A férfi, aki jól érzi magát a bőrében. A TV2 meghatározó arca, a Komfortosság nagykövete. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő férj, háromgyermekes családapa. Ám a csillogó felszín mögött tipródó alkat, az emberek szeretetét erősen vágyó lélek lakozik.
Tilla az ezotériáról, döntéseink súlyáról, életünk törvényszerű hullámvasútjáról, önmagunk megismeréséről, a szerencséről és a véletlenekről, a nélkülözhető kudarcokról, az ösztönös döntéseink fontosságáról, a családi karácsonyaik meghittségéről mesélt. Sőt, azt is elárulta, miért nem tesz soha újévi fogadalmakat.
Nyugodt, jókedvű, és mindig nagyon természetes. A férfi, aki maximálisan rendben van önmagával, jól érzi magát a bőrében – ez az általános kép alakult ki önről. Sikeres műsorvezető, harmonikus a családi élete. Valóban így van, vagy ez csak a látszat?
Nehéz erről beszélnem, zavarba ejt a megállapítás. Persze, alapvetően kiegyensúlyozott vagyok, igyekszem jól érezni magam a bőrömben. Normális életet élek, éppen emiatt választottak 2010-ben egy új férfikozmetikai termékcsalád nagykövetévé. Természetesen nekem, a Komfortosság nagykövetének is akadnak rosszabb napjaim, ahogyan ez másokkal szintén előfordul. A kisebb hullámvölgyek hozzátartoznak az életünk ritmusához. Mindannyian megélünk egymással váltakozó ütemű apró szorongásokat és örömöket, ez így van rendjén.
A hétköznapok megélésében esetleg segítségül hívja az ezotériát?
Vitathatatlan, hogy az ember szakrális lény. Az Isten, ember és természet hármas bonyolult viszonya ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Azonban ez az én olvasatomban nem azt jelenti, hogy a mások által ránk hagyományozott dolgokban kell hinni. Szívesen vizsgálódom minden, emberrel kapcsolatos dologban – így az ezotéria és a vallás is elgondolkodtat –, de egyik irányban sem vagyok elkötelezett.
Eredetileg festőművésznek készült, nem akart képernyős lenni, ám végül mégis a televíziózás lett a kenyere. Van ebben valami sorsszerű, vagy csupán hagyta, hogy sodorják az események?
Nem érdekel a sorsszerűség. Az viszont már sokkal jobban izgat, hogy a tetteink, döntéseink hogyan befolyásolják az életünket. Az ember változhat, de mégsem foghat mindent a sorsra. Visszatérve a kérdéshez: sokakra jellemző, hogy másról álmodoznak kamaszként, mint amit végül felnőttként választanak hivatásul. Beláttam, nem voltam túl jó festő, ma már örülök, hogy abbahagytam. Jobb műsorvezető vagyok, mint amilyen festő lehettem volna, sőt, még a filmezés is jobban megy...
„Jópofa kis öcsisajtnak” titulálja magát, aki eleinte, az első képernyős megjelenései alkalmával átmenet volt a színész, a bohóc és a műsorvezető között. Hogyan látja a mai énjét?
Talán azért neveztem magam bohócnak, mert annak idején, amikor feltűntem a képernyőn, a 72 óra című műsorban sok trükkös, vicces bejelentkezésem volt. Mostanában azonban ez az oldalam a legkevésbé hangsúlyos a televízióban, mára teljesen normális műsorvezető lettem.
Magánemberként szeret bohóc lenni?
Szoktam hülyéskedni, kifejezetten szeretek embereket szórakoztatni.
Gondolom, ebből a három gyermeke profitál a legtöbbet.
Együtt is szeretünk bohóckodni, játszani, de olyankor inkább fordított a helyzet: ők szórakoztatnak engem. Nagy rajongójuk vagyok.
Mennyire ismeri önmagát?
