A legtöbben olyan társat keresünk, aki mellett megőrizhetjük önmagunkat is, valami keveset a magánéletünkből, mindezt úgy, hogy mégis ő legyen, aki oltalmat nyújt, ha éppen arra van szükségünk. Van-e vajon ilyen ember, és lehet-e ilyesmit kérni egy párkapcsolatban?

Sok ember, hiába nagykorú, egyáltalán nem él felnőtt módján. Vannak, akik kényszerből függnek mások „rabláncán”, de akadnak olyanok is, akik önként vállalják, vagy észre sem veszik a nagyfokú függést. Márpedig az égiek azt szeretnék, hogy személyiségünk kiteljesedjen, és ehhez segítséget is nyújtanak nekünk, ha megkérjük őket.