Személyiségünk, egónk állandóan változik, fejlődik. Sohasem mondhatjuk, hogy kiteljesedett, hiszen életünk végéig érnek bennünket hatások, melyek formálnak bennünket. Nincs ez másként alvás közben sem.

Gondolkozott már azon, mit kérdezne Istentől, ha lehetősége nyílna rá? Miért ne tehetné fel a kérdéseit akár azonnal, ebben a percben? Hiszen, ha Ő valóban létezik, akkor mindenütt ott van, mindenről tud, rólunk és a kérdéseinkről is. De hogyan hallhatjuk meg a válaszát?

A világrendek szinte kivétel nélkül vertikálisan tagolják az univerzumot. Ebből a szempontból minden vallás egyforma, hiszen az összes feltételezi az alá-fölérendeltségi viszonyt az ember és a Teremtő, a Legfelsőbb hatalom között. Másrészt lényegében minden vallás ugyanarra tanít: az erkölcsös, azaz az Isten törvényei szerint való életre, illetve a világegyetem szabályainak betartására és betartatására.

Bár a többség ma már csupán a fantázia termékeinek tartja őket, a természetközeli népek még mindig evidenciaként tekintenek létezésükre. Ősi hitvilágukban a démonok gonosz lények, akik rendszeresen megszállják az embereket, és csúf dolgokra kényszerítik őket.

Az „angyalhit” gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, vagy legalábbis az írott történelemmel. A hivatalos terminus szerint az angyalok Isten küldöttei, vagy a Teremtő feltétlenül engedelmeskedő szolgái. Isten akaratát, üzenetét közvetítik az embereknek – erre utal héber nevük, a malách is, amely hírnököt, követet jelent.

Nem tudunk megváltozni. Ősidők óta bálványokat imádunk, és ez talán így is marad, míg világ a világ. Hatalmas épületeket, szobrokat emelünk, hirdetvén ezzel Isten dicsőségét.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a voodoo, vagyis a vodun, annyit jelent: Isten, a lélek jelenléte. Haiti lakossága, a mai napig egyedül a voodoo vallást ismeri el és gyakorolja.

A hieroglif írás annyit jelent, szent véset, de nevezik az Istenek szavának is. Talán nem véletlen, hogy a fáraók, akik fennen hirdették magukról, hogy ők az istenek földi helytartói, leszármazottai, ragaszkodtak ehhez az írásmódhoz.

Ha egy érzelemvezérelt embernek gyereke születik, másról sem akar beszélni. Minden gondolata hozzá kanyarodik, mindent megvizsgál a kicsi szemszögéből is, egy ideig Ő az abszolút középpont.