Hite szerint rengeteg örömtől és szépségtől fosztja meg magát az, aki nem hisz a láthatatlan világban. Ő beleszületett e tanításba, amely segítségével visszatalált a lényeghez és önmagához. Az évek múlásával egyre jobban ismeri és érti önmagát, tudja, hogy jó úton halad. A feng shuival kezdődött minden, idén az agykontroll tanfolyamot is elvégezte. Hisz a kínai horoszkópban, a sorsszerűségben, a homeopátiás gyógymód elkötelezett híve. Malek Andrea mára úgy érzi, felkészült az élet váratlan kanyarjaira.
Köztudott, hogy vonzódik az ezotériához. Hogyan értelmezi, és milyen szerepe van az életében?
Nehéz erről beszélni. Gyakran furcsák a különféle gyűjtőnevek és meghatározások. Egyrészt jók, mert segítenek eligazodni, másrészt – mivel mindenre használják őket – egy pillanat alatt érvényüket vesztik. Így akarva-akaratlanul közhelyessé, elcsépeltté válnak. Az ezotéria egy ma divatos kifejezés, nem igazán tudom kezelni. Örülnék, ha találnánk egy másik nevet. Leginkább az zavar, hogy ma mindenre ráhúzzuk, arra is, ami nem az. Úgy érzem, az ember legtermészetesebb lényéhez tartozik. Nem hobbi, nem szükséges eldönteni, hogy van vagy nincs – mert van! Nem valami titokzatos, misztikus dolog, hanem az életünk része, számomra életforma. Aki nem hisz benne, rengeteg örömtől és szépségtől fosztja meg saját magát.
Hogyan talált rá az ezotériára?
– Egyszerűen beleszülettem, mivel az ezotéria nem emberi kitaláció eredménye, hanem ősidők óta létező tanítások gyűjtőneve. Sajnos mára olyan életet építettünk magunknak, amelyben egyre kevésbé tudunk élni. Olyan körülményeket teremtettünk, ahol az ego uralkodik az igazi énnel szemben. Nem tiszteljük a természet törvényeit, nem fogadjuk el, hogy annak részei vagyunk: azt hisszük, hogy kihasználhatjuk, uralkodhatunk felette. Ezért törvényszerű és érthető, hogy újra előkerültek ezek a tanítások, amelyek segítségével visszatalálhatunk önmagunkhoz és a lényeghez.
Úgy tűnik, mára sikerült megtalálnia a lényeget, önmagát. Magyarországon és Ausztriában egyaránt sikeres művész, emellett tanít, jógázik, kétgyermekes édesanya, és egy éve boldog feleség. Úgy érzi, valóban megtalálta a boldogságot?
Nem szeretem, ha azt írják rólam az újságokban, hogy „Malek Andrea megtalálta a boldogságot”. Ez olyan üresen hangzik. Hol van a boldogság, hogy meg kell találni? Az első házasságom idején nagyon meg akartam felelni, miközben fogalmam sem volt az életről. Ma már, túl a negyvenen talán tudom, hogyan szeretnék élni, mi a felelősségem, s merre tart az utam. Szeretnék hasznos lenni, ezért sok mindenre hajlandó vagyok: folyamatosan tanulok, igyekszem figyelni az emberekre és önmagamra. Érzem, jó úton haladok, egyre jobban értem magamat. Tudom, mi történik ma. De azt senki nem tudja, mi történik holnap.
Volt egy meghatározó pont, emlékezetes esemény az életében, amely elindította ezen az úton?
A feng shuival kezdődött úgy nyolc-kilenc évvel ezelőtt. Azonnal megtetszett a dolog, mert bár ez is egy több ezer éves tudomány, mégis szinte azonnal felfogható egy laikus számára is, és a hatását is rögtön tapasztalni. Nem arról szól, hogy vegyem meg a szerencsémet, dobjam ki a kanapémat, költözzek máshova. Csak azt mondja, váljak meg attól, ami idegesít. Az otthonom olyan, akár a saját életem, testem, éppen ezért válogassam meg, mi az, ami körülvesz. Hogy mi tetszik igazán, mi épít engem. De beszélhetnék a Vonzás törvényéről is. Aki látta a filmet, vagy olvasta a Titok című könyvet, tudja, milyen nevetségesen egyszerű és mulatságos pont a megfelelő időben parkolóhelyet „rendelni”. A legfontosabb, hogy forrón vágyj arra, amit el szeretnél érni. Egyszer, amikor a szüleimnél a kedvenc tanulós helyemen olvastam az univerzumról, hirtelen megcsörrent a telefonom, és megszólalt egy hang: „Halló, univerzum?” Annyira megdöbbentem, hogy azt feleltem, „nem”, és bontottam a vonalat. Ahelyett, hogy azt mondtam volna az ismeretlen telefonálónak: „igen, tessék!” Azóta persze bátrabban kezelem ezeket a helyzeteket, és egyre jobban érzékelem és használom a hozzám érkező jeleket.