Érdekes kérdés. Önmagunkkal találkozni folyamatos „munka”, egyfajta jelenlét. Egész életünkben foglalkoztat bennünket, mit hogyan kellene csinálnunk. Például a távol-keleti filozófiában is megjelenik az út fogalma (nem maga a cél, hanem a megtett út a lényeges). Időnként szoktam találkozni önmagammal. Alkotni, filmeket csinálni állandó figyelemmel és szorongással járó állapot. Az energiáim java része a munkáimra megy el.
De nyilván az alkotásai is fejlesztik.
Minden bizonnyal, hiszen ez egy oda-visszaható dolog. A lényeg, hogy csináld. A filmezés is csak akkor segíthet az utadon, ha a forgatókönyveidet nem a fiókodnak írod. Önmagukban a forgatókönyvek nem oldják meg a kérdést, hogyan kell filmet csinálni. Érdekes – már sokat gondolkodtam rajta –, hogy Mick Jagger médiuma a rock and roll, vagy fordítva. Van Gogh médiuma a festészet, vagy ellenkezőleg: a festészet közvetítő felülete Van Gogh. Ilyen értelemben érdekelnek és szórakoztatnak a nem egészen megfogható és megfogalmazható dolgok.
Akkor akár azzal a gondolattal is eljátszhatnánk, hogy Tilla médiuma a televíziózás?
Nem, a televíziózás médiuma Tilla.
Ma az lehet tartósan sikeres a médiában (is), aki képes elérni, hogy összekeverhetetlen és lecserélhetetlen legyen. Ön hosszú évek óta a TV2 egyik legmeghatározóbb arca. Elmondaná a receptet?
Szívesen elmondanám, de nem tudom, mi a receptje. Ugyanis tudatosan soha nem törekedtem arra, hogy összekeverhetetlen és lecserélhetetlen legyek, hogy elismert műsorvezetőnek kiáltsanak ki. Úgy vélem, az emberek nem hajtanak ilyesmire.
Dehogynem! Példáért sem kell messzire mennem, kis országunkban elég sokan akarnak megasztárok lenni.
Valóban így van, ez azonban önmagában meglehetősen kevés a sztársághoz. Lehetetlen, hogy mindenki megkapja azt, amire vágyik. Nehéz megfejteni, ki miért van ott, ahol, és adott esetben a szerencse is közrejátszik az életútban.
Hisz a szerencsében?
Abszolút! A szerencsében és a véletlenben egyaránt nagyon hiszek. A szerencsének más kultúrákban – például a rómaiaknál – külön istene van. A szerencse és a véletlen „unokatestvérek”. Azok, akik erősen a vallásban élnek, hallani nem akarnak a véletlenekről; illetve azt mondják, semmi nem történik véletlenül. De a kérdésnek tudományos okfejtése is van, és e megközelítés szerint sincsenek véletlenek. Engem akkor sem tudnak megingatni abbéli hitemben, hogy igenis léteznek véletlenek. Akkor miért szerepel a szótárunkban a fogalom? Nyilván azért, mert jelöl valamit. Egy filozófus – sajnos nem emlékszem a nevére – jegyezte meg, hogy a véletlen a kozmikus dzsóker. Ez tetszik! Nem tudom megmagyarázni, de tetszik.
Egyetért azzal, hogy a gondolatnak teremtő ereje van? Hogy a pozitív gondolkodással bevonzhatunk dolgokat, történéseket?
Igen, de számomra ez kevésbé fontos, nem tulajdonítok neki túlzottan nagy jelentőséget.
Könnyen észreveszi a boldog pillanatokat?
Alapvetően nem vagyok romantikus és szentimentális alkat. Ugyanakkor viszont hedonistának tartom magam, a lelki és testi jóknak egyaránt nagyon tudok örülni. Ez lehet akár egy darabka sajt felfedezése a hűtőben, a feleségem hajának illata, vagy a kerékpárom suhanó ereje.
Apropó, kerékpár: nincs jogosítványa, rendszeresen biciklivel közlekedik a városban, imádja a növényeket, s mindez nem marketingfogás, hanem életformája. Mi lenne, ha valami (például tartós szmog vagy természeti katasztrófa) miatt tartósan nem ülhetne kerékpárra?
