Nyelvében él a nemzet és annak minden felhalmozott tudása. Az anyanyelv – ahogyan már maga ez a szóösszetétel is – mindig árulkodó és kifejező. Szótárunkban, mégha napjainkban ritkábban is, szerepel a „földanyánk”, szláv verzióban a „földanyácskánk” kifejezés. Habár gyermekdednek hangzik, hogy a golyóbist megszemélyesítjük, őseink tisztában voltak azzal, hogy a planéta él, lélegzik, fejlődik, pusztul és öregszik – akár egy élő ember.