Gyerekkora óta híresen jók a megérzései. Fontos ez?
Kellenek a megérzések, nélkülük nem működik az élet. Legalábbis régebben biztosan nem működött. Ma már van GPS, okos telefonok és sok minden más technikai eszköz, amelyekkel biztonságban érezhetjük magunkat. Valójában azonban mégsem vagyunk nagyobb biztonságban, mint nélkülük. Mert minden bennünk van! Előfordul, hogy megállapítjuk magunkban, nem ide kellene parkolni, mégis beállunk az ominózus helyre. Mire visszaérünk, hűlt helyét találjuk az autónknak. Vagy ha megvan, összetörték… Minél többet használja az ember ezt a szintet, annál jobban, biztosabban működik. Idén januárban sokadmagammal végre én is elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, amely számtalan új lehetőséget adott. Például rájöttünk, hogy a mindennapi megszokott negatív kijelentésekkel – „ezt sosem fogom megtanulni”, vagy „tiszta hülye vagyok” vagy „én ebbe belehalok” mondatokkal – szabályosan beprogramozzuk életünkbe ezeket a történéseket. Az éber állapot és az alvás között van egy olyan állapot, ahol a tudat még fogékonyabb, mi azonban ezt nem használjuk ki. Domján Lászlótól úgy hallottam, az agyi képességünk mindössze két százalékát használjuk. A tanfolyamon a meditációk során megtanultunk magunknak jó napot, mosolygó arcokat vagy épp szép sikereket programozni. És persze ez az utazás csak most kezdődött el, vannak ismétlő és kiegészítő tanfolyamok, remek könyvek, amelyek az életünket könnyebbé tehetik. És ha erre gondolok, akkor a felhőkön keresztül is látom a napot.
Hisz a horoszkópokban?
Istenben hiszek és az emberekben, köztük önmagamban. A horoszkóp számomra csak egy kellemes, megbízható támpont arra az esetre, ha elbizonytalanodnék. Sokszor van úgy, hogy kíváncsi vagyok egy ember jellemére, gondolkodására, és ezt nem vele szeretném megbeszélni. Ilyenkor kinyomozom az évszámot, és máris többet tudok a jelleméről, hozzáállásáról. Nagyon szórakoztató és sokszor segített a konfliktusok megoldásában. A kínai horoszkóp számomra testhezállóbb, és velősebb.
Önálló estje a Retúr címet kapta. Szellemes elnevezés, utal a kétlakiságára. Szüksége van arra, hogy minden helyzetből legyen visszamenekülési lehetősége?
Nincs okom felégetni magam mögött a hidakat. Úgy alakult az életem, hogy Bécsben és Budapesten is dolgozom, a munkáim mellett az osztrák fővárosba köt a férjem, ott járnak iskolába a gyerekeim. Nagyon élvezem az utazást, a kétnyelvűséget, jó dolog, hogy mindenhová visszavárnak. Úgy alakult, hogy Bécsben találkoztam igazán önmagammal, ott ismertem meg, valójában ki vagyok. És most viszem a híreket, átadom, amit tanultam itt és ott.
Milyen volt ez az út?
Az efféle utak senkinek nem könnyűek. A közben megszerzett tapasztalásokat nem árulják a közértben, a csatákat mindenkinek egyedül kell megvívnia – és ez nem tragikus. Minden attól függ, és olyanná válik, amilyennek felfogjuk és megéljük. Mindenkinek van oka kesergésre. Én is csak most tanulom, hogy ne rágcsáljuk a gondjainkat naphosszat, engedjük el a múltat, hadd menjen. Ne éljük át újra és újra a sérelmeinket, a fájdalmat, mert ez egy csapda. Tanuljuk meg és merjük szeretni magunkat! Tudjunk magunknak megbocsájtani! És akkor másoknak is meg fogunk tudni…
Érdekes, anno itthon ön testesítette meg a lírai, hosszú hajú, fehér ruhás naivát, míg Bécsben a dögös dívát sikerült megmutatnia. Ehhez másik országba kellett költöznie?
