Vannak ugyan megrögzött szkeptikusok, akik akkor sem hinnék el a szellemsztorikat, ha ők maguk állnának szemben a „fej nélküli lovassal”, ám efféle furcsaságok, legalább néhányszor mindenkivel előfordulnak az életében. De vajon mennyire biztos, hogy ezek mögött tényleg parajelenségek állnak?

Ki ne érezte volna már életében azt az erőt, energiát, amivel a ragyogó Nap sugara tölti fel a teremtett világot? Ezt sóvárogjuk a tél végén, de tulajdonképpen mindig, bármely évszakról legyen szó. Ezt a vitalitást, erőt azonban megteremthetjük saját bensőnkből is.

Egy-egy jól sikerült családi képbe vagy természetfotóba alaposan bele tud rondítani, amikor az elkészült képen fényes foltként optikai hiba jelenik meg. De vajon mindig csupán képhiba ez?

Az aurafotózás, az aura láthatóvá tételének ötlete az ún. Kirlián-effektus felfedezéséhez kapcsolódik. Az energiaburok vagy -mező léte a szkeptikusok szemében azonban továbbra is puszta hipotézis maradt. Annyi biztos, hogy érvek és ellenérvek mindkét oldalon felmutathatóak.