Az ember a kezdetek kezdete óta megteremtette saját démonait, megfogalmazta félelmeit. A hatvanas évek végén a Molyember tartotta rettegésben és lázban Amerika lakóit...
1966. november 12-én sírásók különös lényt véltek felfedezni a Nyugat-Virginiai Clendenini temetőben. Miközben dolgoztak, hirtelen hatalmas szárnysuhogásra lettek figyelmesek. A látvány, ami eléjük tárult, megváltoztatta az életüket. Valamennyien egy nyak nélküli, szárnyas, közel három méter magas, erős testfelépítésű lényről számoltak be, akinek szemei vörösen izzottak. Testét tetőtől talpig finom szőr borította, színe pedig a szürke egy különös változata volt.
A legenda életre kel
Mindössze három napnak kellett csak eltelnie ahhoz, hogy két fiatal házaspár, akik kocsikázni indultak Point Pleasantból a Nyugat-Virginiai egykori Fegyvergyár területére, ami mellesleg a második világháború idején TNT-gyárként működött, találkozhasson a különös lénnyel. A régi gyár csupán hét kilométerre van Point Pleasanttől, és a McClintic erdő mellett helyezkedik el, amiről pillanatok alatt elterjedt, hogy nagy valószínűség szerint azt választotta otthonául a lény. (Igaz, erre kézzel fogható bizonyítékot a mai napig senki nem tudott felmutatni.)
Roger Scarberry és barátai a találkozást követően napokig nem tértek magukhoz, amiben az is közrejátszott, hogy saját bevallásuk szerint menekülniük kellett, mert a szőrös teremtmény hosszú kilométereken keresztül üldözte őket. A baráti társaság meg sem állt a Mason megyében élő Millard Halstead képviselő házáig, aki jól ismerte a tőle segítséget remélő embereket. Együtt visszahajtottak a régi TNT-gyárig, de még csak nyomát sem találták a bizarr szörnynek.
November 16-án Mr. és Mrs. Raymond Wamsley barátaik társaságában egy régi ismerősükhöz utaztak, akik szintén az egykori gyárterület közelében laktak. Mivel azonban nem egyeztették előre a látogatás időpontját, nem találták otthon Thomasékat, ezért úgy döntöttek, hogy nem időznek a ház előtt, és nem is várják meg őket, inkább azonnal visszafordulnak. Az autó ugyanakkor mindazok ellenére nem mozdult, hogy a gázpedált szinte tövig benyomta az autó vezetője. Az ok egyszerű volt, legalábbis a család elmondása szerint, akik váltig állították, hogy az autóval nem tudtak kitolatni az udvarból, mivel annak útját állta egy hatalmas, szürke színű, szőrös testű szörny, akinek szemei vörösen izzottak. Mivel rettenetesen megijedtek, telefonon segítséget kértek segítséget a rendőrségtől, de mire azok kiértek, a Molyembernek csak hűlt helyét találták..
Ezt követően szinte elszabadult a pokol, alig akadt olyan ember, aki ne találkozott volna személyesen a szárnyas lénnyel, vagy legalábbis ne látta volna messziről. November 24-én négyen számoltak be arról, hogy látták a gyár fölött röpködni a Molyembert. Másnap reggel Thomas Ury a közeli főúton autózott hazafelé, amikor az ő autója fölött is átrepült a vörös szemű szörnyeteg. A hölgyekkel ellentétben ő nem tudott beszámolni sem üldözésről, sem pedig arról, hogy bármit is közölni szeretett volna vele a vörös szemű szörnyeteg. November 26-án Mrs. Ruth Foster, szemben a többi élménybeszámolóval, már nem repülés közben, hanem séta közben figyelhette meg a szőrös alakot.
Az emberek azonban nem érték be ennyivel, a történet kezdett unalmassá válni, ezért várható volt, hogy valaki kiszínezi majd azt. Nos, erre sem kellett sokáig várni: egyre többen számoltak be arról, hogy a különös teremtmény megkergette őket, meg akarta erőszakolni, el szerette volna rabolni a gyermekét… Aztán idővel elcsendesedtek a kedélyek, de valójában csak a karácsonyi készülődés volt az, ami ismét a normális kerékvágásba terelte a dolgokat. Legalábbis majdnem: 1967. december 15-én különös tragédia történt, összeomlott a Silver Bridge-i híd, és a helyiek azonnal a Molyembert kezdték el okolni. A pletyka azonban ez alkalommal még színesebb volt, mint az eddigiek: a helyiek, és néhány ufókutató is azt próbálta bizonygatni, hogy a különös, emberi lény valójában azért jelent meg, hogy figyelmeztessen a veszélyre, és a közelgő bajra, melynek köszönhetően negyvenkilenc ember vesztette életét.
A hihetetlenebbnél hihetetlenebb élménybeszámolók hatására emberek ezrei abban a reményben utaztak a kis megyébe, hogy ne csak a Molyemberrel találkozzanak, hanem azokkal az idegenekkel is, akiknek köszönhetően eljutott a Földre, és akiknek segítségével képes belelátni mások jövőjébe, esetleg egy egész város sorsát megmondja. A parapszichológusok és ufókutatók a mai napig hiszik, a Molyember több mint a képzelet szüleménye, és egészen biztosan nem a sírásók űztek tréfát másokkal. A kriptozoológusok ettől sokkal egyszerűbben fogalmaztak: nem lehet szó másról, mint egy addig ismeretlennek, vagy esetleg kihaltnak vélt, különös madárfajról, amit az indián mitológiákban viharmadárként emlegetnek.
