Tudjuk, hogy nincs tökéletes ember, olykor mégis nehéz észben tartanunk ezt a tényt. Bizonyos embereket túlértékelünk, másokat alábecsülünk, pedig az élet, s főképp a személyiség nemcsak fekete vagy fehér. Örök csatát vív bennünk a jó és a rossz, hol az egyik, hol a másik kerekedve felül. Könnyebb elfogadni magunkat és a másikat, ha tisztában vagyunk az egyes jegyek jellemző tulajdonságaival.

Elméletben szinte mindenki tudja: szavainkat, gondolatainkat, érzéseinket azért kell tudatosan kordában tartanunk, mert teremtő erejük van, így nemcsak jót, de rosszat is okozhatunk velük. De vajon hogy működik mindez a gyakorlatban?

Miközben másokat és a minket körülvevő világot sokszor észrevétlenül is kritizáljuk, meglehetősen kevés időt fordítunk önvizsgálatra, pedig időnként mindenkire ráférne az egészséges önkritika.