Amikor megbetegszünk, hajlamosak vagyunk elhagyni magunkat, borúsan látni az egész világot, s egyre csak azt ismételgetni: „Miért épp én? Miért épp most?” Pedig már azzal is sokat tehetünk magunkért, ha a betegséget nem átokként, hanem egyfajta figyelmeztető jelként fogjuk fel.