Hogy jönnek ide az ufók?
A kérdést azóta is sokan feltették már, de a válasz egyelőre még várat magára. A Molyember megjelenése után nem sokkal állítólag már nem csupán éjjel, hanem nappal is lehetett látni ufókat, és repülő csészealjakat az egykori TNT-gyár közelében. A bejelentések sokasága a hatóságokat is zavarba ejtette, mivel a bejelentők között egyre több volt a szavahihető személy. A Camp Conley úton áthaladók valamennyien ugyanazzal a problémával szembesültek: minden ok és előzmény nélkül leállt az autójuk. Mikor pedig ez bekövetkezett, a Molyember is megjelent, mintha mondani szeretne valamit. Sőt, bizonyos esetekben olyan erőszakosan hívta fel magára a figyelmet, hogy a szemtanúk hanyatt-homlok menekültek. A leírások viszont minden esetben azonosak voltak: mindenki egyetértett abban, hogy szinte ellent mondva ezzel a fizika törvényeinek a szárnyai üldözés közben sem mozogtak, és mindezek ellenére sem jelentett számára különösebb nehézséget, hogy akár száz kilométeres óránkénti sebességgel is kövessen egy autót, akár hosszú kilométereken át. A vörösen izzó szem szintén mindenkiben megmaradt.
Ahogyan az is, hogy a gyár területén óriási volt az ufótevékenység a híd összeomlásának éjszakáján. Mindezek ellenére a Molyember létezése sok kérdést vetett fel az emberekben: miért van az, hogyha ennyien látni vélték, soha nem hagyott maga után kézzel fogható nyomokat. Nem volt sem egy lábnyom, sem pedig a rejtekhelyét nem találták meg soha.
A legtöbb, amiről beszámolhatunk, az csupán annyi, hogy néhány kutya rejtélyes körülmények között elpusztult. Köztük Mr. Ernest Adkins két hónapos vizslakölyke is, akit 1969. áprilisában egy reggel a kertben talált meg. A kölyök oldalán egy hatalmas, szabályos lyuk tátongott, a szíve pedig mellette hevert a földön… Az eset a tudósok számára is rejtélyes volt: nem tudunk ugyanis egyetlen olyan állatról sem, ami úgy tudná kihasítani egy kutya szívét az oldalán keresztül, hogy azon nem ejt más sebet, vagy éppen ne lakmározna a belső szerveiből. A lényt ez év végén, vagyis 1969-ben látták utoljára a gyár közelében. Egyesek szerint ma is ott él a régi épületek között, de mivel belátta, hogy az emberek képtelenek megérteni üzeneteit, inkább elrejtőzött a világ szeme elől. Ki tudja, milyen katasztrófa előtt bukkan fel ismét?
A vész madara
Szárnyas lények létezéséről Babilon pusztulása óta számolnak be szemtanúk, írásos emlékek. A fura teremtmény egyesek szerint nem más, mint a vész madara, de az sem kizárt, hogy ő maga az, aki előidézi a szerencsétlenséget.
1985-ben a Mexikóvárost sújtó hatalmas földrengés előtt jelent meg, míg 1986-ban, közvetlenül a csernobili katasztrófa kitörése előtt a reaktorban dolgozók közül többen is arról számoltak be, hogy egy hatalmas, fekete madárszerű lényt láttak elrepülni az atomerőmű fölött. A vész madara pedig akkor is jelen volt, amikor bekövetkezett a robbanás.
Sőt, 2001-ben az ikertornyok ledőlése közben is a Molyembert sikerült lencsevégre kapni, igaz, a fotó hitelességét azóta is vizsgálják.
És a felsorolásnak ezzel még nincs vége: a szárnyas teremtmény nem csak kutyák és néhány ember haláláért tehető felelőssé, a georgiai Tbilissi nevű város lakóinak is próbált üzenni, mielőtt a földrengésben megsérült volna a Szent Dávid templom.
Vajon képesek vagyunk befogadni azt a tudást, amivel rendelkezhet?
A nyugati filozófiáktól a keleti tanításokig, az univerzum törvényeitől a boszorkány rituálékig, a gyógyító kristályoktól a meditációig a spiritualitás számos irányzatot foglal magában. Mindegyik irányzatnak és eszköznek azonban egyetlen célja van: megtalálni a tisztánlátás, a jólét és a boldogság útját. Más szóval a lelki békét, a belső egyensúlyt.
Ahhoz, hogy a lélek megtalálja egyensúlyát az életben szükséges a szeretet és a boldogság. A spirituális útmutatás segítségével megtapasztalhatod, hogyan hozhat el életedbe a láthatón túli világ szeretetet és boldogságot, miként érhetsz el belső egyensúlyt az égi energiák által. Konzultálj egy spirituális tanácsadóval és éld meg saját lelki békédet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!