Ez elképzelhetetlen számomra! A kerékpározás örök, és legfeljebb novembertől februárig vagyok hajlandó lemondani róla. Ezt is csak azért, mert öregszem, és puhulok. A hideg, esős időben egyre ritkábban van kedvem kerékpárra pattanni.
Voltak már az életének igazi mélyrepülései, nehéz periódusai?
Igazán mély gödörben még soha nem voltam. Apróbb rossz szakaszai voltak az életemnek, de eddig nem kellett újra kezdenem az életemet, mint például azoknak, akiket az árvíz vagy a vörösiszap tett földönfutóvá.
Kellenek a kudarcok az életünkhöz?
Ez annyira nehéz kérdés, hogy hirtelen nem is tudom rá a megfelelő választ. Azt hiszem, ha a kudarc rajtunk kívülálló okok miatt következik be, arra egyikünknek sincs szüksége. Nem attól válsz jobb vagy rosszabb emberré, hogy a házadat elvitte az árvíz. Mondok egy másik szemléletes hasonlatot. A modern kori festészet két legnagyobb szupersztárja, Pablo Picasso és Vincent van Gogh. Picasso 92 éves koráig élt, sok szerelemben volt része, sikerek és kudarcmentes élet jutott neki. Míg a másik – napjainkban ugyanabban a státuszban tartott – festőóriás mindössze hét évig alkotott, sikertelen volt, életében egyetlen képet nem adott el, nyomorgott, majd fejbe lőtte magát egy olyan búzamezőn, amilyeneket festett. Azt azért butaság lenne gondolni, hogy ő a kudarc miatt vált jó festővé. Akkor kell a kudarc? Nem!
Többször hangsúlyozta, belehalna abba, ha nem lenne szeretetteljes viszonya az emberekkel. Miért ennyire fontos ez?
Nem tudom megmondani. Tényleg nagyon zavar, ha nem szeretnek, de hogy mik munkálnak a háttérben? Fogalmam nincs, eddig nem találtam rá valódi magyarázatot.
Olykor elkerülhetetlenek az életünkben a konfliktusok. Kerüli vagy vállalja azokat?
Egyértelműen konfliktuskerülő vagyok. Ez a drága jó anyám vére, öröklött tulajdonságom.
Ki segít, mi jelent kapaszkodót a nehéz helyzetekben?
A legfőbb támaszom Kriszta, a feleségem. Természetesen a gyerekek is sokat adnak. Semmit nem szeretek úgy csinálni, hogy nem kérem ki a feleségem véleményét, vagy nem osztom meg vele a gondolataimat. Szeretünk együtt lenni, soha nem unatkozunk. Sokat és jól tudunk egymással beszélgetni, mindketten úgy hisszük, ez az egyik legfontosabb dolog egy párkapcsolatban. Folyamatosan változunk, de ezzel párhuzamosan kell, hogy legyen egy legbelső, állandó önmagunk, nekem ehhez a biztonságot a megtalált társ, a nyugodt családi háttér adja. Egyébként kell szerintem, hogy a lelkünk egy része ne változzon. Fontos, hogy legyen egy jól megépített bázis.
Könnyen változtat, vagy hajlamos halogatni a fontos döntéseket?
Tipródó, hamleti alkat vagyok, bizonyos dolgokban kifejezetten nehezen döntök. Egy-egy problémát sokáig hurcolok magamban, ami nem azt jelenti, hogy határozatlan lennék, csak nem fekete-fehérben gondolkodom, így a „szürkébb árnyalatok” megértése, megfejtése néha több időt vesz igénybe.
Általában a szívére vagy az eszére hallgat?
Szeretek az ösztöneimre hallgatni, de az a jellemzőbb, hogy kombinálom a kettőt. Kedvelem a jól megépített rendszereket, a struktúrákban való gondolkodás a rendezéshez, filmkészítéshez is nélkülözhetetlen. Bár eddig úgy alakult, hogy utólag mindig megbántam, amikor nem hallgattam az ösztöneimre. Az első ösztönös gondolat, vagy megérzés mindig fontos, valahogy az teljesen jól mutatja, tökéletesen, hogy te ki vagy, ha ezt agyonrendszerezzük, néha olyasmi dologgal szembesül az ember, ami már nem is ő rá vall.
