Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán évekkel ezelőtt egy színdarab kapcsán találtak egymásra. nem szégyellik bevallani, ahhoz, hogy kapcsolatuk harmonikus maradjon, nem csak egymásra, hanem a Szem segítségére is szükségük van.
- Fáradtnak tűnnek…
Szinetár Dóra: - Nemrégiben fejeztük be a karácsonyi duett albumunk stúdiómunkáit, ami hatalmas feladat volt, mivel közel nyolcvan év legszebb karácsonyi dalai közül válogattuk össze azokat, amelyek végülis most egy CD-n lesznek hallhatóak. Már maga a munkafolyamat is érdekes volt, hiszen már júliusban a kertben, fürdőnadrágban ücsörögve azon törtük a fejünket, hogy melyek azok a dalok, amelyeket mi is szívesen hallgatnánk a kandalló mellett ezen a szép ünnepen.
- Ha már a karácsonynál tartunk, ha jól tudom, hónapokkal december 24-e előtt készülnek az ünnepre.
Bereczki Zoltán: - Ezt Dóri hozta magával a szülői házból. Valójában arról van szó, hogy amikor beköszönt a nyirkosabb, hűvösebb idő, az ember egyre jobban vágyik az otthon melegére, és arra a meghitt, „kuckós” hangulatra, amit ilyenkor a házba varázsolunk. Előkerülnek a nyáron ritkábban használt mécsesek, Dóri egy edénybe vizet tesz, majd fahéjat, szerecsendiót, szegfűszeget, ánizst, és szegfűszeggel tűzdelt narancsot dob bele. Az egészet fölteszi főni, párologtatni, így az egész lakást a „karácsonyi sütemény” illata járja át. Mindennek tulajdonképpen az a lényege, hogy az egész napi rohanásból hazaérve egy olyan otthonba lépjünk be, ahol megfeledkezhetünk a hétköznapok problémáiról. A ház, ahol élünk, két kéménnyel készült. Amikor fölfedeztük, hogy az egyik kémény a szoba közepén áll, azonnal tudtuk, hogy oda egy kicsi kandalló kerül. Hihetetlen hangulata tud lenni a háznak, amikor átjárja a fűszeres narancs illata, a kandallóban lobog a tűz, és közben kellemes zenét hallgatunk. Tulajdonképpen ezt a hangulatot szeretnénk átadni a Duett Karácsony című albummal is.
Sz. D.: - Nálunk a karácsony mindig egy vallástól független ünnep volt. Édesapám családja zsidó, engem a szüleim viszont már megkereszteltek, ennek ellenére a szüleimhez, és hozzánk is talán a buddhizmus áll a legközelebb, de legalábbis az a fajta nyitott, elfogadó keleti gondolkodás, ami a buddhizmus képvisel. Gyermekként sem és most sem tudnám elképzelni a karácsonyt karácsonyfa nélkül.
Vagyis az ünnep megmaradt a szeretet ünnepének, vallástól függetlenül.
B.Z.: - Szerencsére igen, nincs karácsony előtti kötelező listaírás, nem „rendelünk” az Angyalkáktól, inkább odafigyelünk egymás félmondataira, megpróbáljuk kifürkészni a ki nem mondott vágyakat. Az a lényeg, hogy gondolat legyen minden egyes pici csomag mögött. És a kis dobozkáknál sokkal fontosabb az, hogy láthatjuk, ki milyen izgalommal nyitja ki a neki szánt apró ajándékot.
- Dóra, mindig ilyen meghittséget, nyugalmat sugároz magából, vagy ez most annak köszönhető, hogy az egyik legszebb ünnepről beszélgetünk? Mit csinál, amikor éppen bal lábbal kel fel?
- Én is a nyugodt arcomat szeretem a tükörben viszontlátni. Elengedhetetlennek tartom, hogy ez ne csak karácsonykor legyen így. A finom illatok, egy kellemes szín nem csak az ünnepek alkalmával hatnak ránk, vagyis, ha úgy érezzük, hogy szükségünk van pár perc nyugalomra, akkor azt a nyugalmat nekünk magunknak kell megteremtenünk... De ha már a karácsonyról beszélünk, elárulom, hogy soha nem vásárolok dühösen ajándékot. Vagyis nem megyek be egy üzletbe csakis azért, mert éppen ez az aktuális feladat. Hiszem ugyanis, hogy az ajándékkal együtt magamból is adok egy kis darabot, vagyis nem engedhetem meg magamnak, hogy rossz legyen a közérzetem.
- Sikeresek, teljes harmóniában élnek. Hogyan képesek vigyázni a kapcsolatukra egy olyan világban, ami tele van irigységgel, szakmai féltékenységgel?
