minden ennyire szép volt, miért jött haza?

Éppen a lemezem rádióturnéján voltam, amikor megcsörrent a telefonom. A lemezkiadómtól hívtak, és a főnököm csak annyit mondott: „Beszélnünk kellene”.

Tudjuk, hogy ez az a mondat, amikor a főnök éppen azt vezeti be, hogy ettől a naptól kezdve elválnak útjaink…

Sajnos nekem is ez volt az érzésem, így gyorsan rá is kérdeztem: „Miért éppen most, amikor minden olyan jól működik, és megy a maga útján?”

Beigazolódtak a félelmei?

Igen. A lemezkiadótól megtudtam, hogy másfél év alatt a menedzsment nem arra költötte a pénzt, amire kellett volna, és szinte mindenkit becsaptak, köztük engem is. Amikor ez kiderült, egy világ omlott össze bennem, de tanultam belőle. Azt hittem, rosszabb már nem is lehetne, és mégis… Másfél évig sehol nem tudtam fellépni.

Hogyhogy?

Nem voltam jogtiszta. Ez zenei berkeken belül annyit jelent, hogy az egyik menedzsmenthez már, egy újhoz pedig még nem tartoztam. Másfél évembe és jó pár ügyvéd munkájába került, mire meg tudtam szabadulni azoktól az emberektől, akik ilyen csúnyán kihasználtak és becsaptak.

Vagyis az ön esete is tipikus példája volt annak, amikor a menedzser meggazdagodott a jó hangú kislányból.

Akár így is fogalmazhatnánk… Ennek a borzalomnak mindössze nyolc hónapja van vége, de ebből is tanultam. Nemrégiben Nashville-be költöztem, és egészen egyszerűen bekopogtattam annak a producernek az ajtaján, akivel már régóta szerettem volna együtt dolgozni. Ez az úriember azóta megismerkedett a londoni produceremmel, aminek az lett az eredménye, hogy ma már valóban a saját utamat járhatom.

Újra és újra talpra állt. Ki segített, ha bajban volt?

A szüleim mindig ott álltak mögöttem, így amikor úgy éreztem, hogy szükségem van a feltöltődésre, volt kihez fordulnom. Halak révén igen érzékeny vagyok, és ez ráadásul párosul azzal is, hogy művészlélek vagyok, ami annyit jelent, hogy másképpen reagálok dolgokra, mint egy átlagos foglalkozást űző ember.

Érdekes, amit mond. Számomra a művészek egy külön fajt képviselnek. Szakmán belül megy az ökölharc, míg a magánéletüket tekintve igen sértődékenyek és érzékenyek…

Tudja, fura dolog művésznek lenni. Bár, az igazat megvallva én magam is egyre kevésbé tudom, mit is jelent ma az a szó, hogy művész vagy sztár. És akkor még nem beszéltünk a legújabb fogalomról, a celebről. Az ember nap, mint nap címlapokkal, újságcikkekkel szembesül, az interneten különféle fórumokon szidják és mondanak róla véleményt, közben a legtöbben megfeledkeznek arról, hogy mi is emberek vagyunk. Esetleg nekünk is fáj, ha szidnak, vagy ha valótlan dolgokat állítanak rólunk.

Azt hiszem az ön családjának, gondolok itt elsősorban Viktorra, még nehezebb. A Megasztár kapcsán én magam is hallottam olyan pletykákat, hogy édesapja gyémánton vette meg az első helyezést.

Ne is mondja, ezt én is hallottam. Sőt, azt is, hogy apu Webbert is megvette, így kaptam meg Christine szerepét az Operaház Fantomja című musicalben.

Az emberek már csak ilyenek, abba bele sem gondolnak, hogyha valóban ilyen jól megy, nem lett volna egyszerűbb Amerikában pénzért, gyémántért karriert venni…

Fogalmam sincs, hogy miért alakult ki ez a kép a családomról. Valami miatt nagyon antipatikusak vagyunk, de az is lehet, hogy csupán szúrjuk néhány ember szemét.

Mondjuk azokét a hazai producerekét és menedzserekét, akik megkörnyékezték a családot, de mégsem jutottak közelebb a húsos fazékhoz.

Nagyon jól látja a dolgokat. Pedig a kezdetek kezdetén volt problémám ezek nélkül is. Apu hallani nem akart arról, hogy énekesnő legyek, így az első pár év arról szólt, hogy őt kellett meggyőznöm, igenis alkalmas vagyok erre a pályára, és megvan bennem a kellő kitartás. Vagyis édesapám csak akkor állt mellém, amikor már valóban hitt bennem, és nem nagyon volt más választása.

Nem hiszem, hogy ennyi csatát képes megvívni úgy, hogy az ehhez szükséges erőt egyedül a családtól kapja.

