Aki vonalra lép, szerelmes! - kiáltotta el magát valamikor harminc éve egy osztálytársam az iskola udvarán. Mindenki buzgón kerülgette a vonalakat, aztán délután, amikor senki sem látott, mert már egyedül baktattam hazafelé, ugyanilyen buzgón léptem rá mindegyikre, mert, bár bevallani nem mertem a többiek előtt, szerelmes akartam lenni és gyanítom nem voltam egyedül ezzel. Meg voltam róla győződve, ha annál kicsit többször lépek vonalra, mint ahányszor délelőtt kikerültem, sikerülni fog, szerelmes leszek!