A dögös díva minden bizonnyal korábban is bennem volt, de talán nem mertem itthon megmutatni. Ehhez is érnem és fejlődöm kellett, valószínűleg a korral is jár, de engem is meglepett, milyen könnyen ment, megérett rá a pillanat. Éppen úgy, mint amikor eljött a családalapítás ideje, kíváncsian vártam, milyen anyuka leszek. Előtte rengeteget dolgoztam szinte megállás nélkül. A leginkább azért, mert úgy éreztem, nagyon keveset tudok a hivatásomról. Az almafa nem terem minden évben ugyanúgy, és hiába tápozom agyon, egy idő után mégis kidől. Olyan, mint a tehetség: nem szabad kizsákmányolni. A gyerekeim születésével szabályosan kimenekültem a magam tákolta mókuskerékből. Éltem a fiatal családanyák életét, és rengeteget tanultam, töltődtem. Számomra olyan intenzíven teltek ezek ez évek, mint a napok, nem érzékeltem, hogy bármit is abbahagytam volna. Rengeteg új dolgot ismertem meg, más zenéket, más embereket, és természetes volt, hogy ezeket a tapasztalatokat majd újra megosztom másokkal.
Hisz a sorsszerűségben?
Hogyne, de nem várom meg, amíg a fejemre esik a virágcserép, hanem igyekszem felfogni az erre vonatkozó jeleket, és lehetőleg befolyásolni a történéseket. Mindannyian kapunk jeleket, csak nem mindig vesszük észre azokat. Az is lehet jel, ha például „véletlenül” belerúgok az asztal lábába. Legközelebb már a liftajtót csukják rá, és sorolhatnám tovább. Én ilyenkor elgondolkodom, mért mindig a jobb lábam? Mi lehet ennek az üzenete, könyvekből utánanézek, vajon mi az oka.
Majd homeopátiával gyógyítja magát.
Ez is majd háromszáz éves tudomány. És mielőtt bármit tennék, feltétlenül konzultálok a soproni Szepesi doktorral. Azért jók a homeopátiás szerek, mert nemcsak a tünetet, hanem az azt kiváltó lelki okot is kezelik. Ehhez persze elengedhetetlen az önmagammal való párbeszéd, amit belső konfliktus estén nem helyettesítenek a cseppek. A homeopátia rákényszerít az őszinteségre, és arra, hogy figyeljek magamra. Ha nevén mered nevezni a problémáidat, már jó úton vagy a gyógyulás felé. Természetesen, ha tüdőgyulladásom van, elmegyek röntgenre, és ha kell, beszedem az antibiotikumot. Vagy ha ki kell venni a vakbelemet, alávetem magam a műtétnek. De jobb nem eljutni idáig, az erős immunrendszer, illetve a lelki egyensúly megteremtésében pedig sokat segíthet a homeopátia.
Hisz a reinkarnációban? Érdeklik az előző életei? Volt már olyan deja vu érzése, ami arra utalt, hogy már nem először él?
Igen. Vannak helyeim a világban, és Ausztria sem volt ismeretlen számomra, ahogyan Spanyolország, Brazília, Peru sem az. De még meg kell értsem, hogy ne csak érezzem, hanem tudjak is róla beszélni.
Mi húzza ki a gödörből, ha nagyon elkeseredik?
A családom, a gyerekeim, és mindazok, akik szeretnek. Itthon, illetve Bécsben egyaránt sok barátom van, mindannyian becsesek számomra. Először persze megpróbálom egyedül kirángatni magam a gödörből, de a szeretteim mindig szívesen segítenek. A legtöbbször elég néhány jó mondat.
Előre tervez, vagy inkább sodródik az árral?
Tervezek, gondolkodom – és közben nézem a vizet… Szóval, előbb teszek érte, aztán hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok.
Talán nem véletlen, hogy egy évvel ezelőtt éppen a születésnapján, március 13-án, egy pénteki napon tartották esküvőjüket második férjével.
Ösztönösen választottuk a napot, az időpontot. Akkorra már elérkezettnek láttuk az időt a házasságkötésre. Semmit nem siettettünk, kivártunk, hagytuk, hogy a dolgok a maguk útján menjenek. Megvártuk, amíg bizonyosságot nyerünk, amíg minden gurul, mint a gyöngyök.
Számít arra, hogy lesznek még váratlan kanyarok az életében?
A kanyarokról szól az élet. Az új divathiedelem szerint 2012-ben vége lesz a világnak. Pedig, szerintem, csak arról van szó, hogy lesz egy kanyar, új, tudatosabb, szebb korszak kezdődik, amelynek mi is részesei vagyunk. Ami a magánéleti kanyarjaimat illeti, mára megtaláltam azt az embert, akivel mindenben társak vagyunk, képesek vagyunk együtt élni, elképzelni a közös jövőnket. Ugyan korábban jól megvoltam egyedül, mégis nagyon vágytam arra, hogy egy hozzám való férfi jöjjön az életembe. Mostanra megtanultam értékelni, hogy van mellettem egy társ.
