„Mágnesként vonzódom hozzá, lúdbőrös leszek, ha hozzám ér, bárhol magáévá tehet, nem tudok neki ellen állni!” Mindenki arra vár, hogy átélje ezt a csodát, de sokan nem merik átadni magukat ennek az érzésnek.

A tél a legmisztikusabb évszak. A mítoszok és legendák az alvilágba való alászállással és a belső utazással azonosítják. Nem véletlen, hogy az úgynevezett bölcsességvarázslatok is ehhez az időszakhoz kapcsolódnak.

A délkelet-ázsiai kommunista Laosz évtizedek óta a régészek és az egzotikumokat kedvelő, kalandvágyó turisták egyik legvágyottabb célpontja. A tengerektől elzárt, szegény ország lágyan hullámzó fennsíkjait óriási, rejtélyes célú kőedények borítják.

Tudósok és régészek vitatkoznak arról évtizedek óta, hogy a legendás, elsüllyedt sziget létezett-e, és ha igen, akkor hol találhatnánk meg nyomait. Azok szerint, akik hisznek benne, Atlantisz birodalmában a történelem előtti időkben olyan magas fokú civilizáció virágzott, amit a mai kor embere el sem tud képzelni.

Manók, tündérek, koboldok, angyalok, és még számtalan mesebeli lény legendája él közöttünk évezredek óta. Gyermekként kétségünk sincs a létezésükről, felnőttként nehezen valljuk be, ha hiszünk valamelyikben. Azt azonban kár volna tagadni, hogy életünket olykor ismeretlen segítők óvják a bajtól.

Egy ősi királyság dicsőségéről mesélnek azok a különleges rajzok és falfestmények, melyeket pár évvel ezelőtt egy barlangszerű palota falain találtak a Himalája hegyei között.

Az ember a kezdetek kezdete óta megteremtette saját démonait, megfogalmazta félelmeit. A hatvanas évek végén a Molyember tartotta rettegésben és lázban Amerika lakóit...  

A legtöbb vallás számtalan tárgyi bizonyítékot őriz, melyeknek köszönhetően az emberek hite szilárd alapokon állhat. A muszlimok számára ilyen tárgyi bizonyíték a Fekete Kába kő, melyet szerintük Ádám szerelmes könnyei színeztek be.