Manók, tündérek, koboldok, angyalok, és még számtalan mesebeli lény legendája él közöttünk évezredek óta. Gyermekként kétségünk sincs a létezésükről, felnőttként nehezen valljuk be, ha hiszünk valamelyikben. Azt azonban kár volna tagadni, hogy életünket olykor ismeretlen segítők óvják a bajtól.

Aratron, a mágia angyala megtisztítja, gyógyítja a koronacsakrát és a harmadik szemet, valamint segítségünkre lehet abban, hogy megnyíljunk a magasabb világok felé.

Az „angyalhit” gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, vagy legalábbis az írott történelemmel. A hivatalos terminus szerint az angyalok Isten küldöttei, vagy a Teremtő feltétlenül engedelmeskedő szolgái. Isten akaratát, üzenetét közvetítik az embereknek – erre utal héber nevük, a malách is, amely hírnököt, követet jelent.

A legbenső titkairól beszél és ír – a lelkét tárja olvasói, hallgatósága elé. Nagy Bandó András szívesen vitatkozik az ezotériáról, vizsgálódó, gyakorlatias filozofáló. Úgy érzi, életre ítéltetett, mivel folyamatosan dolga van a Földön. Szívesen hallgat a megérzéseire, a belső hangjaira. Naponta szakít időt arra, hogy befelé, önmagára figyeljen. Az élet jelenti számára a boldogságot – hátán a batyu, még tart az utazás…

A kártyán egy angyal látható, aki két edényt tart a kezében és vizet tölt egyikből a másikba. A vízöntő szimbólumában az ésszerű és az ésszerűtlen egyensúlyba kerül.

Érzékeny, sebezhető, ugyanakkor nagyon határozott egyéniség, aki már gyermekkorában megtanult harcolni.