Ki az úr a háznál?
Mindenki a saját maga ura, és abban hiszek, hogy vannak tipikusan női és férfi feladatok az életben, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne cserélni, vagy másképp felosztani a feladatokat. Nekem is van szerszámosládám, és a férjemnek is van vasalódeszkája. Ezen persze sokat mulatunk.
Mennyire erőlteti rá a családjára az ezotéria iránti fogékonyságát?
Nem erőltetem, illetve nagyon igyekszem, hogy ne így legyen. Inkább a személyes példamutatás erejében hiszek, és a már megszerzett tapasztalataim alapján igyekszem érvelni, nem pedig kijelenteni dolgokat. Ha például Rüdiger Dahlke könyveit olvasom, a gyerekek is odajönnek, érdeklődnek, időnként beszélgetünk az olvasottakról, de semmi nem kötelező. Az tény, hogy megváltoztattam a család táplálkozását, és ehhez erősen ragaszkodom. Mert ez mindennek az alapja. Az vagy, amit megeszel, tartja a mondás. Ebben kétségtelenül irányadó vagyok a családban, és szívesen bontakoztatom ki a női szerepemet. Egészséges ételeket teszek a család asztalára, kevés hússal. Rendszeresen otthon sütöm a kenyeret, teljes kiőrlésű lisztből. Finom mártásokat és főzelékeket készítek, liszt nélkül; ha mégis muszáj, sárgaborsó liszttel sűrítem az ételeket. Egyes főzelékekbe gerslit teszek, szívesen főzök hamis lecsót cukkínivel, virsli nélkül. Szerencsére sok olyan csodálatos zöldség van, amelynek önmagában is finom az íze. A liszttel ellentétben a fűszerezésről nem szeretnék lemondani, gyakran használok illatos indiai fűszereket. Vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyem és koriander mindig van otthon, a jó piaci csirkehúst általában szójaszósszal ízesítem.
Ma jobban szereti magát, mint tíz évvel ezelőtt?
Jobban ismerem magamat, ezért már kevésbé félek bizonyos dolgoktól. De azt veszem észre, a nálam fiatalabb barátaim is változáson mennek át, úgy harmincöt éves koruk tájékán. Nekem is akkor volt az első nagy mélypontom, amiből rengeteget tanultam. Többet profitáltam, mintha nem lett volna „gubancom”. Gazdagodtam általa, azóta nagyobb a nyugalmam és a biztonságom.
Ki a legjobb tükre?
A szüleim. Szívesen meghallgatom őket, tisztelem, becsülöm a véleményüket. De mára már megtanultam, hogy bármennyire megszívlelendő, ez csak egy alternatíva, és én szabadon választhatok, hogy elfogadom-e vagy nem.
Könnyen változtat, vagy hajlamos halogatni a nagy lépéseket?
Halogatok, gondolkodom, mérlegelek… Utána viszont gyorsan döntök, és nem sajnálom a döntést, tovább már nem rágódom rajta. Ezért nem is emlékszem, hogy valaha is elhamarkodottan döntöttem volna. Mindig a legjobb tudásom szerint léptem.
Kerüli, vagy inkább vállalja a konfliktusokat?
Ma már vállalom, amikor csak lehet. Ha viszont nem lehet, inkább kerülöm. Mindig azt kell szem előtt tartani, mit idézek elő a szavaimmal, a tetteimmel.
EZO Élet Magazin
- Sz. G.
Nem is hinnéd, hogy mennyi közös van benned és a hírességekben! Elég csak a csillagokra nézned, és máris megtudhatod, hogy ugyanolyan lelkes és intenzív személyiség vagy-e, mint Julia Roberts, vagy esetleg egy természeténél fogva intuitív és analitikus szűz, mint Beyoncé. Bármi is legyen a csillagjegyed, bőven akad olyan sztár, aki szintén ugyanannak a jegynek a szülöttje, mint te. A sztárhoroszkóp kiváló útmutatás lehet számodra is, és ha egy-egy konkrét problémára keresel megoldást, akkor sokat tanulhatsz a celebek történeteiből. Fedezd fel rejtett képességeidet és ismerd meg jobban magad a sztárhoroszkóp segítségével, hívd asztrológusainkat, vagy tudj meg még többet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!