- B.Z.: - Fontosnak tartanám elmondani, hogy a siker számunkra nem mindig ugyanazt jelenti, amit ebből a nézők is látnak. Ami a kapcsolatunkat illeti, ugyanúgy jellemzi a fájdalmas küzdelem, mint bárki más kapcsolatát. Szerencsére sokat tanultunk és tanulunk egymástól. Azt hiszem a titok is ebben rejlik. Dóri sokkal előbb érett felnőtté, mint én. Számomra sokáig problémát jelentett a saját akadályaim leküzdése. Kerültem a konfliktusokat, aminek bizony megvolt a maga következménye.
- Kihasználták?
- Fogalmazzunk úgy, hogy időbe került, míg rájöttem, hogy olykor igenis ki kell mondani azokat a dolgokat, amelyek bántanak. És ez még akkor is így van, ha ennek köszönhetően konfliktusba kerülünk valakivel.
Sz.D.: - Zoli egy nagyon nyitott, ugyanakkor a szó jó értelmében befolyásolható ember. Amikor megismertem gyakorlatilag gyorsétterem- és kóla-függő volt, nem tudott elaludni amíg ebből a „remek“ nedűből meg nem ivott vagy fél litert… Én az első közös vacsoránkon csupa olyan gyümölcsöt, és zöldséget tettem a tányérra, amiket azelőtt nem sűrűn evett, mégis lelkesen kóstolta meg, és bár az átállás eltartott pár hónapig, ma már el sem tudja képzelni a reggelt gabonakávé és rizstej nélkül.
- Dóriért változott meg?
- Részben, de sokkal inkább az életben maradás volt az, ami motivált. Rájöttem, hogy azzal az életfelfogással, amivel éltem, nem tudom valóra váltani az álmaimat. Ugyanakkor féltem a felnőtté válástól, az ezzel együtt járó felelősségvállalástól, és attól is, hogy elveszítem azt a képességem, hogy álmodni tudjak. Szerencsére mára kiderült, hogy sikerült megőriznem az infantilizmusomat.
Sz.D.: - A mai napig van köztünk vita abból, hogy Zoli irracionális méretekben tud álmodozni. Ilyenkor én vagyok a földhöz ragadtabb, aki felébreszti őt.
B.Z.: - Én pedig gyorsan hozzáteszem, hogy a történelemben is csak azok jutottak előre, akik mertek nagyot álmodni…
- Dóra részben arról próbál meggyőzni, hogy mennyire racionális, ugyanakkor köztudott, hogy az ezotéria is jelen van az életükben.
Sz.D.: - Mégis azt kell, hogy mondjam, nagyon racionális vagyok. Olyannyira, hogy az ezotériába vetett hitem is csak addig él, amíg képes vagyok megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
B.Z.: - Én pedig folyamatosan bíztatom, hogy lásson túl dolgokon… Olykor pedig arra is, hogy merje tovább álmodni a saját álmait.
Sz.D.: - Az ezotéria valóban része lett az életünknek, de nem estünk túlzásokba. Amit eddig láttunk, hallottunk, amikről eddig olvastunk, az mind-mind átment egy szűrőn, mégpedig a saját szűrőnkön. Ha valami megtetszett, vagy esetleg hittünk, hiszünk benne, akkor alkalmaztuk. A ház, ahol most már ötödik éve élünk, nincs messze a szüleim házától. Amíg velük laktunk, hazafelé gyakran megálltunk előtte, és megcsodáltuk. Később, amikor eladó lett és szülői segítséggel meg tudtuk vásárolni, hívtunk egy szakembert, és megkértük, hogy nézze meg, hol találhatóak alatta a vízerek. Mikor kiderült, hogy egyetlen vízér sem fut alatta, azonnal rájöttünk, hogy miért is vonzódtunk hozzá annyira. Talán már akkor tudtuk, hogy számunkra egykor ez lesz a nyugalom szigete.
B.Z.: - Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy eléggé nyitottak vagyunk a sokadik megérzés irányába. Az embernek olykor el kell engednie a kormányt, és hagynia kell, hogy csak megtörténjenek vele a dolgok… Hiszek a sorsszerű találkozásokban, már csak azért is, mert bőven volt benne részem, részünk.
Sz.D.: - Amikor a gyerekek mellé kerestünk valakit, és már kezdtük azt hinni, hogy lassan meg is találjuk, váratlanul belépett a kapun az igazi Mary Poppins. Kinéztünk az ablakon, és a nélkül, hogy bármit is tudtunk volna a hölgyről, mindketten azt mondtuk: ő az. De ha már a sorsszerűségnél, és az életünk kormányának elengedésénél tartunk. Mielőtt Zorkát a világra hoztam, volt két sikertelen terhességem. Nem voltam jó passzban, de egy ismerősöm azt mondta, hogy ne keseredjek el. Fogjak egy gyertyát, gyújtsam meg, és üljek le a kicsi számára kialakított szobába. Kérjem meg az angyalomat, hogy küldje el számomra a kislányomat. Bevallom, először nem nagyon tudtam elképzelni magam, amint gyertyával a kezemben ülök a szoba közepén, és az angyalommal beszélgetek. Aztán úgy döntöttem, mégis megteszem, hiszen nincs mit vesztenem. Nem sokkal később terhes lettem. Zorka pedig, aki most két évesen folyékonyan beszél, pontosan úgy viselkedik, mint az a baba, aki tisztában van azzal, hogy őt nekünk küldték.