Otthon ki a rendező? Egyáltalán, nehéz a magánember Tillát „rendezni”?
Szerintem egyáltalán nem nehéz velem élni. Meglehetősen kialakult a személyiségem, mint már korábban beszéltünk róla: jól érzem magam a bőrömben. Törekszem a harmóniára, meghatározott életritmusom van. Otthon egyértelműen a feleségem a főnök. Ő tartja kézben a családi ügyeket, úgy is mondhatnám: ő viszi a vállán a családot. Azt hiszem, ez általánosan igaz a legtöbb jól működő családra, a nők körül forog minden. Ezt sokan nem mondják ki, vagy nem is ismerik el. Úgy vélem, a nő a család katalizátora és motorja, és ez így van jól.
Hamarosan itt a karácsony, a családok legmeghittebb ünnepe. Milyen emlékeket őriz a gyerekkori karácsonyaiból, és milyenek ma, háromgyermekes apaként ezek az ünnepeik?
Teljesen normális karácsonyaink voltak mindig. Szerető családban nőttem fel, jó emlékeket őrzök a gyerekkori közös karácsonyainkról. Soha nem történt semmi hajmeresztő, például nem borult föl a fenyőfánk, nem ütött ki tűz a lakásban. Bár most, hogy belegondolok, a családi legendárium szerint egyszer feldőlt az egész fa, díszekkel együtt. Az is lehet, hogy ez csak a fiatal házas szüleimmel történt meg, utána mindig kikötötték a fenyőfát a radiátorhoz. A gyereknek az a fontos, hogy biztonság legyen otthon, ez nálunk mindig megvolt, és hogy sok ajándékot kapjon. Emlékszem, egy alkalommal gitárt, cowboyvonatot, katonákat, sok mindent kaptunk a bátyámmal, érdekes, hogy ez megmarad az emberben. A mai karácsonyaink elsősorban a három gyerekünkről szólnak. Miattuk van minden, az ő örömük a legfontosabb számunkra. Mindig hatalmas karácsonyfát vásárolunk, együtt díszítjük a fiainkkal. Krisztával mindketten szeretünk főzni, én csinálom a halászlét, ő pedig a sütiket, meg a többit. Mostanában nagyon elmerült a cukrászatban, tavaly már a habcsókot is ő csinálta a fára, és nagyon gondolkozott, hogy házi szaloncukrot is főz. Komolyan mondom, lassan a villát meg a kanalat is ő fogja csinálni a vacsorához! Ott fog kalapálni az asztalon. Ha valakit egyszer beszippant a szakácsbloggerek világa, annak annyi. Karácsonykor nálunk gyűlik össze a család apraja-nagyja. Van egy kicsi harangunk, és amikor Kriszta megcsengeti, érkezik a Jézuska az ajándékokkal…
Szokott újévi fogadalmakat tenni?
Nem, ilyen értelemben abszolút hitetlen vagyok. Számomra állandó program, hogy mit szeretnék mind jobban és jobban csinálni, ezért az év tizenkét hónapjában folyamatosan tartó „fogadalmaimat” nem az újesztendő küszöbén teszem meg.
EZO Élet Magazin
Legyen sok vagy kevés, a pénz életed velejárója: áldás vagy teher. Mint mindenben, itt is ajánlott a kiegyensúlyozott pénzügyi helyzet megteremtése, de persze a több sokszor jobb! De miért kell ezzel folyamatosan küzdeni?
Az anyagi és munkahelyi problémák könnyen befolyásolják a mindennapokat, az életkedvet, a stresszt és különösképpen kihatással vannak kapcsolatainkra. Egy megfelelő pénzrituálé segítségével, egy tapasztalt jós fel tudja oldani a belső és külső blokkolásokat, amik távol tartják a pénzt tőled. Ezzel egyidejűleg az életed minden területen hirtelen fellendülést fogsz tapasztalni.
Kérj pénzrituálé támogatást vagy pénzbevonzást a legjobb anyagi problémákra szakosodott jósoktól!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!