Amikor megkérdezi a gyerekünk, hogy valóban vannak-e angyalok, legtöbben azt feleljük: ha hiszel bennük, léteznek. Így gondolta C.G.Jung is, aki pszichológiai archetípusokként kezelte őket. Sokan vannak, akik teljes elutasítással viseltetnek feléjük, de a hitet nem lehet elvenni senkitől, és aki bízik a létezésükben, és kéri a segítségüket, az nap, mint nap bizonyságot szerezhet a támogatásukról.

Ki ne lett volna már élete során olyan kiszolgáltatott helyzetben, hogy azt hitte: mindennek vége? Szerencsére a legtöbb ilyen helyzetben, az utolsó utáni pillanatban mégis megérkezik a segítség, olykor nem is tudjuk, hogy honnan. Nos, az angyalok valóban ilyenek. Csak akkor avatkoznak közbe, ha nélkülük már biztosan nem boldogulnánk, és legtöbbször észrevétlenül teszik. Kérjük segítségüket, és aztán persze ne felejtsük el a „köszönöm”-öt sem!

Néhány évtizeddel ezelőtt aligha lehetett elképzelni, hogy tömegközlekedésben, orvosi váróban, irodában, vagy akár családi körben angyalokról kezdjenek diskurálni a beszélgetőpartnerek. Ezzel szemben manapság úton-útfélen „angyalos” témákba botlunk. De kik ők valójában?