Gabriele Amorthot, az örödgűzőt általában nem szokták megkérdezni a hivatásáról, és nem jár állásinterjúkra sem. Mindez nem véletlen. A Padre ugyanis különös ember. Különös dolgokról beszél, és különös dolgokat tesz.

Az István a Király című musicalben elhangzó kérdés egészen aktuálissá kezd válni napjainkban. Egyre több az ördögűző és az olyan ember, akit megszállottnak neveznek. Legalábbis vallási körökben, merthogy a tudomány ezt nem így fogalmazza. Szendi Gáborral készített interjút az EsoGuru.com.

Gabriele Amorth atya, híres ördögűző 25 évvel ezelőtt vicces kedvében érkezett Poletti bíboroshoz, a Pápa akkori Római helytartójához. A nagy mókamester hírében álló, akkor még a Madre di Dio havilap igazgatójának hamar lehervadt a mosoly az arcáról miután rájött, hogy igazából ellene készül merénylet.

Mindennapi apróságok, hétköznapi események. Ami ezeket a történeteket összeköti, a mindannyiszor felbukkanó ezotéria. A misztikum, a megmagyarázhatatlan, mely feltárja az összefüggéseket és megmagyaráz sok mindent.

„A természet nem ismer tréfát, a természet mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van, és a hibákat és tévedéseket mindig az ember követi el. A felkészületlenséget megveti, és csak a felkészültségnek, az igaznak és tisztának adja meg magát, és tárja föl titkait.” (Goethe)

Ha igaz, hogy Isten létezik, akkor léteznie kell az ördögnek is. Ha pedig létezik, akkor érthető, hogy a Vatikán miért nem engedheti meg magának, hogy élesen elhatárolódjon az ördögűzés témájától. Beau Flynn, A rítus című film producere immár második alkalommal nyúl a témához. A közelmúltban bemutatott filmet Budapesten forgatták Anthony Hopkins főszereplésével.

A tavasz beköszöntével megújul a természet. Új illatok, harsányabb színek, napsütés, ezek mind a természet kérdései felénk. Azzal, hogy mi magunk újra és újra változunk, megválaszoljuk a nagy kérdéseket.

Edina története olyan szenvedélyes kitartásról, ember feletti erőről tesz tanúbizonyságot, amilyennel ritkán találkozik az ember. Gyermekei elvesztése után sem adta fel. A legsúlyosabb tragédiákból zsákszámra részesült, mégis mind után talpra állt, és újra kezdte. Hitt az égiek segítségében, és a jóslatokban. 

Ági, a barátnőm hitt a jóslásban, én nem. Amikor mesélt arról, hogy a problémáival hogyan küzd meg, mi teszi őt a legmélyebb szakadékban bizakodóvá, magamban csak mosolyogtam. Rendszeresen felkereste a jósnőjét, és tájékoztatást kért a munkájáról, egészségéről, és szerelmi életének alakulásáról.