- Előfordult már olyan, hogy valamit nem voltak képesek együtt megoldani, ezért külső segítséget kértek?
B.Z.: - Az ember sajnos nem eléggé bölcs ahhoz, hogy elfogulatlanul lássa a másikat. Mindkettőnknek van egy földi angyala, akihez el tudunk menni akkor, amikor úgy érezzük, hogy szükségünk van egy külső segítségre. Nekik elmondhatjuk a problémáinkat, és azokat a gondolatainkat, amelyeket olykor mi magunk is képtelenek vagyunk normálisan megfogalmazni.
- Minden titkot rábízhatnak a szemre?
Sz.D.: - A „külső szem“ mindkettőnk életében elsősorban a napi problémák leküzdésében segít…
B.Z.: - És a titkok megfejtésében. A tudatunk a jelenben és a mostban létezik, míg a tudatalattink, a belső, bölcsebb énünk talán már a jövőnkkel is tisztában van. Amikor a belső énünkből kifakadnak a gondolatok és találkoznak az egónkkal, olykor képtelenek vagyunk arra, hogy szavakba öntsük mindazt, ami a fejünkben kavarog. Ezek tulajdonképpen a mi legbelső küzdelmeink, amihez lehet, hogy nem is minden esetben van köze a mellettünk lévő személynek. Ezekben a pillanatokban szükségünk van valakire, aki helyre tudja tenni a dolgokat. Ilyenkor szükség van egy „külső szemre“.
Sz.D.: - Világ életemben táncosokkal voltam körülvéve, és én is táncoltam, aztán hirtelen abbahagytam az intenzív mozgást, talán ennek köszönhető, hogy jelentkezett nálam a súlyproblémákkal küzdő emberekre jellemző jo-jo effektus. Ennek viszont lelki okai vannak, amelynek megfejtéséhez szükségem volt valakire. Ma már tudom, hogy a súlygyarapodás az én esetemben egyet jelentett azzal, hogy falat szerettem volna magam köré építeni. Amikor ez kiderült, egy újabb kérdéssel találtam szembe magam: Miért? Most már erre is tudom a választ, és a problémáim is megoldódni látszanak.
- Mit szabad elárulni a két „külső szemről“?
- Sz.D.: - Legyen elég annyi, hogy mindketten jártasak a keleti filozófiákban. A keleti filozófia iránti nyitottságot az édesapámtól örököltem. Ő ugyanis nem csak a tórát és a bibliát tanulmányozta, amit egyébként a világ legjobb könyvének tart, hanem sokat foglalkozott a buddhizmussal is. Minden vallásból összegyűjtötte a számára hasznos dolgokat, gondolatokat. Azokat, amelyek segítenek túlélni a mindennapokat…
Nem is hinnéd, hogy mennyi közös van benned és a hírességekben! Elég csak a csillagokra nézned, és máris megtudhatod, hogy ugyanolyan lelkes és intenzív személyiség vagy-e, mint Julia Roberts, vagy esetleg egy természeténél fogva intuitív és analitikus szűz, mint Beyoncé. Bármi is legyen a csillagjegyed, bőven akad olyan sztár, aki szintén ugyanannak a jegynek a szülöttje, mint te. A sztárhoroszkóp kiváló útmutatás lehet számodra is, és ha egy-egy konkrét problémára keresel megoldást, akkor sokat tanulhatsz a celebek történeteiből. Fedezd fel rejtett képességeidet és ismerd meg jobban magad a sztárhoroszkóp segítségével, hívd asztrológusainkat, vagy tudj meg még többet!
Mi az EZO.TV?
Az EZO.TV az egyik legmegbízhatóbb jós-tanácsadás illetve jóslást nyújtó internetes közösség. Több mint 10 éves fennállása óta az EZO.TV már 4 milliónál is több jóslást, rituálét és megannyi tanácsadást bonyolított le telefonon. Sokaknak segített megtalálni az utat, megadni mindazokat a válaszokat, melyek jobbá tették az életüket. Amit kínálunk, az sokkal több, mint jövendőmondás, mi segítünk megtalálni az életutad, a boldogságod! A megnyugvás, a sikeres élet, a boldogság csak egy telefonhívásnyira van tőled.
Több mint 100 jós, tisztánlátó, asztrológus és álomfejtő közül választhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy a legjobb jósokkal fogsz kapcsolatba kerülni. Hívd megbízható és elhivatott jósaink egyikét még ma! Minden beszélgetés bizalmas, a legbiztonságosabb formában beszélhetsz a problémáidról, anélkül, hogy az illetéktelen fülekbe jutna. Bizalmas és biztonságos, egyenes válaszok valódi jósoktól, 100% elégedettség!