A család valóban fontos dolog az életemben, viszont szükségem volt arra az életfelfogásra is, amit Amerikában láttam és tapasztaltam. Elég nehéz az élet a nélkül is, ha folyton depressziósak vagyunk, folyton kesergünk. Ha viszont mosolyogva vágunk neki az előttünk álló napnak, minden másképpen alakulhat. Mindemellett mindig is hittem az ezotéria erejében: hiszem, hogyha pozitívan gondolkodom, akkor bevonzom a jót. Ha időm engedi, és úgy érzem, hogy szükségem van egy kívülálló tanácsára, előfordul, hogy fölkeresek egy jóst, és időnként a személyes horoszkópomba is belenézünk.

A zene háttérbe szorít mindent. Magánélete sincs. Megéri mindez?

Néha én magam is elbizonytalanodom, és fölteszem magamnak ezt a kérdést, de ez nem tart tovább pár percnél…

Szüksége van rá, mint kábítószeresnek az anyagra?

Na, jó, elárulom a titkot. Látók évekkel ezelőtt elárulták, hogy amikor színpadon állok, a fejem tetejétől kezdve a talpamig, majd vissza, hihetetlen erő jár át, amit ők látnak, és ami engem szinte megszédít. Ez az az érzés, amit minden egyes fellépés alkalmával át szeretnék élni, és ez az az érzés, erő, amiből a hangom is táplálkozik. Amikor ezt először éreztem, rögtön tudtam, hogy azért születtem erre a Földre, hogy mosolyt csaljak a szomorú emberek arcára, és átadjak nekik legalább egy keveset abból a boldogságból, amit nekem is okoz a zene. Ez a feladatom, ez a küldetésem. Vagyis már rég nem csak rólam szól ez a történet. Tudom, hogy ezen az úton kell továbbmennem, és nem szabad letérnem róla. És ezt most már az édesapám is így gondolja.

Látom az olvasót, ahogyan megfogalmazódik benne: persze, de ezt csak azért teheti meg, mert megvan hozzá a stabil anyagi háttér is. Önmegvalósítani csak azok tudnak, akik ezt megengedhetik maguknak.

A fenét. A szüleim mindhármunkat megtanítottak arra, hogy a pénzért és a sikerért nagyon keményen meg kell dolgozni. Amerikába ugyan visszaengedtek egyedül, de a saját lábamon kellett megállnom. Általában abból a pénzből éltem, amit a lemezszerződés után kaptam. De hittem az álmaimban, és mindenáron valóra akartam váltani azokat.

És előfordult az is, hogy üres volt otthon a hűtő, és éjjel telesírta a párnáját.

Volt idő, amikor valóban nem tudtam, miből fizetem majd ki a számláimat. Ez főleg a pereskedés ideje alatt volt jellemző. De túlságosan büszke voltam ahhoz, hogy föladjam és meghátráljak. Erről szó sem lehetett. Ilyenkor nem szóltam haza, hogy küldjenek egy kis pénzt, mert nincs mit ennem, hanem egyedül néztem szembe a feladattal, problémával, amit meg kellett oldanom. És mindig megtaláltam a kivezető utat, amit annak köszönhettem, hogy pozitívan szemlélem a világot.

Most viszont minden adott ahhoz, hogy valóra váljanak a régóta dédelgetett álmok.

Végre lesz egy lemez, ami teljesen más stílusban szólal meg, mint az eddigiek. Frissebb, keményebb lesz a hangvétele, és ehhez egy új imázs is társul majd. Az elmúlt években legalább nyolc lemezre való anyagom gyűlt össze, szóval van miből válogatni. Minden túlzás nélkül úgy is fogalmazhatnék, hogy túl jó ez a lemez ahhoz, hogy ne jelenjen meg.

Említette, hogy változik az imázs, a stílus. Mi még?

Tudja, a magánéletemre mindig kevés idő jutott. Függetlenül attól, hogy tudom, az egyik feladatom az, hogy énekeljek, a másik minden bizonnyal az, hogy anya lehessek. Sok gyereket szeretnék és egy boldog családot, de ennek persze még nem most van itt az ideje. Egy baba ugyanis teljes embert igényel, én pedig nem szeretném, ha azt érezné, hogy a háttérbe szorult, vagy teher a számomra. Jelen pillanatban önző dolog lenne a gyermekvállalás, de remélem, hogy hamarosan ennek is eljön majd a maga ideje.

Látja már maga előtt azt, aki a társa lehetne?

Ebbe egyelőre bele sem merek gondolni. Az ideális jelölt céltudatos, humoros, pozitívan szemléli a világot. Hagyja, hogy a saját utamat járjam, nem irigy a sikereimre, ugyanakkor mindenről megvan a maga véleménye.

