A mintegy 14 évszázada létező haiku a bölcsesség, a nyugalom és a harmónia keveréke. Sokan szinte földöntúlinak tartják, holott jó haikut írni nem bonyolult: szükségeltetik hozzá az alapos megfigyelés képessége, a természet szeretete, na meg persze egy kis tehetség.

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – véli Tamási Áron. Nagy Bandó András, a népszerű író, költő, humorista két évtizeddel ezelőtt vidéken találta meg azt a helyet, ahol valóban otthon érzi magát. Egy szeptemberi napsütéses délelőttön a festői szépségű baranyai községbe, Orfűre látogattunk hozzá, hogy megtudjuk, miért. Vendégségbe invitáljuk olvasóinkat Nagy Bandó Andráshoz.

A szerző megosztó személyiség, amivel nincs is baj. Sőt, ez kifejezetten a verseskötet – mert itt bizony erről van szó elsősorban – javára válik, hiszen a rajongók úgyis beszerzik, az ellenlábasok pedig Karafiáth Orsolya neve hallatán megcsóválják a fejüket, esetleg megjegyzéseket tesznek, de nagy eséllyel ők is beszerzik vagy kikölcsönzik majd a könyvet.

St. Martin, az ismert előadóművész és zeneszerző verseket is ír, így is megmutatja lelke legmélyebb rezdüléseit. A szavak és hangjegyek végtelen szabadságot adnak neki és segítik az életútján. A magánéletéről eddig alig beszélő muzsikus ezúttal mesélt diákkorában megtalált feleségéről, ma már felnőtt fiáról, az ezotériához és az időhöz fűződő viszonyáról. Tudja, milyen ásványi kövek illenek a személyiségéhez és azt is elárulta, miért jó csepkkőbarlangban zenélni, miért szeret beszélgetni a növényeivel vagy éppen fákat ölelgetni.