A néphit úgy tartja, a művészek mind bolondok, a bolondok pedig haszontalanok. Ezoterikus szemszögből viszont az úgynevezett bolondok – épp ellenkezőleg – az égiek kegyeltjei.

„Az ágyamban feküdtem. Nem aludtam, de nem is voltam teljesen éber. Kellemes, pihentető állapot volt. Egyszer csak azt láttam, hogy a testem árnyképe leválik a valódi tagjaimról, felemelkedik, rövid ideig lebeg, majd kifelé indul a szobából. Megrémültem, és magamhoz tértem. Eltűnt az árnykép.”