Ha szeretnénk kicsit jobban megismerni önmagunkat, tágabb értelemben vett jövőnket, nem kell mást tennünk, mint alaposan megszemlélni a tenyerünket.

Már nem kell sokat várnunk arra, hogy megkapjuk a kérdésre a választ. De vajon van-e bármi igazságalapja az interneten terjedő szóbeszédnek a 2012.12.21-re jósolt világvégéről?

A programozott kő gondolata csak elsőre tűnik különlegesnek. Valójában természetétől fogva programozva van minden egyes kőzet és kristály, és a különféle köveket, a legkülönfélébb célok érdekében lehet felhasználni. Még nagyobb erőt adhatunk azonban köveinknek, ha személyre szabottan programozzuk őket.

Most, az év végén előtérbe kerül az élet belső, szellemi oldala és a jövő reményekkel teli tervezgetése. Érzelmileg ilyenkor túlfűtöttek lehetünk, de cselekvéseinket ünnepek táján is a tudatosság vezérelje! Vonuljunk vissza, díszítsük fel otthonunkat, készüljünk a Karácsonyra!

A karácsonyi ajándékok beszerzése nem mindig egyszerű feladat. Különösen talán a hölgyeknek nehéz olyan meglepetést szerezni, ami valódi örömkönnyeket csal a szemükbe.

Az ezoterikus életvitelt élők leggyakoribb hibája, hogy mindent a spirituális életszemléletnek rendelnek alá, holott – bármilyen nehezen is megy – be kell látnunk, életfeladatunkat itt és most kell megoldanunk.

Életmód tanácsadó tanfolyamok, könyvek, meditációs gyakorlatok mind ugyanazt a célt szolgálják: az úgynevezett helyes útra való terelést. A „helyes út” fogalmát persze képtelenség kimerítően definiálni, egy valami azonban egészen biztos: pozitív mentális gondolkodás mindenképpen szükséges hozzá.

Nem is olyan rég a téli időszak még arra adott alkalmat az embereknek, hogy – a mezőgazdasági munkák lezárultával – egy kicsivel több időt szenteljenek magukra és egymásra. Ilyenkor lehetett kipihenni az egész éves fáradalmakat, készülni a következő évre, hálát adni, és persze jóslásokba bocsátkozni a jövő évet illetően.

Kulka János Kossuth-díjas színésznek Önételrajz címmel jelent meg szakácskönyve, amelyben persze nemcsak a konyhaművészetéről, hanem magáról is ír. Szereti az egyszerű, jóízű fogásokat. A főzést, a színészettel ellentétben, kézzelfogható dolognak érzi. Előadások előtt alig eszik, de utánuk akár ajándéknak tekinti az étkezést, amivel színpadon jellemezni lehet azt az embert, akit játszik.