Első gyermekes szülők tudják: a megfelelő módszer kidolgozása gyermekünk nevelésére sziszifuszi munka. Millió tanács és szakkönyv ellenére olykor igen komoly fejtörést okozhat megtalálni a megfelelő hangot csemeténkkel.

A természeti képződményeket évezredek óta gyakran mágikus, spirituális jelentéssel ruházzák fel a különféle kultúrkörökben. Sorozatunkban megvizsgálunk néhány földrajzi fogalmat – az ezotéria szemüvegén keresztül. Most következő részünkben a barlangról olvashatnak.

A régiek tudták, hogy fontos döntések meghozatalánál az számít a leginkább, hogy spirituálisan és mentálisan pozitív energiákat árasszon a hely. Nos, a hegyek épp ilyen mágikus helyek. Nem véletlen, hogy őseink szakrális jelentőséget tulajdonítottak nekik, ahogyan az sem, hogy egyes természet közeli népek még ma is istenként tisztelik „őket”.

Az elmúlt 15-20 év során megszületett egy olyan különleges, új generáció, amely a világ, illetve az általánosan elfogadott világszemlélet megváltoztatására hivatott. Ők az indigó-, valamint a kristálygyerekek.

Az indiánok hittek abban, hogy a totemállatok vigasztalói, tanácsadói egyfajta őrangyalai az embernek. A totemállatot nem az ember választja, hanem fordítva. A totemállat erőt ad, és tanácsot is kérhetünk tőle.

A különböző kultúrák más és más névvel illették őket – őrangyal, árnyék, tanító, társ, lelkiismeret –, de a szellemi vezető a legelterjedtebb elnevezés. A szellemi vezetők valamikor a Földön éltek, és olyan szellemi fejlődésen mentek keresztül, mely által lelkük tökéletes lett. Abban különböznek tőlünk, hogy nem foglalnak el fizikai testet, illetve szellemileg fejlettebbek.

Tibetben egykor a lámák voltak a szellemi vezetők, akik értettek a jósláshoz is. A nagy tudású, beavatott lámák a titkok tudói, különféle furcsa módszerekkel jósolták meg a jövőt.