A kislányból nagylány lett. 2010 egy új korszak kezdete?

Abszolút. Most már nem vagyok hajlandó olyan emberekkel foglalkozni és legfőképpen dolgozni, akik csak visszatartanak, és negatívan hatnak rám.

Vagyis nemcsak élethelyzeteket tanult meg túlélni, hanem azt is, hogy nemet mondjon bizonyos embereknek? Lezárult egy korszak, és vannak, akik ennek áldozatul estek?

A párom, a menedzsment mindenféleképpen a múlté. Eddig három komoly kapcsolatom volt, és egyik sem volt túl sikeres választás. A legutóbbi azért ment tönkre, mert a volt kedvesem nehezen tudta elviselni, feldolgozni, hogy sikeresebb vagyok, mint ő. Nem tudom, hogy jó dolog-e az, ha két ember ugyanazzal a dologgal foglalkozik, mert a mi esetünkben ez nagyon nem működött, főleg az utolsó időkben. Volt olyan is, hogy én tartottam el valakit, nem vártam el soha, hogy tálcán mindent elém rakjanak. Egy alkalommal az édesanyám megkérdezte: Linda, mikor akarod már abbahagyni a jótékonykodást? Jót nevettem rajta, de aztán rá kellett jönnöm, igaza van.

Soha nem fordult meg a fejében, hogy a szó jó értelmében éljen a nőiességével?

Viccel? Gyermekkoromban, kamaszkoromban éppen a súlyproblémáim miatt menekültem a zenébe. 165 cm vagyok, és volt, hogy 86 kilót mutatott a mérleg. A Szerelem utolsó vérig klipforgatása előtt pár hónappal még ez volt a versenysúlyom. Aztán egy drasztikus fogyókúrának köszönhetően sikerült lefogynom 50 kilogrammra, de a jojó-effektusról én is sokat tudnék mesélni. Szóval nem tartoztam azok közé, akik hirtelen megdobogtatják a férfiak szívét. És még ha így is lett volna, akkor sem mentem volna bele olyan helyzetekbe, amelyekben kiszolgáltatott lettem volna. Apu mindig is velem volt a legszigorúbb. Soha nem tagadta, éppen azért, mert lánynak születtem. Tizenhárom éves korunk óta tudjuk, mit jelent dolgozni, kemény munkával megkeresni a kenyérre valót. Jut eszembe: ezt irigylik tőlünk annyian? Hát erre csak azt tudom mondani, hogy mindenki előtt ott van a lehetőség, hogy merjenek egy nagyot álmodni, és azt az álmot merjék is valóra váltani. Ha így tesznek, akkor annak előbb vagy utóbb meg is lesz a gyümölcse. De maradjunk az eredeti kérdésnél. Apu mindig azt mondogatta, soha nem kerülhetek olyan szituációba, amelyben kiszolgáltatott lennék. Gyerekként még nem nagyon tudtam, hogy ez mit jelent, később pedig, amikor megértettem, rájöttem, hogy igaza van. A büszkeségemet, méltóságomat elsősorban a szüleimnek köszönhetem. Azt, hogy elmondhatom magamról, hogy Amerikában több nagylemezemre való anyagot is elkészítettem, szintén a biztos családi háttérnek köszönhetem. A neveltetésnek, annak, hogy hagyták, hogy mi is keményen megdolgozzunk azért, hogy egy nap az álmaink valóra válhassanak…


Nem is hinnéd, hogy mennyi közös van benned és a hírességekben! Elég csak a csillagokra nézned, és máris megtudhatod, hogy ugyanolyan lelkes és intenzív személyiség vagy-e, mint Julia Roberts, vagy esetleg egy természeténél fogva intuitív és analitikus szűz, mint Beyoncé. Bármi is legyen a csillagjegyed, bőven akad olyan sztár, aki szintén ugyanannak a jegynek a szülöttje, mint te. A sztárhoroszkóp kiváló útmutatás lehet számodra is, és ha egy-egy konkrét problémára keresel megoldást, akkor sokat tanulhatsz a celebek történeteiből. Fedezd fel rejtett képességeidet és ismerd meg jobban magad a sztárhoroszkóp segítségével, hívd asztrológusainkat, vagy tudj meg még többet!


Mi az EZO.TV?

Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.

Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!

 
Magyarország vezető tanácsadói válaszolnak a nap 24 órájában
06 90 60 27 27
A hívás díja: 485 Ft/perc
Leila
Mellék:
 
Mara
Mellék:
 
Erika
Mellék:
 
Ivett
Mellék:
 
Csillagőr
Mellék:
 
Oláh Mária
Mellék: