Személyiségünk, egónk állandóan változik, fejlődik. Sohasem mondhatjuk, hogy kiteljesedett, hiszen életünk végéig érnek bennünket hatások, melyek formálnak bennünket. Nincs ez másként alvás közben sem.

„Az ágyamban feküdtem. Nem aludtam, de nem is voltam teljesen éber. Kellemes, pihentető állapot volt. Egyszer csak azt láttam, hogy a testem árnyképe leválik a valódi tagjaimról, felemelkedik, rövid ideig lebeg, majd kifelé indul a szobából. Megrémültem, és magamhoz tértem. Eltűnt az árnykép.”