Két ember áll egymás mellett. Az egyik boldog, a másik pedig boldogtalan. Vajon miért érzik ennyire különbözően magukat? Mert eltérően látják a világot.

Biztosan találkozott már olyan hölggyel, aki állandóan arra panaszkodott, hogy minden kapcsolata zátonyra futott, akármit csinált, kitették a szűrét a pasik. Sajnos bizonyos nőtípusok valóban a pasik áldozatai. Most kiderül, mely típusok ezek, és mi a teendője, hogy még véletlenül se tartozzon közéjük.

Kétheti cikksorozatunkban Larissza médium segít nekünk eligazodni azon a rögös úton, mely a teljes harmóniához vezet.

Ha férfiakat kérdezünk bármely ezoterikus témáról, általában szkeptikus válaszokat kapunk. A teremtés koronái szeretik azt hinni magukról, hogy kézben tartják a kormányt – saját sorsukba másnak nincs beleszólása.

A világ egyik legfájdalmasabb dolga a szakítás utáni gyász. Ahelyett, hogy mindent megtenne a kapcsolat újjáélesztéséért, fordítson időt és energiát lelke regenerációjára.

Azok, akiknek halálközeli élményben volt részük, általában lélekben teljesen megváltozva élik tovább az életüket. Türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Nem félnek már többé a haláltól annyira, gyakran bátrabbakká és sokkal inkább vállalkozó kedvűekké válnak, mint azelőtt voltak. De vajon miért van ez így? Mit tapasztalhattak meg „odaát”?

Minden, ami él, a boldogság, az elégedettség felé törekszik. Az egysejtűektől kezdve a növényeken és az állatokon át az emberig, minden élőlény igyekszik megtalálni és fenntartani azt az állapotot, amiben a legjobban érzi magát, és ami a legelőnyösebb a fejlődése szempontjából. Mi lehet az oka mégis, hogy sok ember boldogtalan? És egyáltalán mi a boldogság?

Amikor megbetegszünk, hajlamosak vagyunk elhagyni magunkat, borúsan látni az egész világot, s egyre csak azt ismételgetni: „Miért épp én? Miért épp most?” Pedig már azzal is sokat tehetünk magunkért, ha a betegséget nem átokként, hanem egyfajta figyelmeztető jelként fogjuk fel.

Ki ne hallott volna arról a jelenségről, hogy a féltőn gondozott, szeretettel ápolt növények sokkal nagyobbra nőnek, mint „mellőzött” társaik?